Ebben a házban kezdték el fiatal szüleim, Breitner Andor és Ungár Anna házasságuk első éveit. Itt születtem 1942. 3. 25-én és 2 éves voltam, amikor a Pozsonyi út 35. csillagos ház lett. Lakásunkba ekkor negyvenen költöztek. Apám munkaszolgálatos volt, mi ketten anyámmal a személyzeti szobában éltünk 3 szobányi bútor között. Ha anyám élelmiszer beszerzésre indult, engem csomagként helyezett el a szomszédban, ahol iszonyú félelemmel vártam. Apám a munkaszolgálatból soha nem tért haza. A nagymama és nagypapa szavakat sem kellett megtanulnom. Nagyszüleimet, Ungár Miksát és Margitot Jászberényből hurcolták el és Auschwitzban megölték őket. A háború végén arra ocsúdtunk anyámmal, hogy ketten maradtunk egymásnak. A csillagos házak ezen megemlékezésén szeretnék emléket állítani anyámnak és a hasonló sorsú anyáknak, akik ezekben a házakban laktak és egész életükben, minden erejükkel és tehetségükkel azért küzdöttek, hogy gyermekük ebből a szörnyű veszteségből ne érezzen meg semmit.
Sajnos nyilvános szereplést nem tudok vállalni,még ma sem tudok könnyek nélkül beszélni ebben a témában.
Reflexiók
Ebben a házban kezdték el fiatal szüleim, Breitner Andor és Ungár Anna házasságuk első éveit. Itt születtem 1942. 3. 25-én és 2 éves voltam, amikor a Pozsonyi út 35. csillagos ház lett. Lakásunkba ekkor negyvenen költöztek. Apám munkaszolgálatos volt, mi ketten anyámmal a személyzeti szobában éltünk 3 szobányi bútor között. Ha anyám élelmiszer beszerzésre indult, engem csomagként helyezett el a szomszédban, ahol iszonyú félelemmel vártam. Apám a munkaszolgálatból soha nem tért haza. A nagymama és nagypapa szavakat sem kellett megtanulnom. Nagyszüleimet, Ungár Miksát és Margitot Jászberényből hurcolták el és Auschwitzban megölték őket. A háború végén arra ocsúdtunk anyámmal, hogy ketten maradtunk egymásnak. A csillagos házak ezen megemlékezésén szeretnék emléket állítani anyámnak és a hasonló sorsú anyáknak, akik ezekben a házakban laktak és egész életükben, minden erejükkel és tehetségükkel azért küzdöttek, hogy gyermekük ebből a szörnyű veszteségből ne érezzen meg semmit.
Sajnos nyilvános szereplést nem tudok vállalni,még ma sem tudok könnyek nélkül beszélni ebben a témában.
Köszönettel és tisztelettel munkájukért,
Üdvözlettel
György Judit