Kronológia 1944. június 1-7.
1944. június 1., csütörtök
Besztercéről elindult az első transzport Auschwitz-Birkenauba.
A Nagyváradról indult hetedik transzport, 3.059 fővel áthaladt Kassán.
Áthaladt Kassán a hatodik, utolsó transzport, 2.615 fővel Szatmárnémetiből.
Az Eichmann-féle Sonderkommando jelentése szerint a deportáltak száma elérte a 236.414 főt.
A minisztertanács döntése alapján a VII. csendőrkerületből, melynek központja Miskolc volt, 6-án kezdik meg a zsidóság deportálásának közvetlen előkészítését. A korábbiaktól eltérően, csak néhány nappal a bevagonírozás előtt vitték őket a miskolci gyűjtőtáborba.
A Magyarországi Zsidók Lapja „Fontos tudnivalók!” címmel beszámolt a „Csepelen és a Rökk Szilárd utcában lévő őrizetesek részére” küldhető csomagok lehetséges tartalmáról, és a csomag küldés módjáról. Tájékoztatták az olvasókat a Magyarországi Zsidók Szövetsége Vidéki Osztályának a Bethlen tér 2. alá való költözéséről, ahol „a Magyarországi Zsidók Szövetsége Szociális Osztályába kapcsolódva folytatja munkáját. Ennek a munkának legfontosabb feladata a vidéki közületeknek (hitközségeknek, gettóknak) a megsegítése; a kapcsolat megteremtése és fenntartása; a kapcsolat elősegítése vidéki ügyekben hatóságokkal; tájékoztatás nyújtása vidéken élő hittestvérekre vonatkozóan az érdeklődőknek.”
Szintén tájékoztatták az olvasókat, hogy az 1939. évi II. tc. 87. § alapján kiadott 9300/1944. Me. rendelet értelmében kötelező női honvédelmi munkaszolgálatra behívott, és nem jelentkező személyek büntetése 2-6 hónap elzárás, vagy 8.000 pengőig terjedő pénzbírság lehet.
Ugyanebben a számban „Megkezdték működésüket a Pesti Izraelita Hitközség szükségkórházai” címmel a Pesti Izraelita Hitközség szükségkórházainak létrehozásáról, a kapcsolódó intézkedésekről tudósították az olvasókat. A változtatás oka az volt, hogy az „illetékes hatóságok igénybe vették előbb a Szentegylet 200 ágyas Szeretet-kórházát, majd a Pesti Izraelita Hitközség Szabolcs-utcai 740 ágyas kórházát”, melyek pótlására a hitközség „a Wesselényi-utcai 44. sz. iskolaépületben, a Bethlen-tér 2. szám alatt a Pártfogó Iroda székházában és a Vilma királynő út 25. szám alatti Fiúárvaházban” szükségkórházakat létesített.
A minisztertanács ülésén többek között felmerült a zsidó vagyonnal kapcsolatos kérdések rendezése, illetve egy terv az „Aladár-rendelet” kiadásáról. Azokat az „árjáknak” és „őskeresztényeknek” minősülő személyeket hívták „Aladároknak”, akik valamilyen ellenszolgáltatás fejében üzletet, vagyont vettek át névleg zsidóktól, ami révén utóbbiak gyakorlatilag tovább birtokolhatták tulajdonukat. Szintén tárgyaltak a jövőbeni német követelésekről, illetve szóba került a „Weisz Manfréd féle Labor-Holding”, melynek „részvénytöbbsége német kezekbe került”. Bejelentették a miniszterelnök látogatását Adolf Hitlernél és annak időpontját. Ennek kapcsán elvetették, hogy a németek által Magyarországon letartóztatott „országgyűlési képviselők és felsőházi tagok” ügyét napirendre vegyék.
A fővárosban, a polgármester rendelete alapján, kézbesítették azokat az űrlapokat a házak tulajdonosainak vagy megbízottjaiknak, melyek a lakások, és azok bérlőinek összeírására szolgáltak és amelyekkel a zsidók összeköltöztetését készítették elő. Az űrlapokat 24 órán belül kellett a hatóságoknak, a legfrissebb adatokkal kitöltve visszajuttatni.
Újabb lapokat tiltott be Dr. vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály államtitkár, a sajtóügyek m. kir. kormánybiztosa a miniszterelnök rendeletére a 10.600/944. M. E. számú rendelet 1. szakasza alapján.
A Pesti Hírlap beszámolt róla, hogy egy rendőr feljelentése alapján a szombathelyi rendőrkapitányság őrizetbe vette ifj. Németh Gyula „szombathelyi keresztény gyermekkocsi készítőt”, aki Holczer Dezső „zsidó kerekedő” áruit rejtegette a lakásán. A „rendőrség kihágási büntetőbírája” elsőként mindkettőjüket 12-12.000 pengő pénzbüntetésre ítélte, internáltatta, a lefoglalt árut elkobozta. A pénzbüntetés be nem fizetése esetére 4-4 hónapi elzárást helyeztek kilátásba. Szintén ezen a napon tudósítottak Boch László „szombathelyi zsidó motorszerelő” 20 napi elzárásáról és internálásáról a sárga csillag nem viselése miatt.
Megnyílt a Magyar Könyvnap 1944. A számos szerző könyvei között megjelentek például Marschalkó Lajos művei is, többek között a tiszaeszlári perről kiadott írása.
A Pesti Hírlap beszámolt az Antibolsevista Ifjúsági Tábor Nemzetvédelmi Akadémiájának második napján történtekről. Ennek keretében Bosnyák Zoltán, a Zsidókérdéskutató Magyar Intézet vezetője, „Zsidókérdés” címmel tartott beszédet: Elsőnek a zsidók hatalmi túlsúlyának magyarországi kialakulásáról szólt, a további négy pontban pedig arról beszélt, hogy miként kell megoldani a zsidókérdést itthon és világviszonylatban és melyek a magyar társadalom kötelességei a kérdés megoldásában.”
Részlet az e napon tartott minisztertanács jegyzőkönyvéből:
„A miniszterelnök úr bizalmas közlést tesz a minisztertanácsnak arról, hogy június 6-án megkezdődik a zsidók deportálása a miskolci és a székesfehérvári hadtestek területéről. Amidőn ez befejeződik, kerül sor a zsidók elszállítására Szeged, Debrecen, majd a szombathelyi és a pécsi hadtest területéről. Azután kerül sor a budapesti hadtest területére, legutoljára pedig Budapest területéről szállítják ki a zsidókat. Tudomásul vétetik.”
1944. június 2., péntek
Nagyobb angolszász légitámadás Szeged, Szolnok, Debrecen, Nagyvárad, Kolozsvár és Miskolc térségében. Utóbbi helyen több mint kétszáz ember meghalt, 420 megsebesült, számos köz- és magánépület rongálódott meg.
A Sztójay Döme német-magyar gazdasági megállapodást, Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter német-magyar pénzügyi megállapodást írt alá Edmund Veesenmayerrel. A megállapodások rögzítették a magyar gazdaság átállításának menetét, illetve a két ország közti függő pénzügyek rendezését, lényegében Magyarországra nézve hátrányosan.
A Pesti Hírlap beszámolt Jaross Andor belügyminiszter utasításáról az egyesületek tevékenységére vonatkozó adatgyűjtésre. A rendelkezés indoka az egyesületi élet újjászervezésének szándéka volt.
Szintén a Pesti Hírlapban jelent meg egy rövidhír arról, hogy „Zoli bohóc” – Hirsch Zoltán – a Mosonyi utcai toloncházba került, internálták. Az írás szerint a megszabottnál kisebb csillagot viselt, amit ráadásul az engedély nélkül árusított önéletrajzát tartalmazó aktatáskával takart el.
A lap „Közellátási visszaélések” címszó alatt a Közellátási Hivatal ellenőrzési főosztályának nyomozói által lebuktatott személyekről számolt be. A vizsgálatok során özv. Rosenberg Józsefné „zsidó gabonakereskedő” lakásán be nem jelentett árut találtak, akárcsak „Szántó Józsefné zsidó fuvaros feleségénél”. Holitzer Károly hentes és mészárost árdrágításon kapták, akárcsak Setéth Alfonz fa- és bornagykereskedőt, illetve alkalmazottját, Weisz Jenő „zsidó magántisztviselőt”, illetve Weingarten Márton „zsidó fehérnemű készítőt”.
A felsőház és a képviselőház is ülést tartott. A legfontosabb kérdés az „országgyűlés tartamának kivételes meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat” volt, melyet mindkét ház elfogadott, és a kormányfőhöz továbbították. A képviselőház ülésén bejelentették a Bródy András vezette Kárpátaljai Ruszinok Autonóm Népi Egység Pártja és a német országgyűlési képviselőket tömörítő, Hamm Ferenc vezette Német Nemzetiszocialista Törvényhozók Blokkja létrejöttét. A képviselőház Tasnádi Nagy András elnök javaslatára bizonytalan időre elnapolta üléseit. Szintén ülésezett a minisztertanács, melynek napirendjén szerepelt, többek között, a „zsidók bevásárlásainak a nap meghatározott szakára korlátozásáról” szóló kormányrendelet is.
A Besztercéről indult első transzport, 3.106 fővel áthaladt Kassán.
A Csenger és a Csengeri járás – Ura, Komlódtótfalu, Csengerújfalu, Csengersima, Nagygéc, Porcsalma, Szamosbecs, Szamosdara – zsidó közösségét szállító transzport megérkezett Auschwitz-Birkenauba.
Elindult a harmadik, utolsó transzport Nagyszőllősről. Ebben a transzportban volt Akli, Batár, Batarcs, Csedreg, Csepe, Csomafalva, Fertősalmás, Forgolány, Hömlőc, Kisbábony, Kisgérce, Kökényesd, Nagygérce, Nevetlenfalu, Szőllősgyula, Tamásváralja, Tiszabökény, Tiszafarkasfalva, Tiszahetény, Tiszapéterfalva, Tiszaszászfalu, Tivadarfalva, Túrterebes zsidó közössége.
A Kisvárdáról indult második transzport, 3.421 fővel áthaladt Kassán.
Áthaladt Kassán a negyedik transzport, 3.100 fővel Kolozsvárról. Ugyanezen a napon bombázták a várost, és a gettóból néhányaknak sikerült megszöknie.
Reggel a Szilágysomlyóról érkezett transzport keretében Szilágynagyfalu zsidó közössége megérkezett Auschwitz-Birkenauba.
Az Eichmann-féle Sonderkommando jelentése szerint a deportáltak száma elérte a 247.856 főt.
Részlet a magyar-német pénzügyi megállapodásból:
„I. Magyar hadialap
A magyar királyi kormány rendelkezésre bocsátja a szükséges pénzösszegeket az alábbi, március 19-e óta már felmerült vagy a jövőben esedékessé váló kiadásokra, éspedig elsősorban:
1. A Wehrmacht és az ahhoz tartozó vagy azzal egyenrangú Magyarországon állomásozó kötelékek kiadásaira, éspedig
a) személyi és dologi kiadásokra, ideértve az ellátást is, amennyiben az nem természetben történne az OKW és a Magyar Királyi Honvédelmi Minisztérium között 1941. április 4-én és 1944. március 20-án létrejött ellátási megállapodások értelmében.
b) Építkezésekre és szállások felszerelésére.
Az a) és b) pontokhoz:
Az OKW és a Magyar Királyi Honvédelmi Minisztérium között létrejött 1941. április 4-i és 1944. március 20-i ellátási megállapodások alapján teljesített fizetések 1944. március 19-étől kezdve a „magyar hadialapra” számolandók el. Az eddig az OKW terhére vezetett külön számlát 1944. március 18-ával le kell zárni.
c) Vasúti és dunai katonai szállítmányok szállítási költségeire.
d) Waffen SS-alakulatok felállításának költségeire.
e) Ló és lószerszám vásárlására.
2. A magyarországi Wehrmacht és az ahhoz tartozó vagy azzal egyenrangú alakulatok tagjai családjának fizetendő jóléti juttatásokra.
3. Repülőtér építkezésekre. A részletkérdéseket külön tárgyalásokon kell szabályozni.
4. Út-, híd- és állásépítési programra, valamint hasonló tervekre.
5. Légiveszélynek kitett üzemek áttelepítéséből Magyarországot terhelő költséghányadra.
6. Német szervek Magyarországot terhelő költségeire.
Amennyiben az 1-6. pontok kiegészítendők lennének, arról a két kormány folyamatosan megállapodik egymással. A magyar királyi kormány az e célokra szükséges pengőösszeget „magyar hadialap” címen a Budapesten székelő Birodalmi Hitelpénztárba utalja át. 1944. május, június és július hónapokra havi 200 millió pengő fizetendő. A májusban már rendelkezésre bocsátott összegeket a májusi részletbe számítják be. A májusi hátralék mielőbb kiegyenlítendő; a júniusi és júliusi részleteket minden hónap 1-én és 10-én fele-fel részben utalják át. A következő hónapokban esedékes részleteket a ténylegesen felmerülő költségeknek megfelelően a felek közösen fogják megállapítani, és azok is a fentiek szerint kerülnek kifizetésre.
A német kormány szavatolja, hogy a magyar királyi kormány részéről „hadialap” címen rendelkezésére bocsátott összegeket csak a fenti megállapodás szerinti célokra veszi igénybe, és ugyanolyan számlaellenőrzésnek veti alá, mint amilyent hasonló természetű saját felhasználásainál alkalmaz.”
Részlet a magyar-német gazdasági megállapodásból:
„Egyetértünk abban, hogy a magyar gazdaságot teljes termelésének fokozása érdekében be kell vonni a tengelyhatalmak összesített tervezésébe. Előtérben áll az a szempont, hogy a magyar hadsereget megfelelően el kell látni német fegyverekkel és felszereléssel, és az így felszabaduló kapacitást a közösen tervezendő termelés rendelkezésére bocsátani. Abban is megegyeztünk, hogy a magyar hadsereg továbbra is használatban maradó különleges fegyvereit ezentúl is a magyar ipar állítja elő. Így történik az utánpótlás és kiegészítés mindaddig, amíg a honvédség új felfegyverzését német részről biztosítják. Az új kapacitásra való átállás a jelenlegi termelés megfelelő kifutása után valósítandó meg. Az ehhez szükséges lépéseket haladéktalanul közösen kell megtenni.”
1944. június 3., szombat
A csendőrség budapesti nyomozó parancsnokságán Ferenczy László csendőr alezredes elnökletével, az érintett települések polgármestereinek, illetve a térség magas rangú rendőrtisztviselői és közlekedési szakértői részvételével megvitatták a III. zsidótlanítási övezetben végrehajtandó műveletek részleteit. A műveletek irányítására a zsidótlanító különítmények Hatvanban állították fel főhadiszállásukat.
Az Eichmann-féle Sonderkommando jelentése szerint a deportáltak száma elérte a 253.389 főt.
A Nagyváradról indult nyolcadik transzport, 2.972 fővel áthaladt Kassán.
Elindult a negyedik transzport Sátoraljaújhelyről Auschwitz-Birkenauba. A kassai vonatlista szerint 12.621 főt, egy június 22-i petíció szerint körülbelül 15.000 főt szállítottak el Sátoraljaújhelyről.
Áthaladt Kassán a második transzport, 3.161 fővel Szilágysomlyóról.
Dr. Borbély Sándor, Szabolcs vármegye alispánja a vármegye főszolgabíróinak és polgármestereinek továbbította a belügyminiszter 31.453/1944. XXI. res. számú rendeletét, mely az elhagyott zsinagógákkal kapcsolatos tervekre – kultúrházzá, mozivá, könyvtárrá stb. kívánták több helyütt alakítani – vonatkozott. Részlet a szövegből:
„A zsinagógáknak, mint vallás gyakorlására szánt helyiségnek, a fenti célokra történő felhasználását valláserkölcsi szempontokból is megengedhetetlennek tartom.
Ha a szóban forgó, használaton kívüli zsinagógák tekintetében építésrendőri és közbiztonsági okokból kívánatosnak látszik, az elsőfokú építésrendőri hatóság rendelje el lebontásukat.
Ilyen intézkedés esetében azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy a zsinagógákból kikerülő bontási anyag egyfelől szoros zár alá tartozó zsidóvagyon, másfelől pedig a mai viszonyok között anyaggazdálkodási szempontból értékes építési anyag.
Éppen ezért a zsinagógák lebontásának elrendelése esetében a lebontás elrendelését, valamint az így nyert anyagot nem és mennyiség szerint részletezve a M. Kir. Pénzügyigazgatóságnak be kell jelenteni és addig is, amíg a bontási anyag felhasználása tárgyában rendelkezés nem történik, gondoskodni kell az anyag megfelelő biztos eltárolásáról...”
Feljelentések, panaszok miatt a szegedi rendőrség jelentést tett a szegedi zsidók kikeresztelkedése kapcsán a Csongrád megyei főispánnak. Az egyik panasz a Berlini körút 13-15. lévő városi szegényházban a kikeresztelkedéshez szükséges oktatásra összegyűlő zsidókkal foglalkozott. A jelentés további része: „Hatóságunkhoz már több névtelen feljelentés érkezett a megkülönböztető jelzés (sárga csillag) nem viselése miatt zsidó származású egyének ellen. Minden esetben a nyomozást lefolytattuk, és ha megállapítottuk, hogy a feljelentett személy tényleg köteles megkülönböztető jelzés viselésére, az illető ellen a kihágási eljárást megindítottuk. Erről számszerűleg is jelentést kell tenni a m. kir. Belügyminiszter Úrhoz. Sok esetben megállapítottuk, hogy a feljelentett zsidó származású egyén vegyes házasságot kötött őskereszténnyel, és minden tekintetben megfelel azoknak a követelményeknek, amelyek a vonatkozó jogszabályok értelmében őt a megkülönböztető jelzés viselésétől mentesíti. Előfordult több olyan eset is, hogy az ilyen mentesített egyén néhány napig nem hordta a sárga csillagot, de tartva az állandó fenyegetéstől és feljelentéstől újra viseli. A megállapításunk szerint hatóságunk területén 1944. március 19-e óta római katolikussá megkereszteltek 162 zsidót, protestánssá pedig 20-at. A római katolikus plébániák egyik-másikán nem szívesen látják a kikeresztelkedni szándékozó zsidókat, és ha lehet, el is tanácsolják őket, illetve ügyüket húzzák-halasztják úgy, hogy sok esetben a jelentkező elmarad. Ez idő szerint a kikeresztelkedési láz csökkenőben van. Bizalmas megállapításunk szerint az oktatásra járók száma mindössze 19-20.”
Az Antibolsevista Ifjúsági Tábor rendezvényén Oláh György országgyűlési képviselő, az Egyedül vagyunk főszerkesztője tartott előadást. Ennek részeként kifejtette, hogy az „igazi népi gondolat kifejlődésének akadályai szerinte: az osztálygondolkodás, az ezzel szorosan rokon cím- és rangkórság, a Habsburg udvari politika állandó hatása az elmúlt idők magyar közéletére és társadalmi életére, valamint a zsidóság, amely kompromittálta a haladó szellemű irányzatokat”. (Pesti Hírlap, 1944. június 4.)
1944. június 4., vasárnap
Kormányrendeket jelent meg, melynek értelmében a zsidók csak napi két órát fordíthatnak vásárlásra. Hogy ez a két óra a nap mely szakára esik azt a polgármesterek és a főszolgabírók határozták meg. A rendeletet megszegő zsidó, illetve az őt kiszolgáló nemzsidó kerekedő ellen egyaránt büntetőeljárást, illetve internálást helyeztek kilátásba. A Pesti Hírlap szerint a rendelet kiadásának egyik oka, hogy csökkentse a zsidók és nem zsidók közti érintkezés lehetőségét. A lap beszámolt még dr. vitéz Turvölgyi Albert „pénzügyminiszteri osztályfőnök, szeszegyedárusági igazgató” kinevezéséről „a zsidók anyagi és vagyonjogi természetű kérdéseinek egységes elvek szerinti megoldására kormánybiztossá”. Szintén ebben a számban közöltek egy kiegészítést a május 31-i munkaszolgálatra való bevonulásra felszólító felhíváshoz. Ez az I. honvéd hadtestparancsnoksághoz bevonulni szándékozó „értelmiségi alkalmazottak” egy részének mentesítéséről szólt. Rendelet jelent meg az egykor zsidó tulajdonban lévő gyógyszertárak átvételének módjáról, anyagi vonzatairól. Megjelent annak az újabb negyvenöt nyomdának a listája, melyek élére vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály, a sajtóügyek kormánybiztosa „vállalati vezetőt” rendelt ki.
Wilhelm Höttl a Nyilaskeresztes Párt személyi követelései iránt érdeklődött Szálasi Ferencnél. A párt vezetője a belügyi és az új munkaügyi csúcsminisztérium vezetéséhez ragaszkodott, míg saját szerepét Sztójay Dömével és Horthy Miklóssal kívánta volna megbeszélni.
A Pesti Hírlap Trianon évfordulójára írt vezércikkében a 24 évvel azelőtti események tanulságaként arról írt, hogy Magyarország az erős hadseregben bízhat, nem szabad hinnie az ellenséges propagandának és az ígéreteknek, szilárd belső frontra van szükség a győzelem érdekében. Ugyanebben a számban a „15. magyar hadijelentés” kisebb, „helyi jelentőségű” harcokról és az azokban elért sikerekről számolt be. Helyszíni tudósítások és hírügynökségi jelentések jelentek meg a Szeged, Szolnok, Debrecen, Nagyvárad, Kolozsvár, Miskolc és Püspökladány elleni bombatámadásokról, amiket a következőképpen zártak: „A szombat délutáni órákig az ország minden részéből befutó kárjelentések tehát mind egyöntetűen azt bizonyítják, hogy az angolszász gépek egyáltalán nem választották ki csak a katonai célpontokat és bombák polgári lakóházakat, kórházakat és munkásházakat pusztítottak el.”
Besztercéről elindult a második transzport Auschwitz-Birkenauba.
Kassán áthaladt a Szászrégenből indult deportáló szerelvény, 3.149 fővel, amelyen a sepsiszentgyörgyi, a gyergyószentmiklósi gettóba gyűjtöttek is rajta voltak, továbbá Borszék zsidó közössége.
1944. június 5., hétfő
05:00-kor megkezdődött a zsidók koncentrálása a III. zsidótlanítási műveleti zónában.
Szálasi Ferenc találkozott dr. Kurt Hallerral. A megbeszélések során a Nyilaskeresztes Párt vezetője kifakadt egyes német körök „kapitalisztikus és imperialisztikus” magaviselete miatt, utalva a Weiss Manfréd Művek ügyére.
A kolozsvári gettóban összeházasodott Markovits Béla gyógyszerész és Weisz Katalin. A deportálást mindketten túlélték, és visszatértek Kolozsvárra.
Elindult az utolsó transzport Mátészalkáról, melybe a gettóban még hátramaradt 3.100 fő tartozott.
A Mezőkövesdi járás zsidóságát a járásszékhelyen létrehozott gettóból a miskolci gyűjtőtáborba szállították. Csak néhány nap telt el ezután, és megtörtént a leventeotthon, az iskola, a jegyző-, a tanító- és az orvosi lakások céljára felhasználandó ingatlanok számbavétele.
Miskolcon a keleti városnegyedet a Vörösmarty utcától lezárták, és Kisfalvi Bertalan csendőr főtörzsőrmester irányításával a gettó lakóit a Tatár utcai téglagyárba és a vele szomszédos helyiségekbe hajtották. A Magyar Élet adatai szerint ezzel egyidejűleg több mint 600 lakásigénylés érkezett a hatóságokhoz, ami később emelkedett. Elsősorban a bombakárosultak számára kívánták ezt teljesíteni. Koós Béla főszolgabíró utasításának megfelelően a vidéki gettó lakóin kívül a Miskolci járásból ide koncentrálták Alsózsolca, Arnót, Belsőbőcs, Bükkaranyos, Bükkszentkereszt, Diósgyőr, Felsőzsolca, Görömböly, Hámor, Harsány, Hejőcsaba, Kisgyőr, Kistokaj, Külsőbőcs, Mályi, Nyékládháza, Ónod, Sajóbábony, Sajóecseg, Sajókeresztúr, Sajólád, Sajópetri, Sajósenye, Sajóvámos, Szirma, Szirmabesenyő zsidó közösségét. Az akció során a brutális fellépés miatt többen meghaltak, a téglagyárban lévő körülmények pedig embertelenek voltak, az alapvető higiéniai feltételek hiányoztak, a fejadagokat korlátozták.
Ugyanezen a napon, a miskolci pályaudvaron Vesza Ambrus rendőr igazoltatta a gettóból megszökött Schwarcz Salamont, feleségét és három gyermekét, s a szolgálatot teljesítő rendőr őrtisztnek átadta. A háború után Vesza Ambrust népbíróság elé állították, azonban felmentették, egyrészt az igazoltatás körülményei miatt, másrészt mert a tanúvallomások alapján jóindulatúan járt el hasonló esetekben.
Áthaladt Kassán a második transzport, 2.844 fővel Nagybányáról. Ebben a csoportban voltak a helyi zsidó tanács tagjai, a gettóban különböző funkciókat betöltők, továbbá az öregek és a betegek.
A Nagyváradról indult kilencedik transzport, 2.527 fővel áthaladt Kassán.
Ózdról a gettóban összegyűjtötteket Miskolcra szállították, hogy onnan deportálják őket.
Sajószentpéterről Miskolcra vitték a helyi illetve a Sajószentpéteri járás – Alacska, Bánfalva, Bánhorvát, Bántapolcsány, Barcika, Bélapátfalva, Berente, Dédes, Dubicsány, Kondó, Mályinka, Mónosbél, Nagybarca, Nagyvisnyó, Parasznya, Radostyán, Sajóivánka, Sajókápolna, Sajókazinc, Sajólászlófalva, Szilvásvárad, Tardona, Vadna, Varbó – zsidó közösségét a helyi gettóból. A gettósítási rendeletet májusban Négyesi Szepessy Gyula főszolgabíró adta ki májusban. A sajószentpéteri gettóban, Borsod vármegye többi gettójával összehasonlítva, viszonylag jobb körülmények uralkodtak.
A főispán kijelentette, hogy Szabolcs vármegye „zsidómentes”.
Vas vármegye törvényhatósága délelőtt rendkívüli közgyűlésen iktatta be dr. Mesterházy Ferenc főispánt. A közgyűlésen részt vett és beszédet mondott Jaross Andor belügyminiszter. Részletek a beszédből:
„... az utóbbi időben már oda jutottunk, hogy szégyelltük kezünkbe venni a magyar napilapok egy részét. Ezek már a szegedi gondolatot is száműzték. E lapok újra be akarták csempészni a nemzet politikai életébe a marxizmussal higított demokráciát. Meg akarták barátkoztatni a nemzetet azzal a gondolattal, hogy a zsidóság, ez az egészségtelen elem újra belekerüljön a nemzet vérkeringésébe. El akarták altatni a nemzet történelmi vágyait, amelyek ha nem élnének minden magyarban, hitvány volna a magyar. (Hosszantartó lelkes taps)
(...) Ha voltak olyan naiv, vagy önmagukról megfeledkezett lelkek, akik azt képzelték, hogy ennek az országnak a biztonságát valami csodálatos politikai driblivel meg lehet menteni és ebből a háborúból valamiképpen ki lehet lábolni, nem számoltak a történelmi törvényszerűséggel. Ezek a politikusok azt gondolták, hogy valami diplomáciai zsenialitással, vagy politikai furfanggal egyszerűen napirendre lehet térni a háború felett. Nem gondoltak arra, hogy e háborúból való kiválási kísérletek ugyanazokba a tünetekbe torkoltak volna, amelyek Dél-Olaszországban jelentkeznek. A Szovjettel való esetleges „kiegyezés” után itt a Dunántúlon tombolt volna az országot megsemmisítő pusztító harc. Méghozzá úgy, hogy ebből a földünkért folyó küzdelemből honvédségünket kikapcsolták volna. (...)
A második probléma: a zsidókérdés maradéktalan megoldása. Erről a kérdésről hosszasabban beszélni felesleges, minden szó helyett ott állnak azok a cselekedetek, amelyek a kérdést háromnegyedrészben megoldották. Magyarország teljes zsidótalanítása nem program, hanem tény, a végleges megoldás már csak idő kérdése. (Nagy éljenzés)” (Pesti Hírlap, 1944. június 7.)
Részlet Jaross Andornak a kőszegi ellenforradalmi hősök emlékünnepén elmondott beszédéből:
„... Nézzetek körül, itt áll a magyar honvédség tisztikara és legénysége, fiatal, erőtől duzzadó férfiak. Itt vannak a város keménylelkű, áldozatot vállalni tudó férfiai. Ez már önmagában véve biztosítéka annak, hogy az ősi magyar földön nem támadhat fel újból a magyarság vitális érdekeit kikezdeni akaró zsidó bolsevizmus. Az ország vezetői oda fognak hatni, hogy 13 millió magyar a nagy nemzeti célokban egy emberként gondolkozzék, mert ingataglelkű, tétovázó magyarokra nem lesz szükség.” (Pesti Hírlap, 1944. június 8.)
1944. június 6., kedd
A szombathelyi III. hadtest vezérkari főnöke, Újvárossy Dezső ezredes szigorúan bizalmas utasítást küldött a körmendi főszolgabírónak, hogy menjen be a gettóba, és ott hirdesse ki a honvédelmi minisztérium felhívását a 18-48 éves korú zsidó férfiaknak munkaszolgálatra való bevonulásáról. Felkérte a zsidó tanácsokat, hogy az érintetteket június 12-én küldjék az általa megjelölt helyre, és a sorozóbizottságot is vezessék oda, továbbá utasította a körmendi parancsnokot, hogy mozgósíttasson rendőröket és orvosokat, akik segítenek a bizottságoknak.
Sztójay Döme miniszterelnök látogatást tett Adolf Hitlernél, továbbá tárgyalásokat folytatott Wilhelm Keitellel, az OKW (Oberkommando der Wehrmacht) vezetőjével. Sztójay a kormánya, illetve az ország szuverenitását érintő néhány kérdésben – magyar csapatok, különösen az 1. lovashadosztály, frontra vezénylése, a Weiss Manfréd Művek ügye, stb. – próbált engedményeket elérni, azonban nem járt sikerrel. Szintén tárgyalások folytak a Sztójay kísérőjeként jelenlévő Vörös János vezérezredes, vezérkari főnök és Adolf Hitler között az 1. lovashadosztálynak a Pripjaty mocsaraknál való bevetéséről.
Sztójay Döme megkapta a Hans Geschke által, Otto Winkelmann részére összeállított jegyzőkönyvet, melyben a német megszállás után letartóztatott politikusok, állami tisztviselők nyugati hatalmakkal való kapcsolatait írták le részletesen. Ebben említették többek között Szentmiklóssy Andort, Szegedy-Maszák Aladárt, Újszászy István vezérőrnagyot, Kádár Gyula ezredest, Baranyai Lipótot és Laky Dezsőt. A jegyzőkönyv kitért báró Bakách-Bessenyei György szerepére is.
A német külügyminisztérium szakértői felvetették a budapesti deportálások azonnali megkezdését, kihasználva, hogy a normandiai partraszállás elvonja a közvélemény figyelmét. A Völkischer Beobachter cikket jelentetett meg a témáról.
A Besztercéről indult második transzport, 2.875 fővel áthaladt Kassán.
A sepsiszentgyörgyi napilap, a Székely Nép beszámolt egy gettóból történt szökési kísérletről.
Áthaladt Kassán a harmadik transzport, 1.584 fővel Szilágysomlyóról.
A Pesti Hírlap közölte a „légoltalmi kiürítési kormánybiztos” újabb felhívását, miszerint, aki teheti, a nagyvárosokból költözzön a légitámadások által kevésbé fenyegetett, kijelölt községekbe. (Pesti Hírlap, 1944. június 6.)
Szintén a Pesti Hírlap számolt be egy rövidhírben dr. Fohn Mihály miskolci orvos közokirat-hamisításért való elítéléséről. A zsidótörvények hatálya alóli kivételezettségének elismertetésére tett lépéseket: igazolást szerzett, hogy az első világháború idején „harctéren szerzett betegsége” miatt egy ideig kórházi kezelés alatt állt. A megkapott okiratból azonban kitörölte a „betegség” szót, a feltételezés szerint azért, hogy azt „sebesülés” szóra cserélhesse. (Pesti Hírlap, 1944. június 6.)
Shvoy Kálmán naplóbejegyzése ezen a napon: „Hétfőn este megkaptam Szerdahelyi ezr.-től a válaszlevelet, amelyben megerősítette, hogy ő azt mondta rólam, hogy angolbarát vagyok.”
Rövidhírek a Pesti Hírlapból:
„Zsidóvagyon rejtegetőket ítéltek el. A pápai rendőrség büntetőbírája Pápai Lajos ny. városi állatorvos feleségét 12.000 pengő, az asszony öccsét, Böhm Jenő volt városi jéggyári gépészt pedig 4000 pengő pénzbüntetésre ítélte, mert körülbelül 100.000 pengő értékű ékszert elrejtettek.
A soproni rendőrkapitányság Hollós Imre zsidó fogorvost vagyontárgyak eltitkolása miatt 10 napi elzárásra és 5000 pengő pénzbüntetésre ítélte, ezenkívül az eltitkolt 12 arany karkötőt és 4 perzsaszőnyeget elkobozta. Az ítélet jogerős.
Nem hordták a sárga csillagot. Az I. ker. kapitányság büntetőbírája dr. Hajdu Istvánné, orvos elvált feleségét tíz nap elzárásra ítélte és elrendelte azonnali őrizetbe vételét, mert még a tárgyaláson is csillag nélkül jelent meg. Jankovics Mór 38 éves magánzót tíz nap elzárásra ítélte a sárga csillag nem viselése miatt. Büntetésük kitöltése után internálják őket.
Zsidóknak kínált okmányokat. A rendőrségnek tudomására jutott, hogy a Károly-körúton, a Király-utca környékén, egy ismeretlen férfi a sárga csillagot viselő zsidóknak okmányokat kínál eladásra. A főkapitányságról detektív ment ki a helyszínre és tettenérte a férfit, amint éppen egy házasságlevelet kínált hatszáz pengőért. A detektív előállította a főkapitányságra, ahol aztán kiderült, hogy Cseh Istvánnak hívják, 24 éves volt magántisztviselő. Őrizetbe vették és internálási javaslattal a toloncházba viszik át.
Az Ügyvédi Kamara felhívása. Az Ügyvédi Kamarai Közlöny most megjelent májusi száma hirdetményileg teszi közhírré az ügyvédek névjegyzékéből jogerősen törölt 1233 zsidó ügyvédnek és kirendelt irodagondnokának a nevét. Ugyane hirdetmény 30 zsidó helyettes ügyvédnek és 92 zsidó ügyvédjelöltnek törlését is közhírré teszi.
Az ügyvédi kamara választmánya ezzel kapcsolatosan nyomatékosan felhívja tagjainak figyelmét arra, hogy tartózkodjanak minden olyan magatartástól, amely a névjegyzékből törölt ügyvéd bujtatásának fogalma alá esik, a rendelet bármily módon való megkerülésére, kijátszására irányul, vagy ennek látszatát kelti. A választmány megítélése szerint ilyennek minősül például, ha a Kamara tagja a névjegyzékből törölt ügyvédnek, a volt ügyfél megbízásának megszerzése ellenében, közvetlenül vagy közvetve jutalmat ad vagy ígér, a törölt ügyvédnek az ügyvitelében további közreműködési lehetőséget biztosít, stb. A választmány felkérte a Kamara elnökét, hogy a fenti okból esetleg meginduló felügyeleti és fegyelmi eljárások soronkívüli elintézését rendelje el.” (Pesti Hírlap, 1944. június 6.)
1944. június 7., szerda
A vonatkozó kormányrendelet alapján, dr. Bródy László helyettes polgármester megállapította, hogy mely két órában végezhetik a zsidók Budapest területén vásárlásaikat. Ennek alapján, élelmiszerrel 11 órától 13 óráig, egyéb árucikkel 13-tól 15 óráig lehetett őket kiszolgálni. Nagy nemzeti ünnepeken ez mindkét esetben 10-től 12 óráig volt lehetséges. A rendelkezés június 9-én lépett hatályba. Megszegői kettő, háború esetén hat hónapi elzárással voltak büntethetők, illetve internálhatták őket. (Pesti Hírlap, 1944. június 7.)
A Pesti Hírlap beszámolt arról, hogy a „textilkereskedelem miniszteri biztosa” felállította a bizottságokat bezárt zsidó üzletek raktárainak felülvizsgálatára. (Pesti Hírlap, 1944. június 7.)
A honvédelmi minisztérium titkos rendeletet adott ki, miszerint a munkaszolgálatosokat hadifoglyokként kell kezelni. Bár a rendelet büntető jellegűnek tűnt, néhol így is alkalmazták, célja valószínűleg az volt, hogy az SS és magyar kiszolgálóik ne tartóztathassanak le munkaszolgálatosokat. A munkaszolgálatra újonnan behívottakat, valamint a már korábban mozgósított szakmunkásokat, mérnököket és műszakiakat hadifogolytáborszerű táborokban kellett elhelyezni a gyár vagy üzem közelében, ahol dolgoztatták őket. Ezeket az objektumokat drótsövénnyel vagy palánkkal kellett körülvenni, és éjjel-nappal őriztetni. A zsidók csak keresztény őrszemélyzet kíséretében hagyhatták el a tábort, és ha kaptak is eltávozást, lehetőleg akkor is a táboron belül kellett tartani őket.
A déli órákban Berettyóújfalu zsidó lakosait többnyire gyalogosan, csomagjaikat autókon és szekereken szállítva, csendőrkísérettel a téglagyárba gyűjtötték. A lakosság többsége passzívan szemlélte az eseményeket. A módosabb zsidó lakosokat már május közepétől elkezdték internálni.
A hatvani pályaudvarra befutó, szabadságról visszatérő munkaszolgálatosokat szállító vonatot Zöldi Márton a vezénylete alatt álló katonák által kísért, deportáltakat szállító szerelvényhez csatoltatta, így a munkaszolgálatosok is Auschwitz-Birkenauba kerültek.
Dr. Tóth Béla szegedi polgármester-helyettes jelentette, hogy a Gestapo az ő megkerülésével lép fel követelésekkel a helyi zsidó tanács irányában. A főispán ezt úgy rendezte, hogy a későbbiekben a magyar közigazgatáson keresztül intézték a német igényeket. A jelentés:
„Főispán Úr!
Jelentem, hogy a Zsidó Tanács értesítése szerint a szegedi német rendőrparancsnokság kiküldöttei a mai napon délelőtt megjelentek a Zsidó Tanácsnál, s ott nagyobb mennyiségű bútort (35 ágy, 30 szekrény, 35 asztalt székekkel, stb.) s egyéb felszerelési tárgyakat igényeltek azzal, hogy azt még a nap folyamán el fogják onnan szállítani.
Minthogy a Zsidó Tanács nem kapott tőlem oly értelmű határozatot, mely szerint ezen ingóságok a Zsidó Tanács birtokában lévő, zár alá nem vett tárgyak között kiadhatók, az igénylésről azzal értesített, hogy azok kielégítését a németekkel szemben nem tudja megtagadni.
A német rendőrparancsnokság igénylésével a város hatóságának megkerülésével közvetlenül a Zsidó Tanácshoz fordult, minthogy ez az eset a tegnapi nap folyamán is már megtörtént, tisztelettel kérem Főispán Úr sürgős intézkedését, hogy az ehhez hasonló esetek a jövőben ne ismétlődhessenek meg.”
Karl Ritter követ feljegyzést küldött Joachim von Ribbentropnak a Sztójay Döme és Wilhelm Keitel között előző nap folyt tárgyalásokról. Ebben hosszabban számolt be az 1. lovashadosztály frontra vezénylésének kérdéséről – Vörös János vezérkari főnök indítványozta, hogy írjanak levelet Horthy Miklós kormányzónak –, majd a többi kérdéses témát vette sorra:
„... 2. Sztójay nagyon csalódottan és leverten nyilatkozott arról, hogy üres tarsollyal tér vissza. Azt remélte, hogy legalább néhány jelentéktelen mellékkérdésben megkönnyítik helyzetét. Ilyen mellékkérdésként felsorolta a három magyar tiszt ügyét, Kállayné elhelyezését a török nagykövetségen és a Weiss-konszern kérdését. Ezenkívül rámutatott, hogy sok részletintézkedéssel, mint pl. azzal, hogy az újonnan felállításra kerülő magyar csapatokat német parancsnokság alá rendelik, egyre inkább megfosztják Magyarországot önállóságától, és az ország jellegében megszállt területté válik. Keitel nem bocsátkozott részletekbe, hanem csak általánosságban jegyezte meg, hogy a kormányzó egy éven keresztül tűrte a magyarországi mesterkedéseket. Tudnia kellett, hogy mi történik, és most viselnie kell a következményeket. Végül Sztójay még egyszer nyomatékosan kérte, könnyítsük meg munkáját azzal, hogy ilyen kérdésekben előzékenységet tanúsítunk vele szemben.
Keitel fentieket tegnap este helyzetismertetése során adta elő a Führernek. A Führer az egyes kérdésekkel kapcsolatban nem nyilatkozott. Egyelőre nem kerül sor az említett levélre a lovashadosztály ügyében.”
A Pesti Hírlapban több oldalon keresztül foglalkoztak a normandiai partraszállás eseményeivel. Részlet az újság kommentárjából:
„... Kétségtelen, hogy angolszász részről nagy felkészültséggel dobnak be erőket a harcba, viszont az is bizonyos, hogy az Európa atlanti partvidékének védelmét ellátó német haderő teljes felkészültségben várta ezt a rohamot. A német hadvezetőség már hónapok óta megtette az összes előkészületeket, részleteiben kidolgozta a haditervet, minden eshetőséggel számolt, úgyhogy most nyugalommal és a biztonság érzetével nézhet szembe a Csatornán túlról érkező ellenséggel. A német ellenintézkedések a támadás pillanatában megindultak, azóta tart a harc, levegőben, tengeren, szárazföldön, ahol ejtőernyősök igyekeznek megvetni lábukat. A német hadsereg, a német katona erejének és felkészültségének önérzetével állja a támadást, hogy Európa önvédelmi harcában visszaszorítsa, távol tartsa az ellenséget az Európa-vár nyugati erődvonalától.” (Pesti Hírlap, 1944. június 7.)
Részlet a Róma kiürítésével ugyanebben a számban foglalkozó kommentárból:
„... A német hadvezetőség azzal, hogy Rómát harc nélkül kiürítette és így megkímélte az Örök Várost a háború megsemmisítő pusztulásától, bizonyságot tett arról, hogy a gigantikus mérkőzés csúcspontján sem feledkezik meg az európai embernek a kultúrával és a szellemi értékekkel szemben kötelező kíméletéről és tiszteletéről. ...” (Pesti Hírlap, 1944. június 7.)
Ugyanez a szám idézi a német véleményeket Róma feladásával kapcsolatban. Részlet a cikkből:
„... Mind katonai, mind politikai körök nyilatkozatából világosan mutatkozik, hogy ha az angolszászok utánpótlási és légi támaszpontnak építik ki Rómát, a következményekért őket tartja Németország felelősnek. „Németország március 20-tól Róma harc nélküli kiürítéséig eleget tett kötelezettségének az európai kultúrával szemben.” Így hangzik a nyilatkozat. Ezzel a német vezetőség elhárít magától minden további felelősséget. Az ellenségtől függ tehát, hogy a jövőben tiszteletben tartják-e a nyílt város jellegét. A harc a német front alakulását szem előtt tartva nem Rómáért, hanem Róma ellen, mint ellenséges utánpótlási támaszpont ellen fog folyni. Megnyilvánulni pedig bombázásokban fog a harc. ...” (Pesti Hírlap, 1944. június 7.)
Részlet egy tudósításból, mely az invázió során elszenvedett szövetséges veszteségeket sorolta – a Német Távirati Irodától származó információk alapján:
„Tekintettel a helyzetre, lehetségesnek tartják, hogy az angolszász szövetséges főparancsnokság a máris bekövetkezett nagy veszteségek miatt a nagy vállalkozást rövidesen félbeszakítja, feltéve, hogy a Moszkvának tett kötelező ígéretek után ez még lehetséges.” (Pesti Hírlap, 1944. június 7.)
Rövidhírek a Pesti Hírlapból:
„Kihágásért elítélt zsidók. A szombathelyi rendőrkapitányság 2000 pengő pénzbüntetésre ítélte Győrffy Ernő szombathelyi biztosítási ügynököt, mert nem viselte a zsidócsillagot. Ugyanez okból 1000 pengő pénzbüntetéssel sújtotta Grünfeld Kornélia zsidó könyvelőnőt. Kétezer pengő pénzbüntetést kapott Petschauer Irén kereskedő, aki nagyobb mennyiségű textilárut akart elvonni a bejelentési kötelezettség alól.
Győrben Kuster Emilt, a győri Hungária kávéház tulajdonosát három hónapi elzárásra és 8000 pengő pénzbüntetésre ítélték, mert Szabó Márton textilkereskedőnek 20.000 pengőjét elrejtette. Szabó Mártont öt hónapi elzárásra ítélték. Valamennyi elítéltet internálták.
Át kell venni a törölt ügyvédeknél maradt iratokat. A Budapesti Ügyvédi Kamara értesíti a jogkereső közönséget, hogy a törölt zsidó ügyvédeknél levő irataikat a Budapesti Ügyvédi Kamara által kirendelt irodagondnoktól a legsürgősebben vegyék át, mert a törölt ügyvédnél maradó iratokért az irodagondnok nem felelős.” (Pesti Hírlap, 1944. június 7.)
Szintén a Pesti Hírlap rövidhírei között számoltak be arról, hogy Goldstein Izidor „szlovákiai zsidó beszivárgót” a büntetőtörvényszék Rád-tanácsa közokirat-hamisítás vádjával, nem jogerősen, nyolc hónapi börtönre ítélte. (Pesti Hírlap, 1944. június 7.)