Kronológia 1944. május 29-31.
1944. május 29., hétfő
Beregszászról elindult a 860 beteget szállító utolsó Bereg vármegyei transzport Auschwitzba. Beregszászról a hónap folyamán tizenhárom szerelvényen körülbelül 40 ezer főt hurcoltak el. Deportálták Badaló, Barabás, Bátyú, Bene, Beregardó, Beregdaróc, Beregdéda, Beregkövesd, Beregsurány, Beregújfalu, Csaroda, Dolha, Gergelyiugornya, Ilonca, Lónya, Mezőkaszony, Misztice, Nagybereg, Nagyborzsova, Nagymuzsaly, Tarpa, Vári és Vásárosnamény zsidó közösségét.
Megkezdték a kisvárdai gettó felszámolását. A használt szerelvények egy nappal korábban érkeztek Németországból. Ekkor a Csillag, a Petőfi és a Posta utcai, illetve az ezek közti részt számolták fel.
Áthaladt Kassán a második transzport 3.417 fővel Kolozsvárról.
A Nagyváradról induló negyedik transzport 3.166 fővel áthaladt Kassán.
Elindult a harmadik transzport Mátészalkáról, melybe Mátészalka és környékének 3.299 lakója tartozott.
Áthaladt Kassán a negyedik transzport 3.306 fővel Szatmárnémetiből.
1944. május 30., kedd
A belügyminisztériumnak a zsidókérdés megoldásában fontos szerepet játszó XXI/b. osztályának élén Endre László közeli munkatársát, Székely-Molnár Zsigmond miniszteri államtitkár helyettest Ajtay Gábor miniszteri osztálytanácsos váltotta fel.
Áthaladt Kassán az előző napon Kisvárdáról induló szerelvény 3.475 fővel. Ugyanezen a napon a kisvárdai gettóban maradottakkal elpróbáltatták a deportálást.
Áthaladt Kassán a második Marosvásárhelyről induló 3.203 fős transzport.
A Nagyváradról induló ötödik transzport 3.187 fővel áthaladt Kassán.
Áthaladt Kassán az ötödik szatmárnémeti transzport 3.300 fővel.
1944. május 31., szerda
Kiplakátolták az 1896 és 1926 között született zsidó hadkötelesek számára a bevonulási felhívást kisegítő katonai szolgálatra. Az A-L betűvel kezdődő nevűeknek június 4-én, míg az M-Z betűvel kezdődő nevűeknek a következő napon kellett eleget tenniük a felhívásnak.
Ricsóy-Uhlarik Béla kormánybiztos rendeletet adott ki a tiszántúli törvényhatóságok vezetői számára a német alakulatoknak elhagyott zsidó lakásokban való elhelyezése tárgyában. Mivel a helyi hatóságok a „hátrahagyott zsidó vagyontárgyak leltározása” miatt eddig a kérést nem teljesítették, a rendelet az igények gyors kiszolgálását sürgeti a hátrahagyott bútorzat elzárásával, az üres lakrészeknek az igénylők rendelkezésére való bocsátásával.
Az Eichmann-féle Sonderkommando jelentése szerint a deportáltak száma elérte a 217.236 főt.
Kiskunhalason a város polgári, rendőri és csendőri vezetőinek és Dr. Práger József, a helyi zsidó tanács elnökének részvételével egy bizottság vizsgálta meg a gettó területéül kijelölt városrészeket. A jelentés rendészeti, közegészségügyi, állategészségügyi, tűzrendészeti és közellátási szempontok alapján vizsgálta a helyszínt, melyet kisebb változtatásokkal, alkalmasnak találtak. A szemlén tapasztaltakat, és a szükséges teendőket a Dr. Kathona Mihály polgármester elnökletével tartott értekezleten tárgyalták meg.
Befejeződött a kisvárdai gettó felszámolása. Két transzportban 6.935 zsidót vittek el. Néhány embernek sikerült elbújnia és Pestre szöknie.)
Áthaladt Kassán a harmadik transzport 3.270 fővel Kolozsvárról.
Mátészalkán bevagonírozták a negyedik transzportot, melybe a Fehérgyarmati járás – például Cégénydányád, Csaholc, Fehérgyarmat, Fülesd, Fülpös, Jánk, Kisszekeres, Majtis, Matolcs, Mánd, Tiszakóród, Túrricse – összesen 3.299 fős zsidó lakossága tartozott.
Áthaladt Kassán az első transzport 3.073 fővel Nagybányáról.
A hatodik nagyváradi transzport 3.073 fővel áthaladt Kassán.
Áthaladt Kassán az első transzport 3.106 fővel Szilágysomlyóról.
Újvidék törvényhatósági bizottsága beiktatta az új főispánt, dr. apatini Fernbach Pétert. A ceremónián megjelent többek között Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter is. Beszédének egyik központi kérdése a kormány nemzetiségi politikája volt. Szintén beszédet mondott a frissen beiktatott főispán is, melyben kitért a zsidókérdésre is. Az újság így foglalta össze szavait: „A zsidókérdésről szólva hangoztatta, hogyha az utolsó zsidó el is hagyta Magyarország területét, akkor még mindig hátra van a zsidó szellemiség kiirtása. A kormány szociális téren egy tollvonással nem pótolhatja az elmult évek mulasztásait, de a magyar munkás nem kizsákmányolási tárgy többé, hanem munkája ellenszolgáltatásaképp megkapja a megérdemelt ellenértéket a nemzeti jövedelem igazságosabb elosztása révén.”
Groszmann Zsigmond főrabbi a korszakban meglehetősen szokatlan eseményt jegyezhetett fel: Szabó Teréz római katolikus asszony áttért a zsidó hitre.
A gyulai zsidó tanács tejigénylése, és az arra adott válasz:
„Nagyságos Polgármester Úr!
Tisztelettel kérjük, hogy a gyulai tejszövetkezettől naponta saját kannánkban 50 liter sovány tejet engedélyezni szíveskedjék, miután gettónkban sok beteg agg és sok 3-5 éves gyerek van, akiknek igen nagy szükségük volna a tejjel való táplálkozásra, akik tejellátásban egyébként nem részesülhetnek, és mert értesüléseink alapján az itt kért sovány tej naponta nagy mennyiségben felhasználatlanul áll tárolásra.
Kérésünk kedvező elintézését kérve, vagyunk teljes tisztelettel Zsidó Tanács nevében:
Krausz Aladár, tanácstag
Határozat
A kérelmet elutasítom, mert a 105 500/1944. KM sz. rendelet értelmében a zsidó személyek részére semmiféle tejellátás nem engedélyezhető, kivéve természetesen az állapotos anyákat és a 3 éven aluli gyermeket. Erről a Zsidó Tanácsot értesítem.
Dr. Korossy polgármester”