Kronológia 1944. január 22-28.
1944. január 22., szombat
Roosevelt elnök kiadja a Háborús Menekültügyi Hivatal (WRB ) felállítását elrendelő 9417-es utasítását
Franklin Delano Roosevelt elnök 1944. január 22-én kiadott elnöki utasításában az „ellenséges elnyomás mindazon áldozatainak megsegítésére, akik közvetlen életveszélyben vannak” létrehozta a War Refugee Board-ot. Az új szervezet közvetlenül az elnöknek volt felelős, igazgatója John Pehle lett. Az elnök nyomatékosan felhívta a külügy-, a hadügy- és a pénzügyminisztérium figyelmét, hogy mindenben működjenek együtt a WRB-vel. A WRB azonnal támogatást kért az Egyesült Nemzetektől, valamint más kormányoktól is. Pehle levélben fordult a Hadügyminisztérium vezetéséhez, azt kérve, hogy a fegyveres erők tegyenek valamit, hogy „megakadályozzák a nácikat a zsidók és más üldözött európai kisebbségek kiirtásában.
Ekkor még nem merült föl konkrétan Auschwitz, vagy az oda vezető vasútvonalak bombázásának gondolata, de a WRB kétségtelenül határozott katonai fellépést sürgetett. Ezzel párhuzamosan támogatást kértek a külügy- és a pénzügyminisztériumtól is. Az elnöki utasítás értelmében 1944. január 28-án Henry Morgenthau pénzügyminiszter levélben fordult John J. McCloy-hoz, Henry Stimson hadügyminiszter általános helyetteséhez, és kérte, hogy informálják a hadszíntér-parancsnokokat a január 22-i elnöki utasításról. A pénzügyminiszter arra is felkérte McCloy-t, hogy mindenben álljanak a WRB rendelkezésére, valamint hogy szóljanak, ha a pénzügyminisztérium tehet valamit az elnyomottak megsegítésére.
In.: RÁCZ ANDRÁS: Auschwitz-Birkenau bombázásának katonai lehetőségei
http://www.hdke.hu/files/csatolmanyok/RaczAndras.pdf
1944. január 22-én a szövetségesek partra szálltak Anzio-Nettuno térségében, hogy onnan kitörve hátulról göngyölíthessék fel a Gusztáv-vonalat. A fenyegetés elhárítására Hitler harcba vetette az újonnan felállított 4. ejtőernyős-hadosztályt (FJR 10, 11, 12), mely heteken át súlyos veszteségeket okozva sikeresen gátolta a hídfő kiszélesítését.
http://magazin.regiment.hu/cikk_1_3.php
Tomi hároméves
Bedrich Fritta Csehországból származó zsidó festő és karikaturista volt, akit a náci uralom alatt 1941-ben zártak a theresienstadti gettóba, ahol a technikai osztály vezetését bízták rá. A zsidó művészek titokban a valódi gettói életet festették meg, s ezeknek a műveknek egy részét nagy veszélyek árán kicsempészték a gettóból és eljutatták a cseh ellenállási mozgalomhoz és a Nemzetközi Vöröskereszthez is. A Vöröskereszt gettóbeli látogatása után bebörtönözték őket, Bedrich Frittát is, feleségével, Hanzival és kisfiával, Tomival együtt. Hanzi a börtönben lelte halálát, Frittát Auschwitzban gyilkolták meg 1944-ben. A házaspár 3 éves kisfiát, Tomit, a család közeli barátai, Leo Hass és felesége nevelték fel. Ők leltek rá e kis könyvre a háború után, a gettóban elrejtett többi festmény között, melyet Fritta a fiának szánt. A Hess család, Fritta kérésére, csak a 18-adik születésnapján adta át Tominak az örökséget.
http://www.yadvashem.org/yv/en/education/languages/hungarian/educational_materials/tommi.pdf
1944. január 23. vasárnap
A Szovjetunió a Romanov-féle "birodalom helyreállítására törekszik
Mint Moszkvából jelentik, ottani diplomáciai körökben az utóbbi események folytán nagyon megerősödött az a nézet, hogy a Szovjetunió nyugaton nagyjában-egészében a volt Romanov- féle birodalom határainak helyreállítására törekszik. A szovjet vezetők mindezeket a területeket az orosz élettérbe tartózóknak tekintik, és a volt cári birodalom nyugati előterében,vagyis a Baltikumban és Lengyelországban is csak olyan kormányokat hajlandók megtűrni, amelyek teljesen szovjetbarát elemekből állanak, A Londonban székelő lengyel kormányt Moszkvában egyszerűen téridegennek minősítik és nem hajlandók szóba állni vele.
A Szovjetunió vezető köreiben erősödik az irányzat, hogy a volt cári birodalom hatalmi körébe velő minden beleszólást idegen hatalmak részéről barátságtalan magatartásnak minősítsenek. (MTI)
http://www.huszadikszazad.hu/1944-januar/politika/rovidek-26262-26262-26262-26262-26262
New York 18.45 órai London át közvetített magyar adása
„…A harmadik cikk arról szól, hogy a magyarországi zsidók bizottsága pénzt és ruhaanyagét küld a nélkülöző munkaszolgálatot teljesítő zsidók számára. Ezzel kapcsolatban a cikk leírt egy jelentést, amely a magyar kormány által a keleti frontra parancsolt zsidó munkaszázadok sorsáról szól, amelyet Niels Hörlen svéd újságíró küldött. A jelentés így szól:
A keleti fronton munkaszolgálatot teljesítő magyar zsidók ugyancsak súlyos veszteségeket szenvedtek. Ezek a veszteségek helyenként magasabb voltak, mint az arcvonal veszteségei. A zsidók egy része azért pusztult éhen, mert a tisztek eladták a nekik szánt élelmet és téli ruhát.”
1944. január 24., hétfő
Szombathelyi Ferenc vezérezredes vezérkari főnök felkeresi Hitlert és Keitel vezértábornagyot a magyar erőknek a szovjet frontról való eseteges visszavonása ügyében.
Kállay tudta, hogy ha a jövőt illetően a nyugati hatalmaknál eredményt akar elérni, akkor a honvédség határokon túli alkalmazásának minél előbb véget kell vetni. Terve az volt, hogy a hadosztályokat minden feltűnés nélkül, de német beleegyezéssel visszahozza a keleti frontról. A Kormányzóval együtt azzal a jogos igénnyel szándékozott kieszközölni a honvédek hazahozatalát, hogy a Vörös Hadsereg közeledik a Kárpátokhoz, és a magyar haderőnek idejében fel kell készülnie a keleti határok védelmére.
Ennek értelmében utasította Horthy a vezérkar főnökét Szombathelyi vezérezredest, amikor az 1944. január 24-én Hitlerhez utazott. Érdemi tárgyalásokra azonban nem került sor, a németek elzárkóztak a magyarok kívánsága elől.
1944. január 25., kedd
Radnóti Miklós: GYEREKKOR
Már mozdulatlanul lapult az indián,
de izgalom szaladt még sziszegve fönt a fán
s a szél forgatta még a puskaporszagot.
Egy megrémült levélen két vércsöpp csillogott,
s a törzsön szédelegve tornázott egy bogár.
Rézbőrű volt az alkony. És hősi a halál.
(1944. január 25.)
XX-F-2: Weinmann Éva naplója, 1941. okt. 10 - 1945. január 19. (rakt.: DO 9/5)
http://pincus.lauder.hu/1944_november/szemtanuk/szemtanun_lapjai/weinmann.htm#elej
Már nagyon régen nem írtam kedves kis naplómba, azóta megismerkedtem az életnek a könnyű és a nehéz oldalával is. Nyáron Érsekújváron nyaraltam. Nagyon jól éreztem magam és sikerem is volt. Mindennap más fiú kísért haza, és remekül éreztem magam. 1 hónapig voltam itt. Itt ismerkedtem meg a Fenyő Évával, aki mikor hazajöttem, behozott a társaságába. Igazán nagyon helyes gyerekek ezek. A legjobban köztük mégis a Berger Lacit szerettem, habár a Hantos Pista foglalkozott velem. Sajnos a jó Isten úgy akarta, hogy szegény Laci ne éljen sokáig és egy szombat este együtt kimentünk a Kiébe. Este ½ 10kor együtt jöttünk haza, ott volt a Berger néni, az Éva, az Eri és én. Féllábbal volt fönn a lépcsőn, mikor elindult a villamos. A kalapja le akart esni és mikor utána kapott, elvesztette egyensúlyát és a villamos kereke összeroncsolta a lábát. A villamos mégsem állt meg és így mi semmit sem tudtunk a dologról. De egy Feri nevezetű csepeli fiú átszaladt a kocsin, aki mindent látott és velünk volt, és mikor megkérdezte tőle a Berger néni, hogy hol a Laci, azt felelte, hogy mindjárt jön. A Laci azonban nem jött, és ők leszálltak. Én tovább mentem. Mire visszaértek akkor emelték be a mentőautóba szegény Lacikát. Bevitték a Rókusba. Én csak másnap tudtam meg, mikor kimentem Csepelre. Egész oda voltam. Térden alul 10 cm-el amputálták a lábát. Egész oda voltam. Ez a szép, életvidám gyerek ne tudjon soha járni, sportolni se táncolni. Gyakran jártam be hozzá a kórházba és ezek az órák felejthetetlenek lesznek számomra. És nem felejtem el azt a pénteki napot, mikor Fenyő Éva jött a hírrel, hogy meghalt. Szívembólia ölte meg egy gombostűfej nagyságú vér került a szívére és az végzett vele. Mikor megtudtam, azt hittem egy világ dőlt össze bennem. Ez a drága örökké nevető gyerek nincs többé. Nem tudtam elhinni. Csak akkor, mikor már letették a föld alá. Akkor tudtam sírni. Szívemben igazán meggyászoltam. Soha míg élek, őt elfelejteni nem fogom, mert benne vesztettem el legjobb barátomat és ez a pár lap is őrzi emlékét, amire én most pár sorban rájegyeztem az õ szerencsétlenségét. Búcsúzom Tőled így is drága Lacikám! És, aki Téged önzetlenül, mint a legjobb barátomat szerettelek! Isten veled! Nyugodj békében!
MTI Rádiófigyelő - Bizalmas
London, 14.00 órai magyar adását nagyon erősen zavarták, úgyhogy csak mondatfoszlányokat lehetett belőle megérteni.
A hírmagyarázó ismét éles támadást intézett a magvar politika és a magyarországi 11 középkori jellegű, feudális állapotok ellen, A magyar alkotmányt is bírálta.
Ezeket az első mondatait azonban túlnyomóan elfedte a zavarás.
Úgy látszik, ezek a magyar vezetők azt hiszik, hogy ha majd elérkezik az ideje, fordítnak egyet / zavarás/, és az angolok boldogan keblükre öleik őket, S a viszályok rendezésének zűrzavarában még meg is tarthatják zsákmányukat. /zavarás/
A hivatalos magyar propaganda szerint szegény Magyarország egyáltalán nem tehet semmiről. /zavarás/
Kénytelen volt engedni a gonosz németek nyomásának, /zavarás/
De mikor a náci hordák elárasztották Európát, akkor más hangon beszéltek, önelégültségük hangoztatásában néha még Gobbels hangját is majd hogy túl nem harsogták. / zavarás/ Azt hitték, hogyha nagyon kiabálnak, majd nekik is jut valami náci zsákmányból.
Magyar SS
Az első SS hadosztályok Magyarországon való felállítása már 1943-ban megfogalmazódott. De az első hadosztály tényleges felállítása 1944. január. 25-én indult meg.
Ez a hadosztály lett a későbbiekben a 18.Frw.Pz.Gren.Div.”Horst Wessel”. Tagjai besorozott magyarok illetve kisebb részben önkéntesek. Kiképzésük 1944 márciustól májusig tartott (egyes források szerint júniusig) Zágráb térségében. A hadosztály hivatalosan 1944 október 16-tól viselte a Horst Wessel nevet, más források ezt a dátumot 1944 január 30-ára teszik. Maga a hadosztály magyar- és lengyelországi harcokban vett részt, ám egyes feljegyzések említést tesznek a hadosztály Franciaországban és Magyarországtól délre végrehajtott partizánellenes akcióiról. Mint idegenlégiósok a Waffen SS-ben különböző megkülönböztető jelzéseket is viseltek volna. De ezek közül mindössze a „Horst Wessel” feliratú karpaszomány készült el. De az is elképzelhető hogy egy SA monogramú parolit is kaptak.
http://www.google.hu/url?...=bv.57155469,d.bGQ
1944. január 26., szerda
A brassói magyar konzulátus vezetője, Zilahi-Sebess Jenő, dél-erdélyi útja alkalmából megállapítja, hogy a magyarság helyzete egyre gyorsabban romlik. Tapasztalata szerint a dél-erdélyi magyar vezetők, kevés kivételtől eltekintve, megegyeznek abban, hogy "néhány, legfeljebb öt-hat év alatt a magyarság száma annyira csökkenni fog, hogy a szórványok legfeljebb a statisztikusok és történetkutatók számára jelentenek érdekességet."
http://balogh.adatbank.transindex.ro/?ev=1944
Megjelenik a Kalotaszegi Madonna c. film
rendező: Rodriguez Endre, író: Szefeddin Sefket, forgatókönyv: Orsy Gábor, operatőr: Eiben István, Berendik István, vágó: Máriássy Félix, zene: Buday Dénes, hang: Rónay Gyula, díszlet: B. Kokas Klára, kosztüm: B. Kokas Klára, szereplők: Adorján Éva, Sárdy János, Petrovics Szvetiszláv, Tompa Sándor
gyártó cég: Kárpát Film
hossz: 101 perc
bemutató: 1944. január 26.
Kalotafőről, a hegyek közé zárt falubeli magányból indul és római ösztöndíjon, nagysikerű kiállításokon, nagyvilági életen át ível a fiatal festő és modellje, a "Kalotaszegi Madonna" szerelmének története. A világtól elvonultan él a fiatal, tehetséges festő, Hegyi Ádám. Egy fiatal lány szerelme fellobbantja benne a világ, a hírnév, a fejlődés utáni vágyat.
5 deka vaj!
Magyar Országos Tudósító híre:
Február l-l0-e között öt dekagramm vajat kapunk. A székesfőváros közélelmezési ügyosztálya közli, hogy a közellátási miniszter intézkedése folytán úgy Budapesten, mint a hozzája csatolt-megyei városokban és községekben személyenkint öt dekagramm vaj kerül kiosztásra' a tejkimérő üzletek útján az 1944.avi közellátási szelvényív III. számú szelvényének bevonása mellett február 1-10-e között.
A szelvényívek birtokosai január 26. ós február 5-e között jelentkezzenek a lakásukhoz közeleső valamelyik tejkimérő üzletben /fejfiókban, vagy tejkiméréssel megbízott kereskedőnél,vagy iparosnál / ahol a birtokukban lévő közellátási szelvényívekről levágják a III számú szelvényeket, azokról elismervényt adnak, amelyen a kiszolgáltatásra kerülő vajmennyiséget és a'kiszolgáltatás napját is fel kell tüntetni.
1944. január 27., csütörtök
Felszabadul Leningrád
1941. szeptember 8-án lett teljessé a második világháború idején a Leningrád körüli német szárazföldi blokád. Az 1941-44-es leningrádi csata a második világháború egyik legdrámaibb fejezete, a múlt században egyetlen más város sem élt át ilyen hosszú ostromot. Leningrád teljesen csak 872 nap után szabadult fel, a blokádnak a nürnbergi per adatai szerint 632 ezer áldozata volt - de csak három százalékukkal végzett bomba vagy fegyvertűz, a többiek az éhezésbe, fagyba haltak bele.
A náci Harmadik Birodalom 1941. június 22-én támadta meg a Szovjetuniót. A Leningrád elfoglalásával megbízott Északi Hadseregcsoport már augusztusra megközelítette a város külső védelmi vonalait, eközben a finn hadsereg északról, Karélia felől nyomult előre. A védelmi berendezések építésében mintegy félmillió leningrádi vett részt, 340 ezren léptek be a népfelkelők soraiba, jelentkeztek önkéntesnek a hadseregbe. A hárommilliós várost 35 kilométer barikád és 625 kilométer lövészárok védte.
A masszív ellenállásba ütköző támadóknak nem sikerült Leningrádot “menetből” elfoglalniuk. Mivel Adolf Hitlernek a Moszkva elleni offenzívához erőket kellett elvonnia, a város teljes körülzárása és kiéheztetése mellett döntött. A németek szeptember 8-án elfoglalták a Ladoga-tó déli partján fekvő Slisszelburgot, ezzel elvágták Leningrádot az ország többi részétől.
Folyamatos volt a bombázás és ágyúzás, már az első napokban megsemmisült a legnagyobb élelmiszerraktár. Bár augusztus végéig mintegy félmillió embert evakuáltak és a jegyrendszert is bevezették, október elejére az élelmiszer csak 20 napra volt elegendő, 1941 végén a napi fejadagnak számító 12,5 deka kenyér fele már fűrészpor volt. Az emberek megették háziállataikat, aztán bőrdarabokból és a falról lekapart tapétaragasztóból főztek levest. A túlélők kannibalizmusról is beszámoltak. Az éhínséget fűtőanyaghiány súlyosbította, 1941 decemberétől naponta mintegy négyezren haltak meg. Koporsót szerezni szinte lehetetlen volt, holttestek százai feküdtek a temetőkben és azok környékén újságpapírba csomagolva, mert az embereknek még a sír megásására sem volt erejük.
A blokádon azonban volt egy rés: amikor novemberben befagyott a várostól északnyugatra fekvő Ladoga-tó, a német vonalak mögül, 380 kilométeres távolságból a jég hátán érkezett utánpótlás – ez volt “az élet útja”. Decemberben a Vörös Hadsereg elfoglalt egy vasúti csomópontot, egyharmadával lerövidítetve az utat, ez egyben lehetővé tette újabb civilek kimenekítését is (az ostrom első évében egymillió embert sikerült evakuálni). 1942 tavaszára némiképp normalizálódott a helyzet: az ostromlott városban működni kezdtek a gyárak, a parkokban és a járdaszélen termesztett zöldséget élelmiszersegélyek egészítették ki.
A leningrádi frontvonal a német támadás megállítása után, 1941. október elejétől évekig nem változott lényegesen. A szárazföldi blokádot 1943. január 18-án sikerült feltörni, amikor a szovjet erők áthatoltak a 8-10 kilométer széles folyosón szárazföldi, majd vasúti összeköttetést teremtve a város és a felszabadult országrészek között. A polgári lakosság létszáma ekkorra 800 ezerre olvadt, közülük még sokakat az év során evakuáltak a hátországba. Az ostrom 1944. január 27-ig tartott, amikor a Vörös Hadsereg nagyszabású támadása a balti államok területére szorította vissza a németeket. (MTI)
Gyűjtés a munkaszolgálatosokért
A Magyar Zsidók Lapjának értesítése: a Hadviseltek Bizottsága „megváltási igazolványokat” bocsát ki, melyeknek ellenértékét a munkaszolgálatosok felruházására fordítják.
A művészi kialakítású lapok négyféle áron válthatók meg. 3000 pengős: 5 munkaszolgálatos teljes felszerelésére szól, a 600 pengős egy munkaszolgálatos, a 300 pengős fél munkaszolgálatos felszerelését fedezi.
Idézi: Karsai Elek, „…fegyvertelen álltak az aknamezőkön”II. 488.o.)
A Magyar Zsidók Lapja, január 27.
„Megjelent a magyar zsidók könyve. Mint esztendők óta mindig, az idén is eseményként emelkedik ki a magyar zsidóság szellemi életében a Magyar Zsidók Könyvének megjelenése. Most már negyedik kötetünkkel lépünk a közönség elé, írja az Előszóban Nádor Jenő, és hozzáteszi hogy jelen kötet célja is: a zsidóság kultúrértékeinek dokumentálása.”
1944. január 28., péntek
Magyar Országos Tudósító híre:
MEGÁLLAPÍTOTTÁK A JÖVŐ HETI TEJ ÉS BURGONYAFEJADAGOT.
A székesfőváros közélelmezési ügyosztálya közli, hogy Budapesten és a hozzája csatolt megyei városokban és községekben a tejjegyekre a kereskedők 29-én, szombaton a 30-án, vasárnapra járó tejmennyiséggel együtt a következő mennyiségeket szolgáltatják ki:
Az „A" jegyre összesen egy litert, a „B” jegyre 0.7 litert, a "C" és "L" jegyekre összesen 0.3-0.3 litert.
A burgonya vásárlására szolgáló szelvényív február havi 21.számú szelvényére február 1-7-ig terjedő'negyed hónapra személyenként egy kilogramm burgonya vásárolható, illetve szolgáltatandó ki . A budapesti vendéglátó ipari, stb. üzemek részére kiadott burgonya vásárlási igazolványok 21. számú szelvényére a zöld színűre /I./, 100 kg., a sárgára /II/ 75 kg., a kékre /III/ 4 C kg, a barna / IV/ burgonya vásárlási igazolványra pedig 15 kg „burgonyát kell kiszolgáltatni.