A ház új volt amikor 1937-ben születésem után, a szüleim, Stein Sándor és felesége, Herczog Anna, 6 éves nővéremmel, Marikaval együtt a házba költöztek. Egy idősebb házaspár kivételével minden lakásban zsidók laktak. Mi a harmadik emelet 2-ben, egy szép, világos, sarki lakásban laktunk; gyerek szoba, nappali, ahol a szüleim aludtak, ebédlő, sötét előszoba, konyha és cseléd szobából állt a lakás. Én úgy emlékszem, hogy nagyon szép, békés életem volt ott 6-7 éves koromig. A nevelő nénim minden nap sétálni vitt a Szent István parkba, ahol a homokban játszottam.
Marika óvódás koromban megtanított olvasni és így hangosan, ahogyan kis gyerekek, akik örülnek az olvasásnak, kiáltottam anyukámnak a házunk faljára festett "Éljen Szálasi" felírást. Persze megdöbbentett, amikor anyukám a szájamra szorította a kezét.
A házunkból vittek el Apukámat munkaszolgálatba, és ebből a házból menekültünk Anyukával és testvéremmel vidéki bújdosásba. Ehhez a házhoz nagyon erős szálak fűznek, a háború után visszaköltöztünk a lakásba, és megtudtuk, hogy milyen sok lakótársunk sohasem tért vissza. Ebből a lakásból mentem férjhez, és egy évre rá, a forradalom leverése után hagytuk el az országot.
Most, 77 évesen bizony elpityeregtem magam a házunk fényképének megnézése közben.
Szeptemberre tervezzük a legközelebbi hazalátogatásunkat, és akkor, mint minden alkalommal, elmegyünk a házhoz és én feltekintek a harmadik emelet ablakaira és erkélyére.
Reflexiók
A ház új volt amikor 1937-ben születésem után, a szüleim, Stein Sándor és felesége, Herczog Anna, 6 éves nővéremmel, Marikaval együtt a házba költöztek. Egy idősebb házaspár kivételével minden lakásban zsidók laktak. Mi a harmadik emelet 2-ben, egy szép, világos, sarki lakásban laktunk; gyerek szoba, nappali, ahol a szüleim aludtak, ebédlő, sötét előszoba, konyha és cseléd szobából állt a lakás. Én úgy emlékszem, hogy nagyon szép, békés életem volt ott 6-7 éves koromig. A nevelő nénim minden nap sétálni vitt a Szent István parkba, ahol a homokban játszottam.
Marika óvódás koromban megtanított olvasni és így hangosan, ahogyan kis gyerekek, akik örülnek az olvasásnak, kiáltottam anyukámnak a házunk faljára festett "Éljen Szálasi" felírást. Persze megdöbbentett, amikor anyukám a szájamra szorította a kezét.
A házunkból vittek el Apukámat munkaszolgálatba, és ebből a házból menekültünk Anyukával és testvéremmel vidéki bújdosásba. Ehhez a házhoz nagyon erős szálak fűznek, a háború után visszaköltöztünk a lakásba, és megtudtuk, hogy milyen sok lakótársunk sohasem tért vissza. Ebből a lakásból mentem férjhez, és egy évre rá, a forradalom leverése után hagytuk el az országot.
Most, 77 évesen bizony elpityeregtem magam a házunk fényképének megnézése közben.
Szeptemberre tervezzük a legközelebbi hazalátogatásunkat, és akkor, mint minden alkalommal, elmegyünk a házhoz és én feltekintek a harmadik emelet ablakaira és erkélyére.