Kronológia 1944. április 1-7.
1944. április 1., szombat
A Pesti Hírlap e napon közli Hain Péter kinevezését a rendőrség politikai rendészetének vezetőjévé. Ugyanebben a számban a kormány addigi zsidókkal kapcsolatos intézkedéseiről azt írták, hogy a „kormányhoz közelálló körök rámutattak arra, hogy ezek az intézkedések (...) a nemzeti érzésű tömegek bizalmával, megértésével és helyeslésével találkoznak”. (Pesti Hírlap, 1944. április 1.)
A Pesti Hírlap közli a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletét az iskolai év 1944. április 1-i befejezéséről, a tudományegyetemek és főiskolák kivételével. (Pesti Hírlap, 1944. április 1.)
A németek elrendelték a zsidó tanács felállítást Beregszászon. Tagjai Weiss Dávid hitközségi elnök, Reismann Péter, Hirsch Salamon és Steinmetz N. voltak. A gettót április közepén állították fel a volt Kont és Vály téglagyárban és a Weisz-féle tanyák gazdasági épületeiben. A gettósítást Fery (Feri) Pál csendőr főhadnagy, a nagyváradi csendőriskola tisztje felügyelte. Fennállásának csúcsán körülbelül 10.000 ember lakott gettóban. A gettó parancsnoka Nagy István csendőr alezredes volt.
Máramarosszigeten korlátozták a zsidók mozgását, reggel 6 és este 6 óra között lakásaikban kellett tartózkodniuk, a várost nem hagyhatták el. Üzleteiket 40 centiméteres sárga csillaggal kellett megjelölniük.
Az Országos Orvosi Kamara választmányának ülésén üdvözölték az új belügyminisztert, Jaross Andort. Megbízták dr. vitéz Csik László ügyvezető alelnököt, hogy közölje álláspontjukat a zsidókérdéssel kapcsolatban. Elegendőnek tartották a keresztény orvosokat a közegészségügyi szükségletek megfelelő ellátására, azaz ismét állást foglaltak a numerus nullus mellett, és sürgős intézkedéseket kértek a belügyminisztertől. (Pesti Hírlap, 1944. április 4.)
A Gestapo őrizetbe veszi dr. Gratz Gusztáv ellenzéki politikust.
Herschel V. Johnson svédországi amerikai követ, a március 31-én Cordell Hull által aláírt táviratra reagálva jelentette, hogy a svéd külügyminisztérium nem osztotta az Ullein-Reviczky Antallal kapcsolatos kételyeket, és „bizonyítékuk van Ullein-Reviczky németellenes álláspontjára svédországi magyar követté való kinevezése előttről”.
Részlet a Moszkvából sugárzó Kossuth rádió kommentárjából a sárga csillagról: „A zsidóságnak pedig ezt üzenjük: bármilyen szörnyű napokat is kell megélniök, a megpróbáltatások nem tartanak soká! De a menekülésre ne várjanak tétlenül, nekik maguknak is segíteniök kell a harcban! Fel a fejjel! Ne hagyják magukat gettó-hangulatba kényszeríteni. Viseljék emelt fővel a sárga csillagot!”
Részlet a Pester Lloyd vezércikkéből a zsidókérdés megoldásának szükségességéről: „Országunk egyébként is eléggé nagyszámú zsidósága csak a jelen háborúban is 40 000 bejelentett menekült fajtestvérrel, a be nem jelentettekkel csaknem 80 000 olyan személlyel szaporodott, akik főképpen feketekereskedelmet és más tiltott üzleti tevékenységet űznek.”
Részlet Endre Lászlónak a zsidóellenes intézkedésekről a Pester Lloydban közölt nyilatkozatából: „A zsidókat megkülönböztető jelet nem azzal a gondolattal vezettük be, hogy bármely tekintetben megszégyenítést vagy megbélyegzést jelentsen. A zsidók megkülönböztető jele elsősorban a magyarság önvédelmének harci eszköze, mert az utóbbi hónapok eseményei bebizonyították, hogy a kontroll nélkül lázító zsidó szellemiség a jóhiszemű magyarság köreiben valóságos pusztítást okozott.”
Részlet a Moszkvából sugárzó Kossuth Rádió Endre László üzelmeit leleplező kommentárjából: „De hogy Endre László, akárcsak egy hétre, belügyi államtitkár lehetett, ez ennek a rendszernek a fotográfiája. A volt gödöllői főszolgabíróról, későbbi Pest megyei alispánról mindenki tudja, hogy vérengző, hatalmi őrületben szenvedő, korrupt csirkefogó. Pestvidéken minden kereskedő tudja, hogy Endre Lászlónak szabott ára van.”
A Magyarság a zsidórendeletekről: „A magyar társadalom nagyobbik és jobbik része a felszabadulás örömével fogadta a rendeletek közlését, és úgy érzi, hogy nem volt hiábavaló az az évek óta folyó küzdelem, amely a magyarországi zsidóság ellen társadalmi, szellemi és politikai téren folyt.”
1944. április 2., vasárnap
Otto Winkelmann jelentése szerint az „egyedi akciók” keretében letartóztatott zsidók száma elérte a 3.451 főt.
A kormányzó beleegyezésével közlemény jelent meg, mely leszögezte, hogy „Magyarországot a háromhatalmi paktumban egyesült európai nemzeteknek a közös ellenség ellen vívott közös háborújában segítsék,különösen pedig hogy minden erő mozgósításával és hatékony biztosítékok nyújtásával hatásosan küzdjenek a bolsevizmus ellen, közös megegyezés eredményeként német csapatok érkeztek Magyarországra… A két szövetséges kormány megegyezett, hogy a foganatosítandó intézkedések elősegítik, hogy Magyarország minden rendelkezésére álló erőforrásával segítse a közös ügy végső győzelmét, a magyar és a német nép közötti régi barátság és fegyverbarátság szellemében.”
A Pesti Hírlap is közölte a felhívást, mely a bolsevizmus elleni közös harccal, illetve az „ország belső ellenálló erejét” kikezdők elleni fellépéssel indokolta a történteket. A felhívás szerint az új kormány velük vette fel a harcot. A kormány támogatására szólított fel, a „nemzet önvédelmi harcának” sikere érdekében, mely „Magyarország Kormányzójának akarata”. Részlet a szövegből: „A Magyarországot és a Nagynémet Birodalmat összekötő sorsközösség szellemében fogant megállapodás alapján német csapatok vesznek részt az ország védelmében – amint ez Finnországban és más országokban is történt –, hogy a közös érdeknek megfelelően együtt oltalmazzuk határainkat, Európát és a kulturemberiséget.” (Pesti Hírlap, 1944. április 2.)
A Pesti Hírlap e számában közölte Sztójay Dömének Adolf Hitlerrel, Joachim von Ribbentroppal, Benito Mussolinivel, Hideki Tódzsó japán miniszterelnökkel, Mamoru Sigemicu japán külügyminiszterrel, Dobri Bozsilov bolgár miniszterelnökkel, Dimitur Sismanov bolgár külügyminiszterrel való táviratváltásait, illetve utalás történt, hogy Sztójay Edwin Linkomies finn miniszterelnököt és Henrik Ramsay finn külügyminisztert is megkereste. (Pesti Hírlap, 1944. április 2.) Részlet a Hitlernek küldött táviratból: „M. kir. miniszterelnökké és külügyminiszterré történt kinevezésem alkalmából szabadjon Nagyméltóságodat biztosítanom, hogy kormányom és az egész magyar nép át van hatva a megingathatatlan, hagyományos német-magyar barátság, különösen az utolsó világháborúban és a jelenlegi, a bolsevizmus ellen irányuló harcban bevált törhetetlenül hű fegyvertestvériség és a német és magyar nép sorsközössége által.”
Részlet Hitler táviratából: „Az a nyílt út, amelyen Ön és Önnel együtt a magyar kormány haladni kíván, előfeltétele annak, hogy összes erőinket a közös ellenség ellen folytatott harcba vessük be. Ez az ellenség Európa összes értékeinek megsemmisítését írta zászlajára és ezzel együtt a magyar nemzet megsemmisítését is.” (Pesti Hírlap, 1944. április 2.)
Az MTI alapján a Pesti Hírlap közölte vitéz Lukács Bélának, a Magyar Élet Pártja országos elnökének felhívását a párt szervezeteihez. Ebben utalt Kossuth Lajos halálának ötvenedik évfordulójára, azonban nagyrészt Gömbös Gyula nemzeti és fajvédelmi politikájával foglalkozott, annak követésére szólított fel. Részlet a felhívásból: „...1918 és 1919 sötét hátteréből újra előbujt a zsidóság és a vele szövetséges szabadkőművesség, szociáldemokrácia és a tetszetős jelszavakba burkolt liberalizmus cselszövői, hogy megtörjék a fennálló társadalmi rendet, széttépjék a sorsközösségen alapuló német-magyar fegyvertársi kapcsolatokat. (Pesti Hírlap, 1944. április 2.)
A Pesti Hírlap szintén cikket közölt – a zsidók megkülönböztető jelzéséről való pár soros leírás mellett – a Sajtókamarában lévő zsidónak számító személyek számáról. Az írás többek között elégedetten állapította meg, hogy a 812 hivatásos újságíró tag közül a második zsidótörvény értelmében csak 29 volt zsidónak tekinthető és 11 volt a „kivételezett zsidók” száma, ami 3,43%-ot jelentett a törvényben megszabott maximális 6% helyett. (Pesti Hírlap, 1944. április 2.)
A Budapesti Közlönyben megjelent a külföldi rádióállomások hallgatását tiltó rendelet. Az ezt megszegők számára büntetőjogi felelősségre vonást, internálást, pénzbüntetést, a szóban forgó rádió elkobzását helyezték kilátásba. A tilalom nem vonatkozott Németország és szövetségesei adóira, illetve németek által megszállt területen vagy német irányítással működő rádiókra. (Pesti Hírlap, 1944. április 4.)
Vitéz Béldy Alajos vezérezredes a rádió leventeműsorában szózattal fordult a leventékhez, melyben a rendkívüli helyzetben képességeik szerinti helytállásra buzdította őket. „Ebben a döbbenetesen komoly történelmi órákban férfivá avatlak benneteket. Ne feledjétek, hogy valamikor úgy beszélnek majd az 1944-es magyar ifjúságról, ahogyan mi a szabadságharcok hős ifjúságáról beszélünk.” (Pesti Hírlap, 1944. április 4.)
Günther Altenburg Edmund Veesenmayernek küldött táviratában Joachim von Ribbentrop azon utasítását továbbította, hogy tartsák Horthy Miklós kormányzót elszigetelve a Várban, távol a kormányzati feladatoktól.
Adolf Hitler kiadta 7. számú hadműveleti parancsát. Ebben az egyik legfontosabb célként jelölte meg a Kárpátok hágóinak biztosítását és a Tarnopol-Kolomea vonal visszanyerését és tartását.
Joachim von Ribbentrop arra utasította Edmund Veesenmayert, hogy fokozatosan távolítsa el Horthyt az államügyektől, amíg teljesen el nem szigetelődik, és csak az új magyar kormánnyal tárgyaljon.
1944. április 3., hétfő
Edmund Veesenmayer fogadta Szálasi Ferencet. A találkozón még Veesenmayer egy embere, továbbá Csia Sándor és dr. Walton Ágoston ügyvéd volt jelen. A találkozó tárgya Szálasi álláspontja az új helyzetben, illetve a pártvezér kérése, hogy Veesenmayer járjon közben Horthynál egy kihallgatás érdekében. Szálasi megpróbálta meggyőzni a németet, hogy ő és mozgalma Hitler egyedüli igaz barátai. Míg Szálasi értékelése pozitív volt, a teljhatalmú megbízott igen csalódott volt a találkozó után. Mivel Veesenmayer azt javasolta Szálasinak, hogy Sztójay Döme révén próbáljon eljutni Horthyhoz, a találkozó után Szálasi megbízta Csia Sándort, hogy Vajna Gáborral készítsenek elő egy megbeszélést a miniszterelnökkel.
A szövetséges erők légitámadást hajtottak végre Budapest ellen, melynek célpontjai a nagyobb gyárak és pályaudvarok voltak. A károkról szóló jelentés meghallgatása után a Sztójay Döme elnökletével tartott minisztertanácsot félbeszakították, részvevői meglátogatták a bombázás által sújtott városrészeket. A bombatámadás áldozatai között volt Zilahi Irén visszavonult színésznő. (Ungváry Krisztián szerint ez volt az első légitámadás Magyarország ellen, Pesti Hírlap, 1944. április 4., 1944. április 5.; NPHM I 495-496., 516.)
1944. április 3-án a kárjelentési napló szerint bombatámadás során a IX. kerület, Gyáli út 5/7. szám alatti Szent László kórház nagyobb része bombatalálatoktól elpusztult, leégett. A tisztviselői pavilonok alatti óvóhelyeket három helyen bombatalálat érte, 100 halott és 20 sebesült volt. 11 óra 45 perckor a IX. kerület, Márton u. 35/c. alatti ház bombatalálattól összeomlott, itt nyolcan haltak meg. 12 óra 20 perckor a IX. Gyáli út 11. sz. alatti faraktárakban tárolt élelmiszereket borították lángba a bombák, a romok alól 12 halottat emeltek ki. Akkor borult lángba a Petróleumgyár, a pesterzsébeti városház romjai alól 10 halottat, a IX. kerület, Szvetanai u. 32. szám ház romjai közül két sebesültet és öt halottat emeltek ki. http://fovaros.katasztrofavedelem.hu/index2.php?pageid=bemutatkozas&cont...
A minisztertanács a rögtönbíráskodás kiterjesztéséről döntött. (Pesti Hírlap, 1944. április 5.)
Szegeden internálták az illegális kommunista és szociáldemokrata vezetőket.
A Deutsche Allgemeine Zeitung a magyarországi események elemzésében a szövetségesek politikai kudarcát, illetve a németek és szövetségeseik erejének megnyilvánulását vélte felfedezni. Részlet a cikkből: „A magyarországi esemény politikai vereséget mért a Birodalom ellenfeleire, mivel nem csupán világos tényeket teremt, hanem egyúttal kihúzza a talajt az alól az agitáció alól is, amelyek a téli hónapokban „záporoztak” a németekkel szövetséges országokra, valamint a semlegesekre.” (Pesti Hírlap, 1944. április 4.)
Ugyanezen a napon a Völkischer Beobachter az április 2-i kormánynyilatkozatot méltatta, míg a Szlovákiai Magyar Párt hivatalos lapja, a Magyar Néplap a nemzeti erők összefogásáról írt. Részlet utóbbiból: „A magyar önvédelem küzdelmeit mindig keresztény szellem hatotta át. Elhatározó történelmi pillanatokban, mikor az ellenség feltűnik a határon, nincs különbség magyar és magyar között, leomlanak az elvi ellentétek és minden magyar egy a nemzeti eszme tartalmának értelmezésében.” (Pesti Hírlap, 1944. április 4.)
1944. április 4., kedd
A Zsidó Tanács átadta szervezeti alapokmányának tervezetét jóváhagyásra Adolf Eichmann-nak. A tervek szerint ez a dokumentum szabályozta a Zsidó Tanács különböző ügyosztályainak feladatait, és az egész zsidó közösség életét. Sokan utalnak arra a groteszk helyzetre, hogy a magyar zsidóság egysége, vagyis egységének torzója, német parancsra jött létre.
A 3-ai bombázás után a budapesti zsidóktól azt követelték, hogy 500 lakást adjanak át 24 órán belül. A követelésről először Szentmiklóssy József tanácsos értesítette bizalmasan Kurzweil Istvánt a Zsidó tanács lakásügyi osztályának munkatársát. Néhány órával később a parancs átadása céljából Koltay László és Martinidesz Ödön megjelent a Zsidó Tanács központjában, ahol Kahan-Frankl Samut és Bakonyi Lászlót találták, akikhez később csatlakozott Reiner Imre. Telefonon hívták a kórházban lévő dr. Stern Samut, aki azt tanácsolta, hogy a Wesselényi utcai zsidó iskola tornatermében szállásolják el a károsultakat. Ezután Kahan-Frankl Samut és Reiner Imrét a Svábhegyre vitték, ahol találkoztak Adolf Eichmann-nal. A németek trükknek vélték a tornaterem felajánlását, és követelték, hogy a leginkább sújtott Pesterzsébet közelében lévő VIII. és IX. kerületből adjanak át lakásokat, a VI. és VII. kerületbe költöztetve az ott lakókat. A jelenlévő Szentmiklóssy javasolta, hogy a műveleteket a Zsidó Tanács felügyelje, különben a hatóságok egyszerűen kidobják a zsidókat lakásukból. Az újabb légitámadások miatt este nyolctól a Zsidó Tanács óvóhelyén tárgyaltak a megoldásról. A követelés elutasítását senki nem merte felvállalni, teljesítésének kivitelezése a Zsidó Tanács lakásügyi osztályának feladata lett Müller Rezső irányítása alatt. A 4-ei újabb légitámadás „jóvátételeként” további 1.000 lakás átadását követelték a Zsidó Tanácstól. Az összesen 1.500 lakás kulcsának átadását az Endre László által kitűzött határidőn belül teljesítették.
Az előző napi bombázást követően a légoltalmi kiürítési kormánybiztos a közúti és vasúti közlekedést érintő korlátozásokat jelentett be. A polgármester tájékoztatót tett közzé a károsultak megsegítésének részleteiről. Részlet a Pesti Hírlapból: „A légi támadások károsultjait a főváros támogatja abban, hogy veszteségeik bizonyos mértékű pótlásával átsegíti őket az első napok szenvedésein. Így gondoskodik a főváros a károsultak átmeneti elhelyezéséről, meleg ételről, valamint szükség szerint ruházattal való ellátásáról és amennyiben az megállapítottan indokolt pénzbeli támogatást is nyújt.” (Pesti Hírlap, 1944. április 4.)
A belügyminisztériumban Baky László elnökletével a Wehrmacht, a magyar hadsereg magas rangú tisztjei, továbbá Adolf Eichmann és kommandójának több tagja, Endre László, Tölgyessy Győző ezredes, a kassai központú VIII. csendőrkerület – az elsőként megtisztítandó körzet – parancsnoka és Ferenczy László csendőr alezredes részvételével ülést tartottak a zsidók gettósításának, koncentrálásának és deportálásának részleteiről. A legfelsőbb szintű irányítást Ferenczy Lászlóra bízták, akit pár nappal korábban neveztek ki a magyar csendőrség és a német biztonsági szolgálat összekötőjévé. Ő két főhadiszállást létesített, egyiket a pesti Vármegyeházán, a másikat a budai Lomnic Szállóban. Legközelebbi munkatársai az általa létrehozott különítményben Lulay Leó százados – aki egyben főtanácsadója is volt –, Meggyesi Lajos, Hain Péter, Koltay László és Zöldi Márton voltak. A csendőrségben leginkább Tölgyessy Győző, a kárpátaljai műveletek irányítója, Paksy-Kiss Tibor, a IX. és X. csendőrkerület zsidóellenes kampányának vezetője, Orbán László, a déli országrészekben folyó műveletek parancsnoka és Sellyey Vilmos ezredes állt hozzá a legközelebb. A Jaross Andortól kapott utasítás értelmében Ferenczy feljegyzéseket készített tevékenységéről, és naponta jelentést küldött a belügyminisztérium XX. részlegének. A Balázs-Piri Gyula csendőr ezredes által irányított részlegnek küldött dokumentumok, amelyek május 3. és július 9. közötti időszakot fedik le, fontos forrásai a vészkorszaknak.
A belügyminiszter rendeletet adott ki, hogy a hitközségek írják össze tagjaikat. A német hatóságok utasítására a Zsidó Tanács felszólította a hitközségek vezetőit, hogy a helyi közösségek legfontosabb adatait küldjék 24 órán belül Budapestre.
Habsburg Ottó főherceg levelet írt Franklin Delano Roosevelt amerikai elnöknek, melynek csatolmányaiban 1944. januárjától számba vette a magyarországi történésekhez vezető eseményeket, továbbá vázolta a Magyar Ellenállási Tanács létrehozásának tervét, és az ehhez szükséges lépéseket, amihez az elnök segítségét kérte. A megszállás egyik kulcsmomentumaként állította be a zsidókérdést. Azt állította, hogy Horthy Miklós elővigyázatosságból intézkedéseket tett, utasította a semleges országokba delegált követeket, hogy német invázió esetén azonnal vegyék fel a kapcsolatot amerikai és brit kollegáikkal, ellenállásra utasította a hadsereget. Állítólag Horthy levelet küldött neki, mint Magyarország törvényes uralkodójának. A levél szerint a Kállay-kormány visszautasította, hogy lemondjon, az új kormányt a németek nevezték ki, nem Horthy. Utalás történik rá, hogy Habsburg Ottónak meglenne a jogi alapja kinevezni egy új magyar kormányt. E gondolatmenetet folytatva a második mellékletben kifejtette, hogy nem szándékozik kinevezni egy emigráns kormányt, de szükségét látja egy Magyar Hatóság létrehozásának. A neve Magyar Ellenállási Tanács lenne, tagjai a semleges országokba delegált, az új kormányt el nem ismerő követek lennének, elnöke pedig Pelényi János volt washingtoni magyar követ. A Tanács addig működne, míg Magyarországon törvényes kormány nem alakulna. Feladata a Magyarországon és külföldön lévő németellenes magyar erők egyesítése, szervezése és irányítása, továbbá a hazafiak, zsidók és menekültek mentése lenne. A harmadik melléklet szólt a fentiekkel kapcsolatos feladatokról. Eszerint a szervezet Központi Irodája Washingtonban működne, létrejöttéről és céljairól, és az Egyesült Államok részéről való támogatottságáról nyilatkozatot adnának ki, katonai összekötőt neveznének ki mellé, biztosítanák a kommunikációs csatornákat és propaganda lehetőségeket, szükség esetén befagyasztott magyar javakat bocsátanának rendelkezésre költségei fedezéséhez.
1944. április 4-5.
Az éjszaka folyamán Nagybányán mintegy 50 vezető zsidó személyt tartóztattak le, akiket először a városban lévő „letartóztatottak táborába” vittek, majd Kistarcsára, onnan pedig Auschwitz-Birkenauba kerültek.
1944. április 5., szerda
Életbe lépett a zsidók csillagviselésére vonatkozó rendelet. Az országban sok zsidót tartóztattak le és internáltak a rendelethez kapcsolódó különféle indokokkal. Ugyanakkor a Budapesti Közlönyben megjelent 1450/1944. M. E. sz. rendelet némileg bővítette a csillagviselés alól felmentettek körét. A rendelet a Szent Kereszt Egyesület Serédi Jusztinián hercegprímás által is támogatott, Sztójay Döméhez eljutatott beadványa nyomán született. A kitért zsidók ügyében Ravasz László református püspök is fellépett. A vallási szempont mellett a hadiözvegyek és hadiárvák, továbbá a külföldi állampolgárok is belekerültek a rendeletbe.
A Zsidó Tanácstól 16:00-ra követelt, eredetileg 500, majd 1500 lakás kulcsát határidőre leadták a Városháza lakásügyi osztályán. Az előző este kezdődött és hajnalig nyúló tárgyalások után délelőtt kinyomtatták a rekvirálási űrlapokat, a hitközségi szervezetek – Chevra Kadisha, MIPI stb. – alkalmazottai, illetve tanítók részvételével ülést tartottak, majd kiadták az utasítást a végrehajtást illetően. Innen a kiválasztottakat a Városháza lakásügyi hivatalába küldték, ahol rekvirálási csoportokat alakítottak, két zsidó, egy rendőr, és egy keresztény tanító részvételével. A részleteket az előző nap Szentmiklóssy József által aláírt 619.926/1944.XVII. számú rendelet szabályozta. Részlet dr. Munkácsi Ernő visszaemlékezéséből: „Délfelé járt az idő, amikor 60-70 rekviráló bizottság útnak indult a gyanútlan zsidók lakásaiba, ahova beállítva közölték, hogy az ottlakó zsidóknak délután 4 óráig a lakást el kell hagyniok és a bútorokat, berendezést, felszerelést ott kell hagyniok.” (Van olyan forrás, amely szerint nem adták le időre a lakáskulcsokat, dr. Kahan-Frankl Samut és dr. Wilhelm Sándort letartóztatták és a Svábhegyre vitték, csak Szentmiklóssy közbenjárására engedték ki őket másnap. A határidőt Endre László meghosszabbította 18:30-ig, és akkora sikerült a kulcsokat leadni.)
Megjelent a légoltalmi kiürítési kormánybiztos közleménye a sajtóban a Budapest és környékének kiürítésével kapcsolatos tudnivalókról, illetve a bombázások miatti közlekedési korlátozásokról. Figyelmeztették a lakosságot az „ellenséges légi támadásokból származó” tárgyakkal való teendőkre. (Pesti Hírlap, 1944. április 5.)
„Szigorúan bizalmas” utasítást (6137/1944. B. M. VII. res) adott ki Baky László, melyben az Államvédelmi Központ ügyészi nyomozó részlegének vezetőjét felszólította, hogy a zsidók ellen hozott rendőri intézkedések végrehajtását „felügyelje”, hogy „a zsidókérdés megvalósításánál később esetleg felmerülő vádaskodásoknak és visszaéléseknek eleje vétessék”.
A Budapesti Közlönyben megjelent az április 1-jén Csatay Lajos honvédelmi miniszter által aláírt rendelet (26.666/Elnökség – 1944. H. M.) a „zsidónak minősülők katonai egyenruhaviselési jogának megvonásáról”, mely vonatkozott a honvédség és a csendőrség állományában lévőkre egyaránt.
Utazási korlátozásokat jelentettek be Kárpátalja, Máramaros vármegye, Ungvár és Munkács irányában való forgalomra. (Pesti Hírlap, 1944. április 6.)
Beadvánnyal fordultak a Zsidó Tanácshoz, hogy járjanak közben a német hatóságoknál Vajda Lajos kecskeméti és Benedek György nagykőrösi zsidó hitközségi elnökök érdekében.
Megjelent a kormány döntése Szabó György volt helsinki követ állampolgárságtól való megfosztásáról. (Pesti Hírlap, 1944. április 5.)
Edmund Veesenmayer Joachim von Ribbentropnak küldött jelentésében így összegezte a két nappal korábban Szálasiról szerzett benyomásait: „Szálasi egészében csalódást keltett bennem. Szerintem nem őszinte, ügyes taktikus, szellemileg nem különösen kiemelkedő. A további fejlemények mutatják majd meg, mennyire tudom őt politikai céljaimra felhasználni.”
Részlet Ecséri Lilla naplójának e napra datált bejegyzéséből: „Máma kell először felvenni a sárga csillagokat. Akinek a nagyszülői közül kettő zsidó, az zsidónak számít. Mai napig azt hittük, nekünk is kell hordani a 10 cm átmérőjű díszecskét, de mivel apám kivételezett (huszárőrnagy volt az első világháborúban), jelenleg nem kötelező. Engem úgy meghatott, mikor meghallottam, hogy Hollandiában (mikor kiadták ezt a rendeletet) kivétel nélkül mindenki hordta, a keresztények is. Bezzeg nálunk nem így lesz. De azért az emberek nagyon rendesek és inkább zsidópártiak, mint ellenkezőleg.”
A Pesti Hírlap magyarázata a sárga csillag viseléséről szóló rendelet sokak által problémásnak tekintet részletéhez, miszerint „házon kívül” kell viselni: „Illetékes hely magyarázata szerint a zsidóknak a megkülönböztető jelzést minden olyan helyen viselniök kell, ahol a közönséggel érintkezhetnek (utcán, nyilvános helyeken, villamoson, vasuton stb.) Nem kell jelvényt viselni a zsidó lakását magában foglaló épületen belül, feltéve, hogy nem ugyanabban az épületben levő nyilvános helyről (színház, vendéglő stb.) van szó. (Pesti Hírlap, 1944. április 5.)
Radnóti Miklós:
ZSIVAJGÓ PÁLMAFÁN
Zsivajgó pálmafán
ülnék legszívesebben,
didergő földi testben
kuporgó égi lélek.
Tudós majmok körében
ülhetnék fenn a fán
és éles hangjuk fényes
záporként hullna rám;
tanulnám dallamuk
és vélük zengenék,
csodálkoznék vidáman,
hogy orruk és faruk
egyforma kék.
És óriás nap égne
a megszállt fák felett,
s szégyenleném magam
az emberfaj helyett;
a majmok értenének,
bennük még ép az elme, -
s talán ha köztük élnék,
nekem is megadatnék
a jó halál kegyelme.
1944. április 5.
1944. április 6., csütörtök
A belügyminisztérium „szigorúan bizalmas” 6138/1944. VII. res. B. M. számú rendelete utasította a rendőrparancsnokságokat, hogy hatékony intézkedésekkel akadályozzák meg, hogy a zsidók ékszereiket és értéktárgyaikat elrejtsék, magánúton eladják, vagy keresztény barátoknak megőrzésre átadják.
Megjelent az 1500/1944. M. E. sz. rendelet, mely általánosságban szabályozta a hadműveleti területté váló területek polgári közigazgatásával kapcsolatos kérdéseket. A vallás-és közoktatásügyi miniszter rendeletet adott ki az „érettségi vizsgálatok, képesítő vizsgálatok és az ipariskolai záróvizsgálatok megtartásáról”. (Pesti Hírlap, 1944. április 6.)
A IX. csendőrkerület vármegyéiben – Beszterce-Naszód, Bihar, Kolozs, Szatmár, Szilágy, Szolnok-Doboka – végrehajtandó zsidótlanítási műveletekről tartottak értekezletet Szatmárnémetiben az érintett közigazgatási egységek köztisztviselői, rendőri és csendőri vezetői Endre László elnökletével.
Az Orthodox Zsidó Újság kiadói tájékoztatták az olvasókat, hogy rajtuk kívül álló okok miatt a lap többé nem jelenhet meg.
A Magyar Zsidók Lapja a sárga csillag viselésével kapcsolatos utasításokat közölt.
Adolf Eichmann jóváhagyta a Zsidó Tanács szervezeti alapokmányának tervezetét. A Zsidó Tanács ezután körlevelet, illetve csatolva egy 18 oldalas kérdőívet küldött a hitközségi vezetőknek az életbelépő rendszerrel kapcsolatban. Részlet a körlevélből: „Felhívjuk figyelmét arra, hogy a Budapesten székelő Magyar Zsidók Központi Tanácsa a felsőbb hatóságoktól kapott utasításokat hajtja végre, és azoknak azonnali és tökéletes végrehajtásáért a Tanács tagjai a saját személyükben a legmesszebbmenő következmények terhe mellett felelősek. Ugyanaz a felelősség terheli azt a személyt is, aki a Központi Tanácstól kapott utasításokat nem teljesíti, aminek az egész magyar zsidóság sorsára végzetes hatása lehet.”
A Magyar Zsidók Lapjában felhívást tettek közzé, mely a közösség megnyugtatására, a helyzet megmagyarázására, egyben az engedelmesség elérésére szolgált. A felhívás a „magyar hatóságok utasításaira” hivatkozott, és arra, hogy ezek „kinevezése alapján” jött létre. A felhíváshoz hasonló céllal jelent meg egy cikk a lapban „Nyugalom és fegyelem, önfeláldozó kötelességteljesítés” címmel. A megjelent rendeletek végrehajtására vonatkozólag „Fontos tudnivalók” címmel jelent meg írás.
A Zsidó Tanács felhívással fordult a 20 éves, munkaszolgálatot nem teljesítő, hadiüzemben nem dolgozó Budapesten élő zsidó férfiakhoz, hogy jelenjenek meg összeírásra.
Megjelent a légoltalmi kiürítési kormánybiztos hirdetménye, miszerint kiürítés önkéntes alapon folyik, továbbá, hogy nincs vonatkorlátozás. A hirdetmény részletezte a tudnivalókat. A lakosságot alapvetően két csoportra bontotta: az elsőbe a közhivatalok és közintézetek, hadiüzemek alkalmazottai kerültek, akiknek hivataluk, illetve az iparügyi miniszter szabályozta az esetleges elköltözésükkel kapcsolatos kérdéseket. A másik csoportba a lakosság többi része tartozott, akiknek kiürítése önkéntes alapon folyt. További 24 pontban sorolták fel azokat, akiknek foglalkozása „folytatása közérdekből szükséges”. Egy utolsó csoport is volt, ugyanis a „megkülönböztető jelzés viselésére kötelezett zsidók eddigi lakóhelyüket nem hagyhatják el”. (Pesti Hírlap, 1944. április 6.)
Ravasz László református püspök felhívással fordult a miniszterelnökhöz. (NPHM I 503.)
Raymond Henry Norweb, az Egyesült Államok lisszaboni követe továbbította Wodianer Andor gróf Semsey Andor argentínai magyar ügyvivőnek szóló üzenetét a Buenos Airesben lévő amerikai diplomáciai misszióhoz. Az üzenetben Wodianer lényegében összefoglalja az előző napok eseményeit, miszerint ő, a madridi, a berni, a stockholmi követ és az isztanbuli főkonzul nem ismerte el az új magyar kormányt, helyén maradt és elismerését kérte a kormányoktól, ahová akkreditálva voltak, felvették a kapcsolatot az amerikai és brit diplomáciai missziókkal egy magyar ellenállási mozgalom kiépítése céljából, melynek vezetője Eckhardt Tibor lenne, együttműködve Pelényi Jánossal, illetve Habsburg Ottó által támogatva. Reményét fejezte ki, hogy Semsey is csatlakozni fog, ahogy a madridi és berni követ megtette, a stockholmi követ részéről pedig számítanak erre. Mint írta, Barcza György már beleegyezett a csoporthoz való csatlakozásba, csakúgy, mint a lemondott és Svédországba távozott volt helsinki követ, míg Apor Gábor vatikáni követet nem tudták elérni.
Shvoy Kálmán naplóbejegyzése ezen a napon: „Vezérkari főnökség bírósága megszűnt. Egy hds. par.-ság megy ki, a hadtesteket Galíciába szállítják, ott jön egy nagy támadás. Czeydner és társai rehabilitálva.”
Részletek Tombor Tibornak a bombázás pusztításával foglalkozó írásából:
„Elindul a taliga.
Mennyi ilyent láttunk messze Muszkaföldön. Akkor elrobogtunk a kiskocsik mellett. Most nagyot sóhajtunk.
Igen!
Benne vagyunk a háborúban...
...
- Itt álltam az óvóhely bejáratánál. Odább hárman álltak. (Három nevet mond.) Gyertek idébb... – mondom nekik. – Abban a pillanatban elfulladt a hangom. Irtózatos csattanást hallottam. Fekete lett előttem minden. Elvesztettem az eszméletemet. Bent az óvóhelyen tértem magamhoz. Bombatalálat ért bennünket. Az óvóhely épen maradt. Én megmenekültem...
- És a másik három?...
- Rájuk hatalmas, lapos kő esett, a lépcsőház első emeleti pihenője...” (Pesti Hírlap, 1944. április 6.)
1944. április 7., péntek
Baky László aláírásával titokban kiadták a 6163/1944. BM. VII. res. számú rendeletet a zsidók összegyűjtéséről, gettósításáról, koncentrálásáról és deportálásáról. A dokumentum tervezetét, mely az április 4-én lezajlott értekezlet alapja volt, Endre László készítette. Az irat a követendő gyakorlati eljárásokat fejtette ki, a további részleteket több szigorúan bizalmas utasítás tartalmazta. Később, a börtönben leírt vallomásában Baky azt állította, hogy a rendeletet azért adta ki, mert Endre László kérte tőle, mondván, hogy „a kormányzó hozzájárult, hogy munkavégzés céljából zsidókat adjunk át a németeknek”. Ugyanezen a napon Baky László újabb értekezletet tartott lényegében az április 4-i megbeszélésen jelenlévők részvételével. Az újabb összejövetel témája a VIII. csendőrkerület – Kárpátalja és Észak-Magyarország egyes részei – körzetéből a zsidók „küszöbönálló kitelepítése”, az alkalmazandó módszerek és a kialakítandó szervezeti struktúra volt. Az ülésen, többek között, részvett Tölgyessy Győző csendőr ezredes, a kassai csendőrkerület parancsnoka. A zsidótlanítás német és magyar szakértőiből álló parancsnoki egység főhadiszállása Munkács lett. A végleges és részletes utasításokat Endre László adta ki, megjelölve azokat a helyeket, ahova a zsidókat össze kell gyűjteni.
A 6163/1944. BM. VII. res. számú rendelet első bekezdése: „A m. kir. kormány az országot rövid időn belül megtisztítja a zsidóktól. A tisztogatást területrészenként rendelem el, melynek eredményeként a zsidóságot nemre és korra való tekintet nélkül a kijelölt gyűjtőtáborokba kell szállítani. Városokban és nagyobb községekben később a zsidóság egy része a rendészeti hatóságok által kijelölt zsidóépületekben, illetőleg gettókban nyer elhelyezést.”
Kolosváry-Borcsa Mihály, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye déli választókerülete parlamenti képviselője, a Magyar Élet Pártja tagja és az Országos Magyar Sajtókamara elnöke lett a sajtóügyek magyar királyi kormánybiztosa. A kinevezés április 15-én jelent meg a Budapesti Közlönyben.
Megkezdték a főváros kiürítését, tízezrek hagyták el a légitámadások veszélye miatt ideiglenesen a lakhelyüket.
A Budapesti Közlönyben megjelent az 1270/1944. M. E. sz. rendelet, melyben korlátozták a zsidók utazási lehetőségeit.
A Budapesti Közlönyben megjelent az 1300/1944. M. E. sz. rendelet „a zsidó rádióengedélyesek adatszolgáltatási kötelezettsége tárgyában”.
Tiszaborkút zsidó lakóit a csendőrök elengedték Stern Sámuel házából, ahova április elején gyűjtötték őket. Egyiküket egy csendőr minden ok nélkül lelőtte. Április közepén újra összegyűjtötték, majd a mátészalkai gettóba szállították őket.
Tokajt gyűjtőtábornak jelölték ki.
A gettósítás végrehajtása céljából a magyar hatóságok Ungváron újjáalakították a zsidó tanácsot. Elnöke László Gyula lett, tagjai egyes források szerint Steinberger Illés, Halmos Zsigmond, Rottmann Jenő és Fischgund Alex (Sándor) voltak.
Franklin Delano Roosevelt amerikai elnök a 4-én Habsburg Ottótól kapott levelet a külügyminisztérium európai ügyek hivatalának igazgatójához, James Clement Dunnhoz továbbította, hogy kikérje véleményét az abban leírtakkal kapcsolatban. (FRUS 860.)
Részlet Shvoy Kálmán naplóbejegyzéséből: „Oroszi mesélte: Halmy Barna írta az orosz harctérről: pár héten belül a világ legnagyobb katlancsatája jön, az oroszok, akiket beengedtek, le lesznek vágva, utána angol-amerikai-német béke, mert belátják, hogy a legnagyobb földi és vízi hatalom nem tudja egymást leverni. Belpolitika helyes, mert ideje volt már a Kállay-féle klikkrendszernek véget vetni. Csak igazg. tagságra utaztak, pénzre, és hogy egy klikk a kormányzó családjából királyt csináljon. Van igazság ebben (...) Zsidóknak nem szabad a tanyákra lakni menni. Vonatkorlátozás lép életbe. Zsidó nem használhatja a vonatot, hajót s az összes közl. eszközöket, autótaxit stb.”