Kronológia 1944. május 22-28.
1944. május 22., hétfő
A Zsidó Tanács megegyezett a működési szabályzatának tervezetében. Bár a tervezetet a belügyminisztériumhoz felterjesztették jóváhagyásra, de Bosnyák Zoltán ellenzése miatt nem fogadták el. Mindazonáltal a Zsidó Tanács a továbbiakban ennek alapján működött.
A mátészalkai gettóból transzport 3.298 személlyel indult Auschwitzba. Ebben a transzportban volt Alsókálinfalva, Bedőháza, Bilin, Csománfalva, Darva (feltehetően), Dulfalva, Felsőapsa, Gánya, Gyertyánliget, Handalbustyaháza (feltehetően), Kaszómező (Kaszópolyána), Királymező (feltehetően), Kiskirva, Kökényes, Körösmező, Kricsfalva, Lonka, Nagybocskó, Nagykirva, Németmokra (feltehetően), Nyágova, Nyéresháza (Alsóneresznice), Olaszmokra (feltehetően), Pelesalja (Pudplesa), Rászócska (Roszucska), Szentmihálykörtvélyes, Talaborfalu, Taracköz, Tarackraszna, Taracújfalu (Felsőneresznice), Tiszabogdány, Tiszaborkút, Uglya és Újbárd megmaradt zsidó közösségének jelentős része.
Beiktatták Thuránszky Pált, Szabolcs vármegye új főispánját, aki a hónap elején lemondott Jékey Ferenc főispán helyét vette át. Beiktatásakor Szász Lajos iparügyi miniszter Nyíregyházán többek közt azt mondta: „… senki sem célozza a zsidók kiirtását, kipusztítását, sanyargatását.” Erre utalva a jelenlévő volt vármegyei főispán, Erdőhegyi Lajos azt mondta Thuránszkynak: „Miért engeded, hogy a minisztered ennyi magyar úr jelenlétében hazudjon? Vidd ki kocsin az állomásra, hadd lássa, mint bánnak ott a zsidókkal.”
Ugyanezen a napon zsidók újabb csoportját vitték el Simapusztáról.
Elindult a negyedik transzport 3.490 emberrel Máramarosszigetről Auschwitz-Birkenauba. Összesen 12.749 főt deportáltak a városból. A gettók kiürítése után több rejtőzködőt fedeztek fel, egy részüket Aknaszlatinára vitték, másokat a piactéren lelőttek. Egyeseket a helyiek rejtettek el házaikban.
Elindult a második transzport Sátoraljaújhelyről Auschwitz-Birkenauba. Ebben a transzportban vitték el Erdőbénye, Mád, Tiszalúc, Tokaj, Tolcsva zsidó közösségének egy részét.
Áthaladt Kassán a második szatmárnémeti transzport 3.300 fővel.
Elindult az első transzport Técsőről (más források szerint május 24-én) Auschwitz-Birkenauba.
Edmund Veesenmayer táviratában tájékoztatta a német külügyminisztériumot a Zsidókérdéskutató Magyar Intézet avatóüléséről.
Edmund Veesenmayer két Joachim von Ribbentropnak küldött táviratában foglalkozott a magyarországi belpolitika fejleményeivel, Imrédy Béla gazdasági csúcsminiszterré, Bárdossy László kultuszminiszterré való kinevezésének problémájával. Utóbbi személyével kapcsolatban kételyeit fogalmazta meg, bár, mint írta Otto Winkelmann Bárdossyval történt tárgyalása után közbenjárt az érdekében. Figyelembe véve, hogy a kormányátalakítás és az ezzel kapcsolatos belpolitikai viták a németek kezére játszhattak, Veesenmayer Bárdossyval szembeni fenntartásait visszavonta. Mielőbbi utasítást kért a magyar parlament május 24-ére tervezett ülésével kapcsolatban. Ugyanezen a napon írt későbbi táviratában beszámolt Imrédy Bélának Horthy Miklósnál tett látogatásáról. Ennek kapcsán kifejtette, hogy Imrédy pozíciója látszólag megváltozott, és Sztójay Dömével folytatott esti tárgyalásán már azzal állt elő, hogy csak akkor vállalja a gazdasági csúcsminiszterséget, ha egyidejűleg Rajniss Ferencet nevezik ki kultuszminiszternek. Megjegyezte, hogy Imrédy és Rajniss a parlament szerdai ülését kívánta kihasználni céljai elérésére, azonban ő ezt nem fogja hagyni. Mint írta, másnap aktívan be kíván kapcsolódni a „további fejleményekbe”, és jelentést ígért a Sztójayval, Imrédyvel, Rajnissal tervezett tárgyalásairól. Szintén e napon küldött egy táviratot, melyben Sztójay Dömével való egyeztetés alapján a magyar miniszterelnöknek Adolf Hitlernél tervezett látogatása időpontjára a június 2-a utáni dátumot javasolta, kíséretnek pedig Vörös János vezérkari főnököt. Szintén e napon írt táviratában számolt be Farkas Ákos, Budapest új polgármestere látogatásáról a kormányzónál, és a Horthy Miklós által állítólag tett kijelentésekről:
„... Magyarország túléli ezt a háborút. Ez az ország más szerencsétlenségek és sorscsapások közepette is helytállt. 2. A háború után minden idegen fajúnak, akár zsidó, román, szerb vagy német, el kell hagynia az országot, hogy a magyarok legyenek ismét a maguk urai az országban. 3. Az idegen fajú elemek mindenkor szerencsétlenséget hoztak Magyarországra. Határozottan rossz a magyar faj keresztezése zsidókkal, románokkal vagy szerbekkel, viszont jó a magyar-német keresztezés. 4. Budapest fertőző góc. Lakossága rossz vérű, idegen konglomerátum. 5. Itt lenne az ideje, hogy németek ismét elhagyják Magyarországot, mert gátolják őt – a kormányzót – szuverén jogainak gyakorlásában. 6. A szerb és a görög király elhagyta hazáját, ő viszont büszke arra, hogy ilyen súlyos helyzetben helyén maradt. 7. Tartózkodik Ruszkay tábornoktól, aki a németek legjobb hírforrása.”
1944. május 23., kedd
Imrédy Béla gazdasági csúcsminiszter délután öt órakor letette a hivatali esküt. Kinevezésében a háttérben zajló politikai, hatalmi küzdelmek, illetve az erőviszonyok változása mutatkozott meg, hiszen két hónappal korábban a kormányzó egyértelműen ellenezte Imrédy miniszterelnökké való kinevezését. Hasonló posztot töltött be 1938-ban a győri program bejelentését követő kormányátalakítás és miniszterelnöki kinevezése közötti rövid időszakban. (HORTHY 441.; máshol május 23. szerepel a kinevezés dátumaként, Pesti Hírlap 1944. május 24.)
Az Eichmann-féle Sonderkommando jelentése szerint a deportáltak száma elérte a 110.556 főt.
Aknaszlatináról a második transzport is elindult Auschwitzba. Ebben a transzportban voltak az alsóapsai, alsórónai, felsőrónai, hosszúmezői, kabolapataki, szarvaszói, tiszafejéregyházi, tiszakarácsonyfalvai és tiszaveresmarti zsidók.
Edmund Veesenmayer feletteseinek küldött jelentésében arról számolt be, hogy Marosvásárhelyen száz keresztényt vettek őrizetbe zsidó vagyonok összeszedésének és rejtegetésének vádjával.
Elindult a nyolcadik transzport 3.269 fővel Munkácsról. Ebben a transzportban voltak Szolyva zsidó lakosai.
Áthaladt Kassán a Nagyváradról induló első transzport 3.110 fővel, akik valószínűleg a Bihar megyei zsidóság számára létesített gettó lakói voltak.
Az előző napon írt, a magyar belpolitikával foglalkozó távirataira válaszul Günther Altenburg tájékoztatta Edmund Veesenmayert, hogy Joachim von Ribbentrop beleegyezését adta Imrédy Béla gazdasági csúcsminiszterré, Bárdossy Lászlónak pedig kultuszminiszterré való kinevezéséhez. Válaszában Veesenmayer tájékoztatta a birodalmi külügyminisztert, hogy Imrédy kinevezése megtörtént, a kultuszminiszteri poszt kérdése viszont lekerült a napirendről. Beszámolt róla, hogy „könnyű betegsége” ellenére Sztójay fogadta, továbbá, hogy Imrédy Béla és Rajniss Ferenc jártak nála. Úgy látta, sikerült megbékítenie Imrédyt és Bárdossyt, így utóbbi kinevezése rövidesen megtörténhet. Írt arról is, hogy Sztójay magához kívánta hívatni Pálffy Fidélt és Szálasi Ferencet, hogy felkérje őket, egy-egy miniszterrel vállaljanak szerepet a kormányban. Tájékoztatta feletteseit, hogy az Igazságügy-, az újonnan felállítandó Munkaügyi Minisztérium vezetője még nincs meg, és időbe telik a honvédelmi miniszter és helyettesének kinevezése is. Ugyanakkor tiltakozott „a formailag még fennálló Propagandaminisztérium újjászervezése ellen”.
Részlet a Baross Szövetség nagykanizsai szervezetének a leveléből, melyben részt kértek a lefoglalt zsidó üzletekből: „A keresztény Magyarország legnagyobb gazdasági szervezete, a Baross Szövetség nagykanizsai szervezete teljes bizalommal fordul ahhoz a férfiúhoz, aki a mostani országépítésben a legegyenesebb keresztény politikát követi. Segítséget és gyors beavatkozást kérünk, amíg nem késő. A Baross Szövetség 25 év óta harcol a zsidómentes gazdasági életért. Minden jobboldali ember tudja és értékeli ez[t] a munkát. Kereskedőinknek és iparosainknak mintegy 50 000 főből álló hatalmas tábora a szervezettség ereje által sziklaszilárd védőbástyául összekovácsolva, egyetlen ember gyanánt áll a nemzeti gondolat mellett, mindenkor készen arra, hogy a Kormányzó Úr irányítása mellett tetteivel, anyagi erejével, ha kell, életével védelmezze a keresztény és a nemzeti Magyarország szent érdekeit. ...”
1944. május 24., szerda
A Beregszászról induló harmadik szerelvény 2.602 fővel áthaladt a kassai vasútállomáson. A deportáltak között volt Bilke zsidó lakossága és a beregkövesdi zsidó közösség egy része.
Az izai gettó lakóit, köztük az alsóbisztrai, alsószelistyei, bereznai, bükköspataki (bukóci), fülöpfalvai (pilipeci), herincsei, iszkai kelecsényi, keselymezei, lipcsei, lipcsemezői, padóci (podobóci) majdánkai, velétei, vízközi zsidókat, illetve a cserjési (lozánszkai), csuszkai (tyuskai), és felsősáradi közösség egy részét gyalogosan Husztra, a Davidovics-téglagyárba terelték.
A főszolgabíró jelentette, hogy a kisvárdai járás területére kirendelt honvédelmi munkaszolgálatos 5 zsidó orvost és 2 gyógyszerészt előzetes értesítése nélkül családostul a gettóba szállították. Így 55 ezer lakosra egy körorvosa maradt, a védőoltások mindenhol félbeszakadtak. Más alkalommal 12 szakmában panaszkodott iparosok hiányára.
A Miskolcon megjelenő Magyar Élet közölte, hogy néhány nap alatt 192 izraelitát 60.000 pengő bírság kifizetésére köteleztek különböző kihágások miatt. pl. keresztény cselédek alkalmazása, adatszolgáltatás megtagadása, közveszélyes munkakerülés. Szintén a lap adatai alapján a diszkriminatív rendeletek megszegése miatt – sárga csillag nem viselése, vagyonrejtegetés stb. –, továbbá szökési kísérlet vádjával 131 embert internáltak.
A zsidók újabb csoportját vitték el Simapusztáról.
Elindult Munkácsról az utolsó, kilencedik transzport 3.080 fővel. A deportáltak között volt Volóc zsidó közössége.
Shvoy Kálmán naplóbejegyzése ezen a napon: „Erős tülekedés, ellentétek, MÉP Imrédyvel nem akar egyesülni, inkább Bakyval, a zsidókérdés megoldása németeknek sem tetszik. Senki se tudja, mi lesz, nagy a gyűlölködés, intrika, ellentét.”
Részlet Edmund Veesenmayernek Otto Winkelmann előző nap tett jelentéséről írt táviratából: „3. Zsidók: Eddig a birodalomba elszállított zsidók száma 110 556; Kassán a magyar rendőrség eddig 54 magyart tartóztatott le, akik zsidó vagyont csempésztek vagy rejtegettek. A neumarkti zsidó táborban lefolytatott nyomozások és motozások során eddig száz nem zsidóról állapították meg, hogy azok zsidó vagyont tartottak elrejtve, többek között a magyar katonai közigazgatás vezetőjének parancsőrtisztje, Kosmand ezredes, kb. félmillió pengő értékű arany-, és ékszertárgyat vett át a zsidóktól, és azt elrejtette. (…) A budapesti különítmény letartóztatta egy zsidó orvos özvegyét, aki három vadonatúj röntgenkészüléket rejtett el különböző helyeken, és ezzel az eljárásával a készülékek közérdekű használatát megakadályozta. (…) Május 19-ére virradó éjszakán hét zsidó próbált a kassai táborból megszökni. A magyar csendőrség a menekülők közül két nőt agyonlőtt, két férfit megsebesített. (…) 5. Hivatalos helyek magatartása: A zsidóakció befejezésével a neumarkti különítménynek az a benyomása, hogy csökkent a magyar rendőrség előzékeny és barátságos magatartása a német rendőrséggel való együttműködés terén. Nyilván az a véleményük, hogy a zsidóakció befejezése után a német Biztonsági Rendőrség további itt-tartózkodása már nem szükséges, és csak azért marad itt, hogy a magyar rendőrséget ellenőrizze.”
1944. május 24-25.
Az éjszaka folyamán a Koronkai úti gettó kettéosztásával összegyűjtötték Marosvásárhelyen az első Auschwitz-Birkenauba indítandó transzportot.
1944. május 25., csütörtök
Edmund Veesenmayer tájékoztatta a német külügyminisztériumot, hogy az új magyar kormány elejtette azt a kívánságot, hogy a magyar nemzetiségű zsidók hazatérhessenek Vichy-Franciaországból.
Az Eichmann-féle Sonderkommando jelentése szerint a deportáltak száma elérte a 138.870 főt.
A Belügyminisztériumban Baky László elnökletével az érintett megyék főispánjai, csendőr- és rendőrfőnökei, a Sonderkommando vezetői Adolf Eichmann részvételével értekezletet tartottak a III. zsidótlanítási övezet – II. és VII. csendőrkerület – zsidó közösségének összegyűjtéséről és bevagonírozásáról. Döntés született, hogy az eredetileg 65.000 főre becsült zsidóság koncentrálása június 5-én kezdődjön, a deportálásokat június 11. és 16. között hajtsák végre.
Felsővisóról újabb transzport indult Auschwitz-Birkenauba.
Áthaladt Kassán az első kolozsvári transzport 3.130 fővel, melyben Nagyiklód zsidó közösségét, a szamosújvári gettó egykori lakóit is szállították.
A marosvásárhelyi állami kórházban munkaszolgálatot teljesítő zsidó orvosokat – Sófalvi Lászlót, Fodor Károlyt, Mandl Józsefet, Réder Zoltánt, Hajós Lászlót és Farkas Endrét – is bevitték a helyi gettóba. Valamennyiüket deportálták, Fodor Károly és felesége öngyilkosok lettek.
A Nagyváradról induló második transzport 3.148 fővel áthaladt Kassán.
Elindult a harmadik transzport Sátoraljaújhelyről Auschwitz-Birkenauba. Ezzel a transzporttal vitték el a bodrogkeresztúri zsidók többségét, Erdőbénye, Mád, Tiszalúc, Tokaj, Tolcsva zsidó közösségének megmaradt tagjait.
Részletek egy ismeretlen szerző által készített feljegyzésből, mely Horthy Miklós kormányzóhoz is eljutott: „Ez évi március 19. napját követőleg gyors egymásutánban jelentek meg a magyar zsidóság ellen irányuló rendeleti jogszabály alakjában megnyilvánuló különböző rendelkezések, amelyek a magyar zsidóság állampolgári jogegyenlőségének teljes megszüntetésével az egyéni jogokat messzemenőleg korlátozták, a zsidók vagyonát zár alá helyezték, gazdasági tevékenységét úgyszólván teljesen megszüntették, élelmiszerellátását a minimumra csökkentették, és őket nem csupán a nemzeti, hanem a társadalmi és mondhatni az emberi közösségből is kirekesztették. ... Bár egyes helyeken azt közölték a deportáltakkal, hogy Németországba munkára viszik őket, de ennek ellentmond az a körülmény, hogy nemcsak a munkabíró férfiakat és nőket, hanem csecsemőket, leendő anyákat, önmagukkal tehetetlen betegeket és aggastyánokat, tehát korra és nemre való tekintet nélkül mindenkit elszállítottak, illetve elszállítanak. ... Most, amikor minden dolgos kézre szüksége van a hazának, mindenképpen kívánatos volna e nagy tömeg munkaerejének az ország számára való megtartása. ... A beérkezett jelentésekből megállapítható, hogy az elkülönítést nem egységes elvek szerint hajtották végre, és az úgyszólván teljesen a helyi hatóság belátásától függ. Míg egyes helyeken a gettóba való tömörítés emberséges módon történt, addig más helyeken, pl. Kolozsvárott és Nagyváradon a kijelölt terület nem elegendő a 25-30.000 lelket számláló zsidóság megfelelő elhelyezésére. ...”
Cordell Hull, az Egyesült Államok külügyminisztere Franklin Delano Roosevelt elnöknek küldött táviratában Habsburg Rudolf főherceg kiutazási kérelmének megtagadása mellett érvelt. Egyrészt, Károly Lajos főherceg tevékenységének ismeretében, illetve általánosságban az utazás, céljait tekintve, gyanakvást kelthet a britekben és a szovjetekben is. Másrészről biztonsági kérdések is felmerültek, hiszen a főhercegek Lisszabon és Washington között szintén az amerikai kommunikációs csatornákat használták, és bármilyen elővigyázatlanság, felelőtlen cselekedet veszélyeztethette a közelgő hadi eseményeket. Amennyiben Rudolf kiutazását megtagadják, ez a veszélyforrás is megszűnhet.
Edmund Veesenmayer, a május 11-én küldött levelében foglalkozott a zsidókérdés megoldásával kapcsolatos magyarországi helyzettel:
„Zsidók elszállítása Kárpátaljáról és Erdélyből a várakozásnak megfelelően súrlódásmentesen folyik. Mai napig 150 ezer eligazítva célállomásra. A vagonok fokozottabb zsúfolásával a kiürítési akció az említett zónákból már június 7-én lezárul. Június 5-én megkezdődik a zsidók összegyűjtése a Budapesttől északra – Kassától a birodalmi határig (III. zóna) fekvő területen. Előreláthatólag 65 ezer zsidót fogunk le, akiknek eligazítása célállomásra június 11-től 16-ig történik. Ma a Belügyminisztériumban Baky államtitkár elnökletével értekezletet tartottak, melyen a III. zóna főispánjai, a csendőrség, és rendőrség vezetői, valamint a Biztonsági Szolgálat különleges bevetési kommandójának vezetője, Eichmann obersturmbannführer, szakértőivel együtt részt vett. A tárgyaláson a III. zónában lebonyolítandó koncentráció és elszállítás minden részletkérdését megbeszélték. Június közepén megkezdődik a koncentrálás, a Dunától keletre fekvő területeken Budapest és Pest megye kivételével, ahol az még eddig nem történt meg (IV. zóna). Ezen a területen becslés szerint 100 ezer zsidót fogunk el.”
1944. május 26., péntek
A budapesti Zsidó Tanács beadványban kérte Jaross Andor belügyminisztertől a deportálások leállítását. Az irat hátoldalára Endre László a következőket írta: „Be kell hívni a Zsidó Tanács vezetőit, és közölni kell velük, hogy csak a hadműveleti területekről van deportálás, ahol sok a kémkedés és a szabotázs. Ezek a zsidók nem asszimilálódnak, sok a beszivárgott elem, tehát ideiglenes eltávolításuk a hazai derék zsidóság érdeke. Ha a többi jól viselkedik, a kiszállítások lezárulnak.”
Eberhard von Thadden jelentésében arról számolt be, hogy miközben a kárpátaljai, északkelet-magyarországi, észak-erdélyi zsidók deportálása már folyt, az ország többi részén lakó zsidók nyugodtak.
Elindult a második transzport Nagyszőllősről Auschwitz-Birkenauba.
Az ott összegyűjtött zsidók egy részét elvitték a Nyírjes-tanyáról.
Áthaladt Kassán a harmadik transzport 3.336 fővel Szatmárnémetiből.
Elindult Técsőről a második transzport Auschwitz-Birkenauba.
A május 24-én Beregszászról induló transzport megérkezett Auschwitz-Birkenauba, legtöbbjüket aznap megölték.
Részletek Eberhard von Thadden követségi tanácsosnak a német külügyminisztériumhoz május 22-i budapesti látogatása kapcsán írt feljegyzéséből: „Amint budapesti rövid tartózkodásom alatt megállapíthattam, a magyarországi zsidókérdés Endre László és Baky magyar államtitkárok élénk támogatásával gyors ütemben közeledik megoldásához. A részletes adatok a következők: a magyar kormány hozzájárult, hogy a magyar törvények szerint zsidónak tekintendő minden magyar állampolgárt keletre szállítsunk. Mindössze 80 ezer zsidót tartanak vissza, akik a magyar hadsereg felügyelete mellett a magyar hadiüzemekbe kerülnek munkaszolgálatra. A zsidó fogalmának magyar meghatározása szerint a magyarországi zsidók száma összesen 900 ezer—egymillióra becsülhető, ezekből kb. 350 ezer Budapesten él. Mindenekelőtt átfogó zsidóellenes törvényhozási munka kezdődött a politikai és gazdasági élet zsidótlanítására. Ez a törvényhozási munka folyamatosan halad tovább. Egyidejűleg az egész ország területén, Budapest kivételével, megkezdődött a zsidók gettózása. Lényegében ezek az intézkedések lezárultak. Budapesten rendőrkordon gátolja a zsidók illegális kiutazását. A déli és délkeleti határok mentén 30 km széles sávot tisztítottak meg a zsidóktól, és megkezdődött a zsidók koncentrálása az északkeleti vidéken fekvő nagy gyűjtőtáborokba. A koncentrálási rendszabályok kereken 320 ezer zsidó lefogásához vezettek; közülük május 15-e óta naponta 12-14 ezer kerül vagonba főkormányzósági rendeltetéssel. Május 24-én délig 116 ezer zsidó elszállítása történt meg. (...) A budapesti Zsidó Tanács útján közzétették, hogy a rendszabályok csak a keleti területek zsidóságát érintik, akik a többi, elmagyarosodott zsidóval ellentétben megőrizték zsidó jellegüket; hiszen a törvényhozás munkájából világosan látható, hogy a többi területen másként fognak eljárni, különben a munka felesleges volna. Nem firtatjuk, hogy e propaganda hatására vagy más okból – az egyéb területek zsidósága, a megkezdődött deportálások ellenére, eddig nyugodtan viselkedik. (...) Június 7-én kezdődik a koncentrálás az északi és északkeleti területeken. Ezt követően délen és délkeleten kerülnek azonos intézkedések végrehajtásra. (…) Úgy vélik, július 15-30. között Budapesten is hozzá lehet kezdeni a munkához. Erre egynapos nagy akciót terveznek, amelynek végrehajtásában vidékről felrendelt erős magyar csendőralakulatok, minden különleges egység és rendőriskola, valamint ezek kalauzolására az összes budapesti levélhordók és kéményseprők vennének részt. Az autóbusz- és villamosforgalom teljesen leáll erre a napra, hogy minden jármű a zsidók elszállítására szolgálhasson. Összevonásuk egy Budapest feletti Duna-szigeten történne. Remélik, hogy a rendelkezésre álló erők elégségesek lehetőleg az összes zsidó lefogására és elkerülhető lesz, hogy azok nagy számban illegalitásba vonulhassanak. Úgy számítják, legkésőbben szeptember elejéig – a fent említett 80 ezer kivételével – minden zsidó elszállítása befejeződik. A külföldi zsidók különválasztását a központi szerv utasításai kellően biztosítják. A magyar csendőrség helyi parancsnokai azonban olyan szélsőséges buzgalmat tanúsítanak, hogy becsületükbe vágó kérdésnek tekintik: lehetőleg ne kelljen külföldieket jelenteniük. Heizinger, aki a Belföld II-től kapott megbízása keretében szúrópróbákat végzett a táborokban, ott nagyobb számban talált külföldi zsidókat, és elrendelte azok elkülönítését. (...) A zsidó fogalmának magyarországi meghatározása eltér a nürnbergi törvényektől. A magyar törvényalkotás nem ismer félvéreket, hanem csak zsidót és nem zsidót. El kellett tekinteni a zsidó fogalmának a nürnbergi törvények szerinti élesebb meghatározásától, mert egyébként mind Horthy baráti körének, mind a vidéki nemességnek tekintélyes része kerülne a zsidótörvények hatálya alá. (...) Propaganda terén az újonnan megindított Harc című antiszemita lap támogatja a zsidóellenes akciót; az újság első ízben 50 ezer példányszámban vasárnap, május 5-én jelent meg. A budapesti terjesztésre szánt példányok egy órán belül elfogytak. Megfigyelték, hogy voltak olyan csillagot viselő zsidók – akik 30 példányt is megvettek. Nem állapítható meg, milyen mértékben jutott el az újság az árja olvasókhoz, akikhez tulajdonképpen szólnia kell. ...”
Edmund Veesenmayer Joachim von Ribbentropnak küldött táviratában hosszabban foglalkozik a Weiss Manfréd Művek SS által történt átvételének ügyével, utalva rá, hogy ő nem tudott róla és kellemetlen következményekkel járhat. Részletek a táviratból: „... Eddigi taktikám ezekben a dolgokban az volt, hogy mindazt, amit követelnem kellett, magukkal a magyarokkal hajtattam végre vagy velük végeztettem el. Ezzel eddig minden estben sikerült a magyarok érzékenységét figyelembe vennem, visszahatásokat elkerülnöm, és mégis minden kívánságot teljesítenem. Eddigi építőmunkámat súlyosan befolyásoló kellemetlen visszahatások elkerülésére – ha ez egyáltalán lehetséges – szükségessé válik, hogy Sztójayt hamarosan tájékoztassuk. Ugyanazokat az érveket lehetne felhozni, mint amelyeket az SS birodalmi vezető Rekowskinak említett. 1. A kormányzó és a szóban forgó konszern zsidó tulajdonosa között fenálló baráti viszony ténye folytán jogosnak és célszerűnek látszik, hogy az SS birodalmi vezető átvegye a konszernt. 2. Az SS birodalmi vezető a konszern átvételével egyidejűleg személyes felelősséget vállal a kormányzó zsidó barátainak biztonságáért, akik a központi gyár részvénytöbbségének tulajdonosai. 3. Tisztsége alapján egyedül az SS birodalmi vezető személye nyújthat biztosítékot arra, hogy a különböző – gazdaságilag egymástól függő – üzemből álló konszern fennmaradjon. 4. A gyár eddigi zsidó tulajdonosainak kihallgatásával az SS birodalmi vezető betekintést nyert Magyarország egyik felsőbb társadalmi rétegének szorosabb kapcsolataiba, amelyek nyilvánosságra kerülése nagyon kellemetlen következményekkel járna az illetőkre nézve. 5. Amennyiben Sztójay és a magyar kormány hozzájárul ehhez az akcióhoz, az SS birodalmi vezető eltekint attól, hogy az említett felsőbb rétegek ellen rendszabályokat foganatosítson. 6. Az Európa jövőjéért folyó harcban az SS hozza a legnagyobb véráldozatot, és ez feljogosítja arra, hogy gazdasági vonatkozásban Magyarország részéről is közvetlen hozzájárulást kapjon. 7. Az SS birodalmi vezető személyisége és súlya az egyetlen biztosíték arra, hogy a hadigazdálkodás szempontjából ennyire fontos gyár kapacitásának teljes kihasználása megvalósuljon. Ezenkívül az SS birodalmi vezető védelme azt is biztosítja, hogy semmilyen oldalról se nyúljanak a vállalathoz. Az SS birodalmi vezető súlyt helyez arra, hogy a vállalat üzemét a közös érdekek szempontjainak megfelelően vezessék.”
1944. május 27., szombat
A kisvárdai gettóban kihirdették, hogy két napra való élelmet készítsen el mindenki – ez a gettó közelgő felszámolását jelezte.
Áthaladt Kassán az első Marosvásárhelyről indult transzport 3.183 fővel. Ebben a transzportban utazott Udvarhely vármegye zsidó közösségének jelentős része.
Nagynyíres mellett letartóztatták azt a 33 fős csoportot – Brach Simon és Fischer Miklós családját –, amely Nagybányáról röviddel a gettóba gyűjtés előtt szökött meg, és az erdőkben próbált elrejtőzni. A csoport tagjait visszavitték Nagybányára, a férfiakat a „pénzverdében” brutálisan megkínozták.
Paul Karl Schmidt, a német külügyminisztérium Inland II. információs és sajtóosztályának vezetője azt javasolta, hogy a budapesti zsidók deportálását különböző indokokkal, mint pl. kormányellenes összeesküvés, robbanóanyagok zsidó klubokban és zsinagógákban való tárolása, leleplezett szabotázscsoportok igazolják a közvélemény megnyugtatására. Az ötletet Eberhard von Thadden haladéktalanul továbbította Edmund Veesenmayernek, aki azt elutasította.
Részlet Bernhardt Sándor polgármester jelentéséből a bajai gyűjtőtáborban lévő foglyok elszállításáról: „1944. május hó 27-én du. 18 órakor kaptam értesítést arról, hogy a bajai internáló tábor lakóinak elszállítására a Gestapo vonata megérkezett. Ugyancsak jelentették, hogy Zalasdy csendőralezredes a német és a magyar hatóságok közötti összekötő tiszt nem akar hozzájárulni ahhoz, hogy a táborban lakók közül bárki is bármi címen visszatartassék. Telefonon hívtam fel Dr. vitéz Bedő rendőrtanácsos urat s közöltem vele Zalasdy alezredes álláspontját. Dr. Ajtay osztálytanácsos erre azt válaszolta, hogy úgy látszik az államtitkár úr intézkedett s arra kért, hogy tekintsem előző napi intézkedéseit tárgytalannak.”
1944. május 28., vasárnap
Az Eichmann-féle Sonderkommando jelentése szerint a deportáltak száma elérte a 204.312 főt.)
A Nagyváradról induló harmadik transzport 3.227 fővel áthaladt Kassán. Ebben a transzportban volt Bagamér zsidó lakossága.