Kronológia 1944. április 15-21.
1944. április 15., szombat
Horthy Miklós és Csatay Lajos felhívást intézett a magyar csapatokhoz, melyben felszólította őket, hogy „vállvetve harcoljanak német bajtársaikkal, igaz és tiszteletre méltó szövetségeseikkel”.
A Nemzetközi Vöröskereszt magyarországi delegátusa, Jean de Bavier találkozott Arnóthy-Jungerth Mihállyal. A delegátus Sztójay Döme miniszterelnökkel kívánt eredetileg találkozni, hogy a németek által letartóztatott személyek sorsáról felvilágosítást kérjen, ám a magyar hatóságok érdektelenségébe ütközött.
Elfogadták a Zsidókérdéskutató Magyar Intézet működési szabályzatát, amelyet a belügyminiszter 174.288/1944. VII. 5. sz. rendelet hagyott jóvá. A 3. paragrafus szerint az intézet célja „a magyarországi zsidókérdés rendszeres, tudományos vizsgálata, az idevágó adatok gyűjtése és tudományos feldolgozása, továbbá a magyar közvéleménynek mind a magyarországi, mind az általános zsidókérdéssel való megismertetése.”
A bárdfalvai zsidókat a zsinagóga és a talmud-tóra épületébe gyűjtötték, amiről korábban értesítették őket, így a rabbi engedélyével volt idejük kenyeret sütni.
Bustyaházán elfogták és a helyi zsinagógába gyűjtötték a közösség vezetőit, megkínoztak őket elrejtett értékek után kutatva. Az akció célja volt, hogy a közösséget megfosszák vezetőitől a gettósítás idejére.
A dombói hitközség elnökét, Steinmetz Slomót a németek a településen élő zsidók névsorának elkészítésére kényszerítették. A vezetőnek meg kellett törnie a szombatot, továbbá megalázásul a szakállát is levágták. A hitközség vezetői megvesztegették a helyi jegyzőt, aki a körzeti orvos segítségével kihirdette, hogy tífuszjárvány van, és karantént állítottak fel. Miután Budapestről érkezett orvosok megállapították, hogy nincs járvány, a zsidókat a zsinagógába gyűjtötték, a técsői gettóba szállították, és onnan Auschwitz-Birkenauba deportálták.
Dragomérfalva központjában gettót állították fel, ahova a helyi zsidókat és a szomszédos 13 falu lakóit – mintegy 2.000 főt – gyűjtötték. A gettóban rendőrséget szerveztek, és zsidó tanács is működött.
Az éjféli órákban összegyűjtötték Fábiánháza zsidó közösségét. Egyes híresztelések szerint a mátészalkai börtönbe akarták vinni őket, mert a zsinagógában titkos rádióadót találtak, amivel az ellenséget tájékoztatták. Végül a mátészalkai gettóba kerültek.
Ilinyi László alispán eligazítást tartott Máramaros vármegye vezető tisztviselői számára a gettósítás lebonyolításáról. Délután Tóth Lajos rendőrfőnök elnöklete alatt a polgári, rendőr- és csendőrtisztviselők értekezlete tekintette át a műveletek részleteit. Ekkor állították fel a zsidók begyűjtésével megbízott húsztagú bizottságot.
A kisvárdai főjegyző jelentette a belügyminiszternek az 1944. április 10-13-án Kisvárdán tartózkodó zsidók összeírási névjegyzékének beterjesztését. A jegyzék 3.494 nevet tartalmazott, azonban ebbe a munkaszolgálaton lévőket vagy az elszökötteket, azaz körülbelül további kétszáz embert is beleszámítottak.
Csendőrök érkeztek Nánfalvára a szomszédos barcánfalvai őrsről, hogy felolvassák a gettósítási rendeletet. A helyi zsidókat néhány nap múlva az iskolában gyűjtötték össze, és elrejtett értékek után kutatva vallatták, majd a bárdfalvai gettóba szállították őket.
Nyíregyházán megalakult a helyi zsidó tanács, tagjai Fischbein Gábor, a status quo hitközség vezetője, Némethi Sándor, az ortodox hitközség elnöke, Lefkovits Ignác, Freund Zsigmond, Bodor Zsigmond, Ungár Béla, Landau Ernő, Springer Mór, Rosenwasser Kálmán, Bőhm Ignác, Weinstock Samu és Weisz Mór voltak. Máshol még Haas Sándor, Kovács László és Láng Arnold is szerepel.
Rozália zsidó lakosságát a csendőrök a zsinagógába gyűjtötték, ahol elrejtett értékek után kutatva vallatták, kínozták őket. Néhány nap múlva a mintegy 12 km-re lévő dragomérfalvai gettóba vitték őket.
Megkezdték Sátoraljaújhely és a Sátoraljaújhelyi járás zsidó lakosságának beszállítását a városban létrehozott gettóba. A műveletet egy német bizottság, a helyi közigazgatás és a rendőrkapitányság vezetői irányították Váró Indár polgármester vezetésével. A gettó a Ronyva-parti cigánytelepen és környékén – a Rákóczi, a Virág, a Sziget, a Vörösmarty, a Zárda, a Mészáros, a Molnár, a Széchenyi, a Folkenstein, az Apponyi, az Árpád, a Kisfaludy, a Kölcsey, a Zápolya és a Munkácsy utcák határolta területen – állt, szögesdróttal és deszkapalánkkal vették körül. Mintegy 13.000, más források szerint 15.000 embert zsúfoltak itt össze, akiknek élelmiszerhiánnyal és az egészségügyi feltételek hiányával kellett megküzdeniük, amit a rendszeres motozás és bántalmazás is súlyosbított. A helyi zsidó tanács elnöke Rosenberg Lajos ügyvéd volt, a helyi status quo ante hitközség elnöke és tagjai Glück Sándor, Eisenberger Sámuel, Szamet Henrik, Szofer Mór voltak. A helyi fiatalokból úgynevezett kisegítő zsidó rendőrséget toboroztak, akiknek feladata a gettóba gyűjtött emberek elhelyezése volt. A gettóba gyűjtötték többek között Cigánd, Garany, Királyhelmec, Megyaszó, Olaszliszka, Ricse, Sárospatak, Tarcal zsidó közösségét, és a garanyi internálótábor lakóit.
Sepsiszentgyörgyön különleges törvényeket léptettek életbe: a csendőrök például fegyvert is használhattak az ellenállást tanúsítókkal szemben.
A técsői hitközség elnökét, Weisz Jiszraelt a polgármesteri hivatalba rendelték, ahol tudatták vele, hogy másnap gettót hoznak létre, és kinevezték a gettósítás lebonyolítására létrehozott zsidó tanács élére. Miután ezt visszautasította, Róth Jenő (Jakov) lett a helyi zsidó tanács elnöke, a tagokat a gettósítás céljából létrehozott negyedekből választották. A gettóba Técső zsidó lakosságát (körülbelül 2.500 fő), valamint a Técsői és a Taracvölgyi járás közösségeit gyűjtötték össze – utóbbiak a városon kívül épített táborba kerültek. Összesen mintegy 10.000 fő zsúfolódott össze, akiknek a kínzásokkal, megaláztatásokkal is szembe kellett nézniük.
Ungváron, Ung vármegye és az ungi közigazgatási kirendeltség vezetői értekezletet tartottak a gettósítás és deportálás részleteiről. A részvevők között volt Gyurits Gyula, a közigazgatási kirendeltség vezetője, Megay László ungvári polgármester, Pálffy Sándor, a helyi csendőrség, Thurzó György, a rendőrség parancsnoka, továbbá Dieter Wisliceny az Eichmann-kommandó képviseletében.
Volóc zsidó közösségét a munkácsi Sajovits téglagyárban felállított gyűjtőtáborba vitték.
Jean de Bavier, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága által a Magyar Királyság területére kinevezett delegátus jelentést küldött Genfbe a Sztójay-kormány megbízottjával történt találkozóról. Részlet: Kijelentettem, hogy teljesen megbízható emberek szerint a jelenlegi börtönviszonyok a Kun Béla-koraszakéhoz hasonlatosak, azzal a különbséggel, hogy azok 1919-ben emberibbek, a jelenleginél jobbak voltak. Biztosítottak, hogy amint a letartóztatottak a magyar hatóságok kezére kerülnek, értesíteni fogják hollétükről a családjukat s engedélyezik a látogatást. Erre mindeddig nem került sor.”
Egy újabb, gróf Semsey Andor argentínai magyar ügyvivőnek küldött távirat továbbítását utasította vissza Norman Armour az Egyesült Államok argentínai nagykövete. (FRUS 865.)
1944. április 16., vasárnap
Pészah utolsó napján megkezdődött a gettósítás Kárpátalján. Eközben az „egyedi akciók” keretében letartóztatott zsidók száma 7.289 főre emelkedett.
A csendőrök összegyűjtötték Abaújszántó zsidó közösségét, majd a következő napokban a kassai gettóba szállították őket az Abaújszántói járás többi zsidó közösségével együtt.
Alsóbaskóc, Alsóhunkóc, Alsónémeti, Alsóribnice (kérdéses, hogy ekkor éltek-e még itt zsidók), Benatina, Bező, Felsőnémeti, Felsőribnice, Hornya, Huszák, Jenke, Jeszenő, Jeszenőremete, Karcsava, Kereszt, Kisosztró, Kolibábóc, Konyus, Koromlya, Lekárd, Mokra, Orehova, Ördögporuba, Porosztó, Prikopa, Remetevasgyár, Sárospolyánka, Sárosremete, Szenteske, Székó, Tasolya, Tibaváralja, Törökruszkóc, Ungpinkóc, Zahar, valamint a Szobránci járás több településének zsidó lakosságát a szobránci zsinagógában gyűjtötték össze a csendőrök. Kora hajnalban a helyieket is a zsinagógába és a környező épületekbe terelték.
A csendőrök összegyűjtötték Alsóhidegpatak zsidó közösségét, és az izai, más visszaemlékezések szerint egyből a huszti, gettóba vitték őket.
Az alsókalocsai zsidókat Felsőkalocsára vitték, ahonnan egy hét múlva a szeklencei gettóba szállították őket tovább. (MHFE I 643.)
Összegyűjtötték Alsórónán a helyi zsidó közösség tagjait, majd az aknaszlatinai gettóba szállították őket. (MHFE I 645.)
A bárdfalvai zsidókat hazaengedték, és a családfőket tették felelőssé azoknak az előkerüléséért, akik az előző napi gyülekezéskor nem voltak jelen. (MHFE I 648.)
Bercsényifalva, Drugetháza, Kispásztély, Kisturica, Nagyturica, Ószemere, Poroskő, Turjabisztra, Turjapaszika, Turjapolena, Turjaremete, Újkemence, Újszemere, Vorocsó, Vulsinka zsidó lakosságát a járásközpontba, Perecsenyre gyűjtötték, majd onnan Ungvárra, a Moskovits téglagyár területén lévő gettóba vitték. A perecsenyi zsidókat, és valószínűleg a településre vitteket is, a zsinagógában gyűjtötték össze. (MHFE II 1196., 1201., 1210., 1211., 1222., 1225., 1227., 1237., 1238., 1244., 1245., 1247.)
Összegyűjtötték és a mátészalkai gettóba vitték Brusztura megmaradt zsidó lakosságát. (MHFE I 653.)
Megkezdődött a bustyaházi zsidók összegyűjtése. A több napig tartó akció során a nagyzsinagógába gyűjtötték őket, ahol mindenkit megkínoztak és átkutattak. Ezek után egy részüket az aknaszlatinai, nagyobb részüket pedig a mátészalkai gettóba vitték. (MHFE I 655.)
Csengeren a csendőrök kiüríttették a zsinagógát, a zsidó fiatalokkal szétszedették és a várakozó szekerekre rakatták a berendezési tárgyakat. Miután megtagadták a frigyláda megbecstelenítését, az egyik csendőr baltával verte szét a frigyszekrényt. Szintén ezen a napon kezdték meg a Csengeri járáshoz tartozó községek – Ura, Komlódtótfalu, Csengerújfalu, Csengersima, Szamosbecs, Szamosdara, Tyukod (feltehetően) – zsidó lakosságának összegyűjtését a csengeri református középiskolában. A városból és a járásból elvittek a mátészalkai gettóba kerültek. (MHFE II 1004-1005., 1037., 1051-1052.)
Csengersima és Nagygéc zsidó lakosságát Komlódtótfalura vitték. Itt a helyiekkel együtt a református templomba gyűjtötték őket. (MHFE II 1005., 1013., 1016.)
A dolhai zsidókat a felekezeti iskolában gyűjtötték össze. Vesztegetéssel sikerült elérniük, hogy a települést flekktífusszal fertőzöttnek nyilvánítsák, amivel némi haladékot nyertek. (MHFE I 261-262.)
Eszeny zsidó lakosainak csomagjaikkal együtt a helyi iskolában kellett jelentkezniük, ahol minden értéktárgyuktól megfosztották őket. Este a csoportot Csapra vitték. (MHFE II 1201.)
Megkezdték Fancsika és a környékbeli települések zsidó lakosságának összegyűjtését. (MHFE II 1170.)
Feketeardó zsidó közösségét a helyi zsinagógába vitték, a leggazdagabbakat megkínozták. Nyolc napot voltak itt, majd Nagyszőlősre vitték őket. (MHFE II 1170.)
A felsőkalocsai zsidó közösség megmaradt tagjait a helyi iskolában gyűjtötték össze, néhány napig fogva tartották, kirabolták, majd a szeklencei gettóba vitték őket. (MHFE 662.)
A felsőrónai zsidókat a két helyi zsinagógában gyűjtötték össze, ahol körülbelül egy hétig tartották fogva őket. Itt kifosztották a közösség tagjait, majd az aknaszlatinai gettóba szállították őket. (MHFE I 663.)
Megkezdődött Gönc és a Gönci járás zsidó lakosságának a kassai téglagyár területén lévő gettóba való szállítása. (MHFE I 98.)
Ignéc zsidó lakosságát Munkácsra vitték. (MHFE I 264.)
Megkezdődött a gettósítás Izán. Egyes források szerint a helyi zsidókon kívül a Huszti járás egyes településeiről mintegy 5.000 főt gyűjtöttek ide, más források szerint az Alsóbisztrai, Bereznei, Felsőbisztrai, Herincsei, Kosolovói, Lisamezei, Majdankai, Podoloci és Vetélei járásokból mintegy 7.000 főt. A gettó a település központjában állt, a huszti zsidó tanács vezetése alatt, ugyanakkor saját zsidó tanácsa is volt. A tanács egyik tagját, Sichermann Lajost, aki szó emelt a nők állandó bántalmazása ellen, agyonlőtték. (MHFE I 678.)
Kaszómezőn (Kaszópolyánán) a csendőrök összegyűjtötték a helyi zsidókat, Nagybocskóig szekereken, majd vonaton Mátészalkára szállították őket. (MHFE I 681.)
Kiskirva zsidó közösségét a mátészalkai gettóba szállították. (MHFE I 683.)
Megkezdődött a helyi zsidó lakosság, illetve a Kisvárdai, Nyírbaktai és Tiszai járás zsidó közösségének a kisvárdai gettóba való szállítása. A gettó a Horthy Miklós út baloldalán kezdődött, a Deák Ferenc, a Petőfi, a Mátyás királyút bal oldalára, továbbá a Szent László utca egyes részeire terjedt ki, és magába foglalta a zsinagógát is. A zsidók közül „segédrendőröket” választottak, akiknek fehér karszalagja volt. Megalakult a helyi zsidó tanács, tagjai Burger Samu, Friedman Bernát, Katona Sándor, Kun Samu, Lefkovics Miksa, Lukács Ignác, Prerau Ignác, Steiner Mihály, Szőke Sándor és Szilágyi Lajos voltak. (MHFE II 954.)
Kőrösmező megmaradt zsidó lakosságát a helyi nagyzsinagógában gyűjtötték össze, ahonnan a mátészalkai gettóba vitték őket. (MHFE I 684.)
A krácsfalvai zsidó családok egy-egy tagját a deszei jegyzőhöz rendelték, ahol felolvasták előttük a gettósítási rendeletet, és, hogy Bárdfalvára kell menniük. (MHFE I 686.)
Misztice zsidó lakosságát szekéren a bilkei állomásig vitték, majd vonaton Beregszászra. Itt a zsinagógában helyezték el őket, és az ekkor még szabad beregszászi zsidóktól kaptak élelmet, és amire szükségük volt. Később ők is a Kont és Vály téglagyárba kerültek. (MHFE I 268-269.)
Nagybocskó zsidó lakosságát a nagyzsinagógában gyűjtötték össze, és három napig ott tartották. Ezalatt elrejtett értékek után kutatva vallatták őket, végül a mátészalkai gettóba szállították. (MHFE I 696.)
Rosenstein Árminnak, a nagydobronyi ortodox fiókhitközség gondnokának a Magyar Zsidók Központi Tanácsához e napon intézett levele: „Dobszó útján ma 6 órára közhírré tették, hogy korra és nemre való tekintet nélkül az összes hitsorsosokat Ungvárra szállítják. Így bepakolva várjuk a fejleményeket.” (MHFE II 1191.)
Kora hajnalban máshonnan odavezényelt csendőrök verték fel a nagykállói zsidókat, negyedórát adva, hogy összecsomagoljanak. Ékszereiket, értékeiket elvették, az ajtókat lepecsételték. A zsidó iskola udvarán, illetve az iskolával szembeni udvaron gyűjtötték össze őket. Egyeseket, név szerint hívva őket, a tanári szobában és az igazgatói irodában motozásnak vetettek alá. A gyerekeket, betegeket, gyermekes és idős asszonyokat szekereken, a többieket gyalog vitték a nyíregyházi gettóba. Az elszállítás három csoportban történt, az úton pedig a környező községek hasonló csoportjaival együtt haladtak. (MHFE II 962.)
A fábiánházai zsidókat keresztülvitték Nyírcsaholyon, ahol kidobolták, hogy a helybeli zsidóknak tilos elhagyniuk lakóházaikat, és nem érintkezhetnek többet a helyi keresztényekkel. A rendelkezés ellenére továbbra is tartották egymással a kapcsolatot. (MHFE II 1033.)
Ökörmező zsidó lakosságát a csendőrök az egyik helyi zsinagógában gyűjtötték össze. (MHFE I 700.)
Podhering zsidóságát a reggel folyamán a csendőrök a helyi sváb (Volksdeutsche) lakosok segédletével, összegyűjtötték, majd a munkácsi téglagyári gettóba vitték. (MHFE I 277.)
Megkezdték a rahói zsidó közösség összegyűjtését a helyi iskolában. Az akció nyolc napig tartott, a kilencediken a mátészalkai gettóba szállították őket. (MHFE I 705.)
Rákó zsidó lakosai egy órát kaptak, hogy összecsomagoljanak, majd szekereken, csendőri kísérettel a szomszédos Turjaremetére vitték őket. Itt a kaszárnyában szállásolták el őket, két nap múlva pedig, miután kifosztották őket, Ungvárra, a Moskovits téglagyár területén lévő gettóba szállítottak mindenkit. (MHFE II 1228.)
A csendőrök az egyik helyi iskolába kezdték gyűjteni Salánk zsidó lakosságát, majd két nap után Nagyszőlősre vitték őket. (MHFE II 1180.)
A főszolgabíró utasítására megkezdődött, majd néhány nap alatt befejeződött Szepsi és a Csereháti járás zsidó közösségeinek a járási székhely hitközségi épületeiben való koncentrálása. Innen a kassai téglagyári gettóba szállították őket. (MHFE I 107.)
Taracköz zsidó lakóit összegyűjtötték, majd a mátészalkai gettóba vitték. (MHFE I 714.)
Terebesfejérpatak (Trebusafejérpatak) zsidó lakosságát a zsinagógában gyűjtötték össze, majd vonaton a mátészalkai gettóba szállították. (MHFE I 717.)
Tiszabogdány zsidó lakosait a helyi zsinagógában gyűjtötték össze, elrejtett értékeik után kutatva vallatták, majd a mátészalkai gettóba vitték őket. (MHFE I 718.)
Megkezdték Tiszaújlak zsidóságának összegyűjtését. Néhány napig a helyi zsinagógában tartották fogva, majd Nagyszőlősre vitték őket. (MHFE II 1184.)
Tokajban kiplakátolták, hogy a zsidóság jelenjen meg a gyűjtőhelynek kinevezett zsinagógában és hitközségi épületben. (MHFE II 1390.)
Megkezdték Torna és a Tornai járás összegyűjtött zsidó lakosságának a kassai téglagyárban lévő gettóba szállítását. (MHFE I 108.)
Uglya zsidó lakosságát a zsinagógában gyűjtötték össze. (MHFE I 722.)
Megkezdték és a következő napokban végrehajtották Ung vármegye és az Ungi közigazgatási kirendeltség településeiről a zsidó lakosság beszállítását az Ungvár mellett lévő Moskovits téglagyárba. A részben palánkokkal körülvett, részben a mezőre nyíló – itt piros zászlóval jelölték, hogy meddig lehet menni – téglagyári gettót rendőrök és csendőrök őrizték, a belső rendre zsidó rendőrség felügyelt. Főleg a fiatalabb férfiakat és nőket rendszeresen munkára vitték ki. A téglagyári gettóba kerültek később az ungvári zsidók is, azonban egy részüket itt már nem tudták elhelyezni, ezért a Glück fatelepre kerültek. A gettóban a zsúfoltságon és az egészségtelen körülményeken kívül az elrejtett értékek után kutató csendőrök vallatásait és kínzásait is el kellett viselni. Ezen a napon gyűjtötték ide Abara, Alsódomonya, Alsószlatina, Andrasóc, Antalóc, Árok (kérdéses, hogy ekkor éltek-e még itt zsidók), Bacsava, Bajánháza (előzetesen Nagykaposra gyűjtötték őket), Baranya, Begengyátpásztély (egy család tífusz miatt később), Bés (előzetesen Nagykaposra gyűjtötték őket), Botfalva, Budaháza (kérdéses, hogy ekkor éltek-e még itt zsidók; ha igen, előzetesen Nagykaposra gyűjtötték őket), Cigányóc, Cirókaófalu, Csap, Császlóc, Csernoholova, Csicser (előzetesen Nagykaposra gyűjtötték őket), Csontos, Deregnyő (előzetesen Nagykaposra gyűjtötték őket), Dobóruszka (előzetesen Nagykaposra gyűjtötték őket), Domosina, Dubróka, Felsődomonya, Felsőszlatina, Fenyvesvölgy, Gálocs (előzetesen Nagykaposra gyűjtötték őket), Gerény, Hajasd, Harcos, Határhegy, Hegyfark, Hegyi (előzetesen Nagykaposra gyűjtötték őket), Horlyó, Huszna, Iglinc, Inóc, Iske (előzetesen Nagykaposra gyűjtötték őket), Kálnarosztoka, Kereknye, Ketergény, Kisberezna, Kisdobrony, Kisgejőc, Kisluboka, Kisráska (előzetesen Nagykaposra gyűjtötték őket), Kisrát, Kistopolya, Kistölgyes, Klenova, Kolbaszó, Kolonica, Koncháza, Korláthelmec, Kosztovapásztély (kérdéses, hogy ekkor éltek-e még itt zsidók), Köblér, Ladomér, Lehóc, Lubnya, Luh, Lyuta, Mátyóc (előzetesen Nagykaposra gyűjtötték őket), Mészpest (előzetesen Nagykaposra gyűjtötték őket), Minaj, Mokcsakerész (előzetesen Nagykaposra gyűjtötték őket), Nagyberezna, Nagydobrony, Nagygejőc, Nagykapos, Nagyláz, Nagypolány, Nagyráska (előzetesen Nagykaposra gyűjtötték őket), Nagyrát, Nagyszelmenc (előzetesen Nagykaposra gyűjtötték őket), Nevicke, Novaszedlica, Nyárádkelecsény (előzetesen Nagykaposra gyűjtötték őket), Orlyava, Oroszhrabóc, Oroszkomoróc, Oroszmocsár, Oroszpatak, Oroszvolova, Ókemence, Ósztuzsica (kérdéses, hogy ekkor éltek-e még itt zsidók), Őrdarma, Palágykomoróc (előzetesen Nagykaposra gyűjtötték őket), Palló (előzetesen Nagykaposra gyűjtötték őket), Patkanyóc, Rahonca, Rosztokapásztély, Runyina, Sislóc, Smigóc, Sóslak, Szalóka, Szerednye, Szirénfalva (előzetesen Nagykaposra gyűjtötték őket), Szmerekova (kérdéses, hogy ekkor éltek-e még itt zsidók), Sztakcsinrosztoka, Sztricsava, Szürte, Takcsány, Tiba, Tiha, Tiszaágtelek, Tiszaásvány, Tiszasalamon, Ublya, Ulicskriva, Ungbukóc, Ungcsertész, Ungdaróc, Unghosszúmező, Unghuta (kérdéses, hogy ekkor éltek-e még itt zsidók), Ungmogyorós (előzetesen Nagykaposra gyűjtötték őket), Ungszuha, Ungtarnóc, Utcás, Uzsok, Újsztuzsica, Vaján (előzetesen Nagykaposra gyűjtötték őket), Vajkóc (előzetesen Nagykaposra gyűjtötték őket), Vajnatina, Valkaja, Verhovinabisztra, Veskóc, Viska, Zauszina, Zábrogy, Zemplénoroszi, Zuella zsidó közösségét. (MHFE II 1192., 1193., 1194., 1195., 1196., 1197-1198., 1199., 1200., 1201., 1202., 1203., 1204., 1205., 1206., 1207., 1208., 1209., 1210., 1211., 1212., 1213., 1214., 1215., 1216., 1218., 1219., 1220., 1221., 1222., 1223., 1224., 1225., 1226., 1228., 1229., 1230., 1231., 1232., 1233., 1234., 1235., 1236., 1237., 1238., 1239., 1240., 1242-1243., 1244., 1245., 1246., 1247., 1248.)
A Nyírtelekhez tartozó Varjúlapos nevű tanyán, a Dessewffy-uradalom majorságában zsidó gyűjtőtábort állítottak fel. A tábort a csendőrök és az SS különös szigorúsággal őrizte, a gettósítás megkezdésekor a megbízhatatlannak nyilvánított zsidókat ide gyűjtötték. A tábor saját SD- és csendőrnyomozó-részleggel rendelkezett. A táborban őrizetteket Auschwitz-Birkenauba deportálták. (MHFE II 936.)
Visóvölgy zsidó lakóit Petrovabisztrára vitték, és a helyi zsinagógában helyezték el. A helyi zsidó fiataloknak kellett segíteni nekik a csomagolásnál és szállításnál. Petrovabisztráról a felsővisói gettóba szállították őket. (MHFE I 704., 726.)
Miután Zsdenyovára gyűjtötték a környékbeli falvak, Kiscsorna, Nagyrosztoka, Oroszbukóc, Páskóc, Perekraszna, Serbóc zsidó családjait, a helyiekkel együtt lovas szekereken a munkácsi Kallus és Ösztereicher téglagyárban felállított gettóba vitték őket. A művelet során a helyi csendőrség emberségesen viselkedett, egy nappal előre figyelmeztették a helybélieket, hogy készüljenek fel az útra. (MHFE I 282.)
Megjelent az 1600/1944. M. E. számú rendelet, mely kötelezte a zsidókat vagyonuk bejelentésére április 30-ig a legközelebbi állami pénzügyi hivatalnál. Ugyanez a rendelet érvénytelennek minősített minden március 22. után kötött jogi tranzakciót, melyek zsidó tulajdonjogokat ruháztak át nem zsidókra, és az érintett vagyontárgyakat szintén be kellett jelenteni. Ezután a zsidók csak havi 1.000 pengőt vehettek ki bankból, zárolták a zsidók által bérelt széfeket stb. (MHFE I 50.; 600/1944 MELMT 25., 41.)
A Belügyi Közlöny közölte Endre László április 8-i államtitkári kinevezését. (MHFE I 41. vö. MELMT 40.)
A Magyarságban megjelent Baky László felhívása a zsidóellenes rendeletek megszegésének jelentésére. Részlet: „Akinek tudomására jut, hogy a zsidókérdésben kiadott rendeleteket bárki megszegi, kijátssza, vagy azok alól magát kivonja, tartsa hazafias kötelességének, hogy ezt a legközelebbi közbiztonsági szervnek (csendőrség, rendőrség) azonnal jelentse.” (MELMT 40-41.; NPHM I 519.)
A Gestapo elfogta Szentmiklóssy Andort, a külügyminisztérium politikai osztályának volt vezetőjét. (GMTR 94.)
1944. április 16-18.
Bodrogkeresztúr zsidó lakosságát a sátoraljaújhelyi gettóba szállították. A helyi közigazgatás és a csendőri alakulatok különös szigorral hajtották végre a zsidóellenes rendeleteket, néhol túl is lépték azokat. Az elhurcoltak ingóságait a lakosság között szétosztották, házaikat a helyiek elfoglalták. (MHFE II 1377.)
1944. április 16-23.
Felsővisón a város központjában hozták létre a gettót, ahol a város és a hozzákapcsolódó járás zsidó közösségét gyűjtötték össze. A gettósítás során sok durvaságot, megaláztatást kellett elszenvedniük, továbbá elviselhetetlen zsúfoltság uralkodott, visszaemlékezések szerint több mint 9.000 zsidót költöztettek a kijelölt területre. A gettót április végén Ferenczy László csendőr alezredes meglátogatta. (MHFE I 667.)
1944. április 17-20.
Aknaszlatina és a környező települések – Alsóróna, Felsőróna, Hosszúmező, Karácsonyfalva, Nagybocskó, Remetefalva, Rónaszék, Szaplonca – zsidó lakosságát gettóba gyűjtötték. Eredetileg a mátészalkai gettóba vitték volna őket, azonban végül Aknaszlatinán állítottak fel egyet. A gettóban zsidó tanács működött, és körülbelül 5.000 embert gyűjtöttek ide. A gettóban nagy volt a zsúfoltság, továbbá az értékek után kutató csendőrök kegyetlenkedéseit is el kellett viselni. A férfiakat és a nőket különböző munkákra vitték ki. (MHFE I 641., 707., 722.)
1944. április 17., hétfő
Nagyobb angolszász légitámadás Pest déli része ellen. (MHMV 247.)
A bárdfalvai zsidókat a helyi gettóba gyűjtötték. A gettóban, mely közigazgatásilag a máramarosszigeti gettóhoz tartozott, helyezték el a környező 19 kis falu lakosságát is. Mintegy 3.000-en éltek itt, csendőrök őrizték őket, a belső rendet azonban gettórendőrség felügyelte. A csendőrök gyakran betörtek házakba, értékeket követelve. (MHFE I 648.)
Csepe zsidó közösségét az imaházba terelték, két nap múlva a helyi magtárba, majd Halmiba, onnan Nagyszőlősre vitték őket. (MHFE II 1169.)
Eszeny zsidó közösségét, miután az éjszakát a csapi zsinagógában töltötték Ungvárra, a Moskovits téglagyárba vitték. (MHFE II 1201.)
A gányai zsidókat összegyűjtötték, értéktárgyaikat elrabolták, majd egy részüket a técsői, másik részüket a mátészalkai gettóba szállították. (MHFE I 669.)
Csengersima és Nagygéc zsidó lakosságát Komolódtótfaluról a helyiekkel együtt továbbszállították Csengerre. (MHFE II 1005., 1027.)
Munkácson plakátok jelentek meg, illetve kidobolták, hogy a zsidóknak a Latorca, Dankó. Kálvin, Töltés, Zrínyi, Munkácsi, Szent Márton, Mikes Kelemen, Csokoli, Zenész és Malom utcák által felölelt területre kell másnap beköltözniük, amihez 10 óra állt rendelkezésükre. (MHFE I 273.)
Délután, miután végigmotozták őket, a perecsenyi zsidókat és valószínűleg az oda gyűjtötteket is tehervagonokban Ungvárra, a Moskovits téglagyár területén létrehozott gettóba vitték. (MHFE II 1227.)
Összegyűjtötték Petrovabisztra zsidó lakóit, akiket a felsővisói gettóba szállítottak. (MHFE I 704.)
Uglya zsidó lakosságát kifosztották, majd a mátészalkai gettóba szállították. (MHFE I 722.)
Az ungvári zsidó közösség vezetői beadványunkban a zsidóság történelmi érdemeire hivatkozva kérték az „ungvári és kárpátaljai zsidóság” nevében, hogy lakásaikban maradhassanak. A kérvény nem vezetett eredményre. (MHFE II 1241.)
Miután kétszer is elhalasztotta a parancs kiadását, Lakatos Géza vezérezredes végül megindította a Kárpátok előterében a németek által követelt támadást. Az offenzíva 14:00 órakor indult. Az 1. magyar hadseregnek mintegy fele a támadás kezdetekor még nem volt bevethető, a segítségképp a hadsereg alá rendelt német XI. hadtestnek még csupán a törzse érkezett meg. A hadműveleteket északi irányból Erhard Rauss német tábornok XLVI. páncéloshadteste próbálta tehermentesíteni, azonban egysége nem rendelkezett jelentősebb erővel. (MHMV 260.)
A pécsi Gestapo-egység letartóztatta dr. Berend Béla szigetvári főrabbit – állítólag a BBC hallgatása miatt – majd röviddel később szabadon engedte. (NPHM I 463.)
Az SD letartóztatta Kádár Gyula vezérkari ezredest és Újszászy István őrnagyot. (GMTR 106.)
Cordell Hull távirata a lisszaboni, berni, ankarai, madridi, stockholmi, ankarai és isztanbuli amerikai külügyi missziókhoz. Ebben ismerteti a brit álláspontot a külföldön lévő magyarokkal való kapcsolattartásról, melyet a britek Moszkvába is eljutattak. Nem javasolták bármilyen szabad magyar mozgalom alakítását, bár kinyilvánították, hogy nem akadályozzák az emigránsok szervezkedését. A távirat azon semleges országok kormányait, ahol a magyar misszió tagjai visszautasították az új kormány fennhatóságát, e képviseletek elismerésére, illetve az új kormány által kinevezettek elutasítására buzdította, illetve arra, hogy az említett magyarokat a helyükön maradásra biztassák. A britek szerint világossá kellett tenni, hogy Magyarország sorsa az otthon lévők kezében van, akiket pártállásra való tekintet nélkül támogatnak a németek és az új magyar kormánnyal szembeni ellenállásban. Úgy gondolták, hogy tanácsolni kellett volna a kapcsolatfelvételt Joszip Broz Tito partizánjaival. A levél további részében Hull azt javasolta, hogy az amerikai diplomaták járjanak közbe a kormányoknál, ahova akkreditálva vannak, hogy ne ismerjék el az új magyar kormányt – mely alkotmányellenesen került hatalomra és bábkormány – és az általa a magyar diplomáciai missziók élére újonnan kinevezetteket sem. A britek Magyarországgal való kapcsolatfelvételre más lehetőséget nem láttak, mint Jugoszlávián, annak is északnyugati részén keresztül, ahol igen aktív volt a partizántevékenység. Mindazonáltal hangsúlyozták, hogy a partizánokkal való kapcsolat pusztán katonai alapokon áll, s nem zárták ki más ellenálló csoportokkal a kapcsolat felvételét. (FRUS 868-869.)
Shvoy Kálmán naplóbejegyzése ezen a napon: „Szegeden Imrédyék szervezkednek, gyűlést tartanak tanyán, Szálasiék felvonulást a városban.” (SHVOY 283.)
1944. április 18., kedd
A Gestapo börtönébe szállították a Mosonyi úti rabkórházból Bajcsy-Zsilinszky Endrét, aki ellenállt az őt letartóztató németeknek. (GMTR 90.)
Edmund Veesenmayer a biztonsági rendőrség marosvásárhelyi parancsnokságának közlése alapján azt jelentette, hogy az említett területen élő lakosság a front közeledtével a zsidókérdés gyors megoldását kérte, mert jobban félt az ő bosszújuktól, mint az oroszok brutalitásától. A városban április elejétől életbe léptek a zsidóellenes intézkedések. A Gestapo a Transsylvania Szállóban hozta létre főhadiszállását. Német parancsra a cionista vezetőket, a legtehetősebb zsidókat, köztük Erdélyi Emil, Csengeri Mayer (ismeretlen utónév), Léderer Dezső és Darvas Mór hitközségi vezetőket letartóztatták. (NPHM I 491.; MHFE II 747.)
Krácsfalva zsidó lakosságát a bárdfalvai gettóba vitték. (MHFE I 686.)
Lipcse zsidó lakosságát a csendőrök összegyűjtötték és kifosztották. (MHFE I 688.)
Munkácson a zsidó negyed központjában létrehozott gettóban 13.000 embert zsúfoltak össze. Összegyűjtésük fél 5-kor kezdődött csendőrök felügyelete mellett. Kezdetben a gettó lakói a rendőrhatóság arcképes igazolványával kijárhattak dolgozni. A gettó területén fehér karszalagos, bottal felfegyverzett zsidó férfiakból álló zsidó rendőrség működött. A gettó felügyeletében magyar állampolgárságú, az SS-be önként belépett svábok is részt vettek. A gettó lakóit számos megaláztatás érte többek között az újvidéki vérengzések kapcsán is ismert Zöldi Márton csendőr alezredes részéről. A vármegye zsidósága számára egy második gettót hoztak létre a Sajovits, illetve a Kallus és Ösztereicher téglagyár területén. Ide kerültek azok, akik előzőleg az ilosvai, alsóvereckei és a szolyvai átmeneti gettóban voltak. Itt mintegy 14.000 főtt gyűjtöttek össze. Szintén ide kerültek a politikai foglyok. (MHFE I 273-274.)
Nyéresháza (Alsóneresznice) zsidó lakóit a zsinagógában gyűjtötték össze a csendőrök, elrabolták értékeiket, majd vonaton Mátészalkára szállították őket. (MHFE I 699.)
Ökörmező zsidó lakosságát a szeklencei gettóba szállították át. (MHFE I 700.)
Veléte zsidó lakosságát a zsinagógában gyűjtötték össze. Értékeiket elrabolták, majd az izai gettóba vitték őket. (MHFE I 724.)
Visk zsidó lakóinak meg kellett jelenniük a település főterén, ahonnan a zsinagógába vitték őket. (MHFE I 725.)
Visóororszi (Ruszkova) zsidó lakosságát gyalog – csak a betegek, öregek, gyerekek mehettek szekéren – a felsővisói gettóba hajtották. (MHFE I 726.)
A Kárpátok előterében folyó támadás keretében a 16. gyaloghadosztály átkelt a megáradt Dnyeszteren, északi partján hídfőt létesített, és felvette a kapcsolatot az Észak-Ukrajna Hadseregcsoport III. páncéloshadtestével. Az arcvonal közepén támadó 2. páncéloshadosztály elfoglalta Delatynt és Nadvornaját. A német XI. hadtesthez elkezdtek beérkezni az 503. nehéz páncélososztály egységei, melyhez néhány nap múlva egy páncélgránátos ezred csatlakozott. (MHMV 260., 261.)
1944. április 19., szerda
A kormány elfogadta a zsidó tanács funkcióiról és struktúrájáról szóló 1520/1944. M. E. számú „Kormányrendelet a zsidók önkormányzata és érdekképviselete tárgyában” című rendeletet, amely három nappal később lépett életbe. Az új szervezet legalizálta a március 21-én német utasításra létrejött intézményt. A kilenctagú tanács hivatalos neve a Magyarországi Zsidók Szövetsége lett, közvetlenül a belügyminisztérium VII/b. („egyesületi”) alosztályának hatáskörébe tartozott, melynek élén Blaskovich Lajos, Endre László közeli barátja állt. Az alosztály titkára Vassányi István volt, aki dr. Nagy Lajost juttatta be a Tanács tagjai közé. A zsidó tanács fennhatósága kiterjedt minden zsidóra, akinek sárga csillagot kellett viselnie. A belügyminiszter jóváhagyásával életbe lépő alapszabály elkészítésére és a Szövetség feladatainak ideiglenes ellátására kilenctagú „Ideiglenes Intézőbizottságot” kellett kinevezni. (MHFE I 44-45.; NPHM I 458-460.)
Szálasi Ferenc utasításának megfelelően Vajna Gábor személyesen adta át a Nyilaskeresztes Párt elutasító írásos válaszát a jobboldali pártok összefogását előirányzó tervezettel kapcsolatban, amelyet pár nappal korábban kaptak meg. (SZN 181.)
Döntés született a Horvátországgal határos körzetekben – III., IV. és V. csendőrkerületek déli övezetei – élő zsidók összegyűjtéséről. A belügyminisztériumi értekezleten, melyen erről határoztak Baky László elnökölt. (MHFE I 60.)
Az aknasugatagi zsidókat, miután a helyi zsinagógában összegyűjtötték és átkutatták őket, szekereken a bárdfalvai gettóba vitték. (MHFE I 640.)
Kisvárdán kibővült a zsidó tanács, az új tagok Grósz Jenő, Guttmann Bertalan, Stark Dezső, Fischer Miklós, Ellenbogen Ede és Unger Sándor voltak. (MHFE II 954.)
A lipcsei zsidókat a bárdfalvai gettóba szállították. (MHFE I 688.)
Nyíregyházán az ortodox hitközség leadta tagjai névsorát. (MHFE II 971.)
A viski zsidók egy részét, miután a értékeiket elrabolták, szekereken a técsői gettóba vitték. (MHFE I 725.)
Sürgősen tehervagonokat kért Edmund Veesenmayer Berlintől, hogy a magyar honvédelmi minisztérium által már rendelkezésre bocsátott 10.000 zsidót el tudja szállíttatni. A német külügyminisztérium tájékoztatta, hogy a zsidók áttelepítésének ügye Adolf Eichmann hatáskörébe tartozik, aki csak a zsidók rendeltetésére vonatkozó végső utasítás Ernst Kaltenbrunnertől való megérkezése után kívánt lépéseket tenni. (MHFE I 63.)
Az ország rendőri szervei kézhez kapták a zsidók utazásának korlátozására vonatkozó 1270/1944. M. E. sz. rendelet végrehajtására vonatkozó belügyminisztériumi utasítást (96.900/1944 V. sz.). (NPHM I 499., 516.)
Német nyomásra Vörös János lett az új vezérkari főnök. (MHMV 242-243.)
A Kárpátok előterében folyó harcokban résztvevő 2. páncéloshadosztály bevethető harckocsijainak száma 33 közepes és 17 nehéz Turán harckocsira csökkent. A magyar „közepes” a nemzetközi „könnyű” és a „nehéz” jó esetben a nemzetközi „közepes” kategóriának feleltek meg. A hadosztály elvileg 77 közepes és 44 nehéz Turánnal rendelkezett, azonban már a felvonuláskor is hiányzott 18 közepes és 14 nehéz harckocsi e számból. A magyar harckocsik eleve hátrányból indultak szovjet vetélytársaikkal szemben. A helyzetet tovább nehezítették a térség terepviszonyai, az időjárás és a technikai hiányosságok, például vontatók hiánya. (MHMV 260-261.)
1944. április 20-26.
Huszton a helyi zsidóság, körülbelül 6.000 fő, és a Huszti, az Ökörmezei, a Rahói és részben az Alsószinevéri, a Gernyesi és a Varjaci járás zsidó közösségei, körülbelül 5.000 fő, összegyűjtésére gettót hoztak létre. A gettóban lévő nagy zsúfoltság ellenére az egészségügyi viszonyok kielégítőek voltak. Zsidó tanács működött, élén Lázárovics Sámuel, volt fakitermelő, a hitközség utolsó elnöke állt. A deportálás időpontjára és a transzportok számára vonatkozóan eltérő információk ismertek. (MHFE I 674-675.)
1944. április 20., csütörtök
Dieter Wisliceny tárgyalt a Központi Zsidó Tanács vezetőivel. A megbeszélés egyik eredménye volt, hogy Wisliceny javaslata alapján a Tanács rendelkezéseinek azonnali és hatékony végrehajtása céljából ügyvezető titkárt választottak. A tisztséget először – a tervek szerint dr. Munkácsi Ernő felépüléséig – Kohn Zoltánra, a Pesti Izraelita Hitközség tanfelügyelőjére bízták, majd június elejétől Müller Rezső, a lakásügyi hivatal vezetője vette át a feladatot. (NPHM I 451-452.)
Megjelent Dr. Boda Ernő „A törvény szava” című felhívása A Magyar Zsidók Lapja aznapi számában. Emlékeztette a közösség tagjait törvénytisztelő voltukra, ennek alapján a „legszigorúbb intézkedések” iránt is engedelmességre, továbbá a vezetőik iránti bizalomra szólította fel őket. A rájuk vonatkozó intézkedések megismerése céljából a lap előfizetésére buzdították a zsidókat, mely akkorra már a közösség egyedüli tájékoztatási eszköze volt. Ugyanebben a számban tanácsolták a közösség tagjainak, hogy a sárga csillagot erősen varrják fel zakójukra és kabátjukra is, jól láthatóan, hogy semmi se takarja. Ugyanebben a számban nyilatkozott Groszmann Zsigmond főrabbi arról, hogy 1944. január és március 19. között 176 fő tért ki Budapesten, míg március 19. után 788 fő. (NPHM I 457-458., 505., 517.; NPHM II 891.)
Felfüggesztették a zempléni zsidóság elkobzott javainak a munkácsi központba való szállítását, mert időre volt szükség az addig odavitt ingóságok „rendezésére és továbbítására”. (MHFE II 1375.)
Alsógöd minden felnőtt zsidó férfi lakosát beidézték a községházára, majd a beszámolók szerint a nagykanizsai internálótáborba szállították őket. (NPHM I 491.)
A bilkei zsidóknak két órát adtak, hogy felkészüljenek a bevonulásra a gettóba. A nagy zsinagóga udvarára gyűjtötték, majd lezárt vagonokban Beregszászra szállították őket. (Más források szerint április 18-án történt mindez.) (MHFE I 260.)
Kincseshomokon a csendőrök végigjárták a zsidó házakat, felszólították a lakókat, hogy 30 kilós csomaggal és élelemmel gyülekezzenek, majd szekereken Ungvárra, a Moskovits téglagyár területén lévő gettóba vitték őket. (MHFE II 1208.)
Kökényes zsidó közösségét a mátészalkai gettóba szállították. (MHFE I 684.)
Középapsa zsidó közösségét, miután a csendőrök lezárták a falut, házanként leltározták az ingóságokat és összegyűjtötték az embereket, szekereken és gyalog az aknaszlatinai gettóba szállították. (MHFE I 685.)
A megmaradt viski zsidókat a técsői gettóba vitték. (MHFE I 725.)
Megkezdődött a helyi zsidó lakosság gettósítása Máramarosszigeten. Számukra négy utcában hoztak létre gettót, míg a Máramaros vármegyei zsidókat, kivéve a Técsői járást, a szegénynegyedben, az ún. kisgettóban helyezték el. A két gettóban csaknem 13 ezer zsidó – közel 10 ezer helyi – élt. A közösség vezetőiből, értelmiségiekből mintegy 140 embert elkülönítettek a város egyik zsinagógájában. A gettó parancsnoka Tóth Lajos rendőrfőnök, helyettese Konyuk József tűzoltóparancsnok volt. A megszállás után rögtön megalakult zsidó tanács tagjai Danzig Sámuel rabbi, Joszovits Lipót elnök, háztulajdonos és a hitközség utolsó elnöke, Kasztner (Keszner) Jenő, Krausz Ferenc, Jakobovits Mór és Vogel Ignác elnökhelyettes voltak. A tanács alatt különböző bizottságok működtek, még a vallási és kulturális életet is megpróbálták megszervezni. A gettóból a férfiakat nehéz és megalázó munkákra vitték ki. A férfiak szakállát levágták, a gettóban lakókat elrejtett értékek után kutatva kínozták és vallatták. (MHFE I 694.)
A nyíregyházi zsidó tanács arról értesítette a tiszti főorvost, hogy a Varjúlaposra gyűjtöttek élelme szinte teljesen kifogyott. (MHFE II 936.)
Megay László polgármester utasításra megkezdték Ungvár zsidó lakosságának átköltöztetését a Moskovits téglagyár és a Glück fatelep területén kijelölt gettóba. A műveletet utcánként hajtották végre, az érintetteket a gettóba szállítás előtt a házuk udvarán vagy az utcán levetkőztették és testi motozásnak vetették alá. A zsidók gettóba hurcolása egy hetet vett igénybe. (MHFE II 1241-1243.)
A Kárpátok előterében folyó harcok keretében az északi irányba előrevetett, majd keleti irányba fordított és a 2. páncéloshadosztályhoz csatlakozott 16. gyaloghadosztály német rohamlövegek támogatásával elfoglalta Ottyniát, és csekély veszteség árán mintegy 500 hadifoglyot ejtett. Míg a fenti két egység nyugati irányból vonult Kolomea felé, déli irányból az 1. és 2. hegyidandár nyomult előre, melyeket erősen lemaradva a 25. gyalog- és 27. könnyűhadosztály oszlopai követtek. (MHMV 261.)
1944. április 21., péntek
A Budapesti Közlöny közölte Kunder Antal kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter 50.500/1944. KKM sz. rendeletét a zsidó kereskedők árukészletének és „üzleti berendezéseinek” zár alá vételéről. (MELMT 25., 42.)
A Budapesti Közlönyben három rendelet jelent meg a zsidó tulajdonban lévő rádiókkal kapcsolatos április 7-én megjelent 1300/1944. M. E. sz. rendelettel kapcsolatban. A honvédelmi miniszter 33.000 eln. 18-1944. sz. rendelete „az adatszolgáltatásra kötelezett zsidó rádióengedélyesek tulajdonában levő rádiókészülékek igénybevétele” tárgyában, a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter 217.300/1944. sz. rendelete az igénybevétel lebonyolításáról, továbbá az 1490/1944. M. E. sz. rendelet, amely az illetékes postahivatalnál írásbeli bejelentésre kötelezte azokat, akik március 22-e után zsidónak minősülő személytől bármilyen címen rádiót szereztek. (VÁDIRAT 132.)
A minisztertanács tárgyalt a zsidók értelmiségi munkakörben való alkalmazásának megszüntetéséről. Eszerint a „kizárólag izraelita hitfelekezeti célokat szolgáló” cégek, üzemek, intézmények, továbbá a közintézmények kivételével az összes egyéb helyen az értelmiségi állást betöltő zsidók 25%-át 1944. április 30-ig, további 25%-át 1944. május 31-ig, a fennmaradó 50%-ot pedig legkésőbb 1944. szeptember 30-ig el kellett bocsátani. (MELMT 42-43.)
Több kisvárdai zsidó munkaszolgálatra vonult be a gettóból, ami a deportálástól való megmenekülésüket jelentette. (MHFE II 955.)
Az 1. magyar hadsereg és a német XVII. hadtest csatlakozási pontjának térségében szovjet felderítők elérhették a magyar határt, azonban az előrevetett egységek visszavonultak. (MHMV 259-260.)
Raymond Henry Norweb, az Egyesült Államok lisszaboni követe táviratában beszámolt arról, hogy a britekkel együtt erőteljesen tiltakoztak a portugál külügyminisztériumnál, megakadályozandó a magyar bábkormány elismerését. Azt a választ kapták, hogy Dr. Carlos Almeira Afonseca de Sampayo Garrido budapesti portugál követ információi alapján a Sztójay-kormány törvényes módon alakult meg, így amennyiben Wodianer Andor nem hajlandó képviselni, akkor nem ismerik el többé Magyarország lisszaboni képviselőjének. Ugyanakkor Újpétery Elemért, a követség első titkárát elismerték ügyvivőnek. A brit és amerikai tiltakozásra, miszerint ezzel Portugália jóval messzebb ment el, mint bármelyik semleges állam, azt a választ kapták, hogy a lépés nem vonja maga után az elismerést, nem jelent mást, csupán egy változást a lisszaboni magyar külképviseleten. (FRUS 869.)