Kronológia 1944. február 15-21.

1944. február 15., kedd

255 bombázó 351 tonna bombát dobott a monte-cassinó-i kolostorra. Az angol hadsereg egységei indítottak támadást. A Royal Sussex ezred egységei az 593-as magaslatot támadták, azonban elfogyott a gránátjuk, kénytelenek voltak visszavonulni, 12 tisztet és 130 közlegényt hagytak hátra. Helyüket az indiai Rajputan Rifles lövészezred vette át, melynek tartania kellett magát, míg a kolostort támadó gurkák elfojtják az ellenséges tüzet. Azonban a gurkák támadása sikertelen volt, a szögesdrótok között két századuk megsemmisült. Balra új-zélandi alakulatok támadtak, de a maorik harckocsi zászlóalja megfeneklett az ingoványban. A Monte Cassino elleni második támadás is kudarccal végződött. (WM 14-15.)

Wańkowicz, Melchior: A monte cassinó-i csata. (Ford.: Kovács István).
Népszerű történelem sorozat. Kossuth Könyvkiadó, 1979. Eredeti kiadás:
Wańkowicz, Melchior: Szkice Spod Monte Cassino. Wiedza Powszechna, Warszawa, 1974. (Rövidítésben: WM)

1944. február 17., csütörtök

A Magyar Zsidók Lapja írja:

„Felruházás a Bethlen-téren
Vasárnap délelőtt féltizenegy órakor a Bethlen-téri Templomkörzet és Templomegyesület irodája és tanácsterme előtt elterülő nagy folyosó megtelt várakozó gyermekekkel. Százhúszan gyűltek össze édesanyjuk kiséretében és csillogó szemmel nélték az ajtót amelyen majd bejuthatnak oda, ahol már gyülekeztek a szerény számban meghívott vendégek a Bethlen-téri körzet felruházási ünnepélyére, (…) A gyerekek egyenként jelentek meg az asztal előtt, ahol a fáradhatatlan Leimdörfer Ferencné és Unger Edéné a lelkes hölgygárda támogatásával mindenkinek átnyújtotta a már előre elkészített ruhacsomagját és édességgel teli szeretetadományát. Örömteli gyerekkezek nyúlnak utána és vitték haza magukkal a meleg ruhát a tél hidege ellen és visznek szívükben a jóságban és jobb emberiségben való hitet.”

Száznál több intézményt tart fenn vagy támogat az OMZSA

Mit tesz a Pártfogó Iroda a gyermekvédelem terén?
(…) azok a gyerekek a legelhagyatottabbak, akiknek sem apjuk, sem anyjuk, gyakran még egyetlen hozzátartozójuk sincs az ország területén. Sokan közülük még talán látták meghalni apjukat, anyjukat, de azt már nem tudják, merre van a sírjuk. Az ilyen sorsüldözött gyermekek gondozása, felnevezése ma a Pártfogó Iroda egyik legnagyobb gondja. (…) Nagy probléma ezidőszerint a munkaszolgálatos-árvák eltartásának és felnevelésének kérdése. (…) A visszacsatolt területek közt különösen a Kárpátalja jön elsősorban tekintetbe, ahol a nagy gyermekáldással az életszínvonalnak szinte elképzelhetetlen alacsonysága párosul. (…) A Pártfogó Iroda (…) egyelőre közel harminc napközi otthont nyitott, amelyekben (…) a leggondosabb nevelést biztosítja számukra. (…) Csak aki láthatta ezeket az 50-60-70 főnyi csoportokat, amikor először először jelentek  meg ezekben az otthonokban, s láthatta őket néhány héttel későbben is, mérheti fel ennek a gyermekmentő munkának rendkívüli jelentőségét és értékét: a fonnyadt színtelen emberpalántákból pompásan fejlődő gyermekpéldányok lettek.”

1944. február 18., péntek

Jean de Bavier, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága által a Magyar Királyság területére kinevezett delegátus drámai hangú feljegyzést küldött szervezete központjába, Genfbe: „Fennáll a veszély, hogy igen nehéz helyzetbe kerülünk, ha a németek megszállják az országot. 800 000 Magyarországon élő zsidó sorsára gondolok. Tekintettel a Németországban, a megszállt területeken történt atrocitásokra, sürgősen tudnom kell, milyen védelmet nyújthatok ezeknek az embereknek, hogy elkerülhessék a fenyegető tragédiát. Minden erre vonatkozó instrukcióért hálás lennék, hogy tehessünk valamit az érdekükben, és ne hagyjuk cserben őket.” (BORN 4.)

1944. február 19., szombat

A német hadvezetés felülvizsgálta Magyarország megszállásának terveit: milyen csapatok állnak rendelkezésre. A korábbiaknál nagyobb szerepet szántak az SS-nek az akcióban.

(Forrás: Magyarország 1944. Német megszállás. Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994. Szerk. Vargyai Gyula és Almási János)

1944. február 20., vasárnap

A létesítményt költségkímélési szempontok miatt a barlangrendszerhez igazítva alakították ki – barlangteremből szoba lett, járatból folyosó. Az építkezés 1941 és 1943 között megfeszített ütemben folyt, végül 1944. február 20-án megnyílt a Székesfőváros Sebészeti Szükségkórháza. Három nagy és egy kis kórterme, illetve korszerű műtője volt. A kórházi megnyitón jelen volt és ápolónőként is dolgozott itt özv. Horthy Istvánné Gróf Edelsheim-Gyulai Ilona az I. Honvéd Hadtest vöröskeresztes főápolónője (a képen középen). A kórház főápolónője Andrássy Ilona grófnő volt. Szintén itt dolgoztak Cziráky Alice és Széchényi Ilona grófnők is, sok más nővérrel együtt.
http://www.sziklakorhaz.eu/b_embermentok

1944. február 21., hétfő

Megnyílik az OMIKE hatodik és utolsó művészakciója, képzőművészeti kiállítása

1938. évi XV. törvény a társadalmi és a gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról, ismertebb nevén az első zsidótörvény és a végrehajtásával kapcsolatos rendeletek nem csupán a gazdasági életben korlátozták a zsidók lehetőségeit, de a művészeti területeken is. A jogfosztó törvények és rendelkezések cselekvésre kényszerítették a zsidó közösség intézményeit. Így jött létre 1939-ben az OMZSE (Országos Magyar Zsidó Segítő Akció) majd pedig a Művészakció, amelynek intézménye, befogadója az OMIKE volt.

Az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) 1909-ben, tehát már az első világháború előtt alakult meg. 1939-ben vezetői Hevesi Simon és Buday-Goldberger Leó voltak.

A Művészakció első előadására 1939. november 11-én került sor (Irodalmi est), az utolsóra 1944. március 18-án az „Asszonyok egymás között” c. játékkal. Az első képzőművészeti kiállítás 1939. december 16-án, az utolsó, a hatodik tárlat 1944. február 21-én nyílt meg.

Az előadásokat három helyen: a Goldmark teremben, a Pesti Izraelita Hitközség Hollán utcai, valamint Bethlen téri dísztermeiben tartották, a kiállítások megrendezésére gyakran a Zsidó Múzeumban és az Üllői út 11. alatti kiállító helységben került sor.

Összességében a közel 4 és fél év alatt 500 művész szerepelt, vagy mutatkozott be az OMIKE színpadán és kiállító helyiségeiben. A hat képzőművészeti kiállítás mellett ezalatt közel 900 színházi, irodalmi és zenei előadás megtartására került sor, amelyet 1943 végéig (az utolsó hónapok látogatói adatait nem ismerjük) 270 ezren néztek és hallgattak végig.

Látogatandó oldal: http://omike.hu