Kronológia 1944. március 29-31.
1944. március 29., szerda
A minisztertanács ülésén zsidóellenes rendeletek sorát fogadták el. Az ülésen Antal István kérdésére válaszolva Sztójay Döme kijelentette, hogy a kormányzó az összes zsidórendeletre vonatkozóan szabad kezet adott a kormánynak. A pénzügyminiszter, Reményi-Schneller Lajos döntést kért abban az ügyben, fenn kell-e tartani a március 20-i intézkedések hatályát, mivel a banki kivétek a 20-i 207 millió pengőről 21-ére 70 millióra, 22-ére 19 millióra estek vissza.
Gerhardt Feine táviratban számolt be Peyer Károly letartóztatásáról, illetve arról, hogy 10 nap alatt 3.120 zsidót fogtak el.
Endre László szavai, melyek e napon jelentek meg a Magyarország című lapban: „Egyelőre semmit sem mondhatok feladataimról. A fontos az, hogy előzetes bejelentés vagy hajcihő nélkül, a lehető leggyorsabban végezzem a munkámat. Eljön az idő, amikor a közönség megtudja, miért neveztek ki a belügyminisztérium államtitkárává.”
Baky László szavai ugyanott: „Feladatom a baloldali és zsidó bajkeverők végleges és teljes likvidálása. Biztos vagyok benne, hogy a kormány képes lesz megoldani ezt a hatalmas és történelmileg óriási fontosságú feladatot.”
Sorozási felhívás jelent meg az 1909., 1910., 1911., 1912., 1913. és 1914. évben születettek, a toborzások során alkalmatlannak ítélt személyek számára. Két rész foglalkozik a zsidó származású hadkötelesekkel:
„Az 1942. évi XIV. t-c. 3. §-a alapján zsidónak tekintendő hadkötelesek az összeirásra jelentkezni nem kötelesek, mert ezek a korábban kiadott rendeletek értelmében már jelentkezni tartoztak.”
Az írásbeli jelentkezési kötelezettség teljesítése céljából a rendelet kifüggesztésétől számított 48 órán belül postára adandó levelezőlapon feltüntetendő adatok közül az utolsó: „10. Annak kijelentése, hogy az 1942. évi XIV. t-c. 3. §-a alapján nem zsidónak minősül.” (Pesti Hírlap, 1944. március 29.)
A hivatalos lapban megjelent a „zsidó távbeszélő-előfizetők” összeírását elrendelő rendelet. Alapja a honvédelmi törvény. A hatálybalépéstől – kihirdetésétől – számított három napon belül a rendeletben előírt adatokat írásban kötelesek bejelenteni. Hogy ki számít nem zsidónak, arra az 1941. évi XV. tc. 9. és 16. paragrafusát mondják irányadónak. A Pesti Hírlap e kérdéssel hosszabban foglalkozott a kapcsolódó soraiban. (Pesti Hírlap, 1944.március 29.)
Egy szerdai kijelentés szerint a Wilhelmstrasse szerint a „magyarországi helyzetet” „stabilizáltnak lehet tekinteni”. (Pesti Hírlap, 1944. március 31.)
A 29-i finnországi eseményekről: „Szabó, eddigi helsinki magyar követnek saját elhatározásából történt lemondásával kapcsolatban a finn sajtó rámutat arra, hogy ez a lépés tisztán csak a követ személyét érinti, a követséget azonban nem, amely ettől függetlenül továbbra is fennáll.” (Pesti Hírlap, 1944. március 30.)
Részlet Shvoy Kálmán naplójából: „Magyarországon börtönök tele vannak letartóztatott politikai foglyokkal, zsidókat marhavagonokban elszállítják Szlovákiába s onnan valószínűleg Lengyelországba.
Angol-amerikaiak nem csinálnak semmit, csak folytonosan ellenállásra buzdítják a magyarokat, románokat, bolgárokat. Ez a viselkedésük erősen a németek malmára hajtja a vizet, mert az emberek rájönnek, hogy az angolok azt hiszik, hogy ezzel a politikával lehet háborút nyerni anélkül, hogy ők áldozatot hoznának. Nem lehet! Mindenki elfordul tőlük, szidja őket. Én úgy nézem, hogy az angol-amerikaiak terve hagyni a németeket és az oroszokat verekedni, tegyék egymást tönkre, s ha tönkrementek, majd akkor jönnek ők. Hogy emellett Európa és az európai népek tönkremennek, azzal nem tőrödnek.”
1944. március 30., csütörtök
A Magyar Zsidók Lapja közölte Groszmann Zsigmond felhívását, melyben felszólította a zsidókat, hogy „jöjjenek a templomba”, és ne hallgassanak „a csüggedők és csüggesztők szavára. A legilletékesebb helyről hangzott el, hogy senki és semmi sem fog téged megzavarni a vallási és hitélet gyakorlásában.”
Szálasi Ferenc találkozott Basch Ferenccel – Franz Anton Basch –, a Volksbund vezetőjével. Ugyanezen a napon Ruszkay Jenő tájékoztatta a nyilas vezetőket, hogy Veesenmayer szombaton fogadja őket.
A Budapesti Ügyvédi Kamara rendes évi közgyűlésén dr. Vida Gyula főtitkár beszámolójában további szigort kért a zsidóellenes intézkedések végrehajtásában, illetve szellemiségében. Részletek beszédéből, illetve a beszédéről való tudósításból: „Az eltelt fél évszázad alatt hatalmas területen vetette meg lábát a zsidó ügyvédség és megmérgezte a magyar szellemet.” (…) „Kifejezte azt a reményét, hogy a most következő zsidótörvény kíméletlen szigorúsággal fog rendet teremteni az ügyvédi kérdésben.” (Pesti Hírlap, 1944. március 31.)
Hans Model tábornok vezértábornagy lett az Észak-Ukrajna Hadseregcsoport parancsnoka, mely alá a visszavonuló VII. hadtesttel kiegészülő 1. hadsereget rendelték.
A március 30-i Pesti Hírlap külföldi visszhangokkal foglalkozó rövidhírei közt számoltak be az ankarai „politikai körök” és a „török közvélemény” elégedettségével a magyarországi változásokkal kapcsolatban. (Pesti Hírlap, 1944. március 30.)
A helsinki magyar követség jelezte a finn külügyminisztériumnak, hogy a követség irányítását Falta Ernő első követségi titkár veszi át, azonnali hatállyal. (Pesti Hírlap, 1944. március 31.)
Az MTI tudósítása a Roosevelt elnök nyilatkozatával kapcsolatos német közleményről, „amelyben – mint berlini politikai körök hangsúlyozzák – nem a 12 millió magyar sorsáért való aggódás jut kifejezésre, szovjet betörés esetére, hanem kizárólag a Magyarországon élő zsidóságért való aggodalma”. Az amerikai elnök szemére vetik a négerek sorsát az Egyesült Államokban. (Pesti Hírlap, 1944. március 31.)
1944. március 31., péntek
Az „egyedi akciók” keretében letartóztatott zsidók száma elérte a 3.364 főt.
A Budapesti Közlönyben megjelentek a 29-i minisztertanácson elfogadott, „a zsidókérdés megoldásával kapcsolatos” rendeletek – 1200/1944., 1210/1944., 1220/1944., 1240/1944 M. E. sz. Az első rendelet megtiltotta „nemzsidó” háztartási alkalmazott tartását „olyan háztartásban, amelynek zsidó tagja van, vagy amelyhez tartozó lakásban zsidó lakik”. A rendelet hatálybalépésekor, április 30-án, az ilyen munkaviszonyok megszűntek.
„A második rendelet szerint a zsidókat az állam, törvényhatóság, község, közintézetek, közalapítványok, köztestületek és közüzemek szolgálatából – ideértve a Magyar Nemzeti Bankot, a Pénzintézeti Központot, és Országos Központi Hitelszövetkezetet is – el kell bocsátani. A zsidók közmegbízatásait: közjegyzői, közjegyző-helyettesi, hites tolmácsi, bírósági szakértői megbízatásait és szabadalmi ügyvivői jogosítványait meg kell szüntetni, végül a zsidó ügyvédeket 1944. május 3-ig az ügyvédi kamarákból törölni kell.” (Pesti Hírlap, 1944. március 31.)
A harmadik rendelet értelmében a sajtókamarából, a színművészeti és filmművészeti kamarából április 30-ig kellett törölni a zsidó tagokat.
Kiadták azt a rendeletet (1240/1944. M. E. sz.), melynek értelmében április 5-től minden 6 évesnél idősebb zsidó személy 10 X 10 cm nagyságú, textíliából készült hatágú, kanárisárga csillagot viseljen ruhája bal mellrészére varrva. Egy szűk kör, háborús veteránok egy része, mentesült mindezek alól. Az egyházi vezetők nyomására néhány nappal később a mentesülők száma nőtt.
A Budapesti Közlönyben megjelent, és a megjelenésekor érvénybe lépett a kormány rendelete – 1230/1944. M. E. sz. – a honvédelmi törvény alapján, mely április 8-ig ajánlott levelezőlapon meghatározott adatok jelentését tett kötelezővé a „gépjáróművel (személyautó, teherautó, motorkerékpár) rendelkező zsidók” számára. (Pesti Hírlap, 1944. március 31.)
Endre László rádióinterjújában biztosította a hallgatóságot, hogy a március 29-én elfogadott rendeletek csak a kezdetét jelentették a zsidókérdés teljes megoldásához vezető intézkedéseknek Magyarországon. Részlet a nyilatkozatról szóló összefoglalóból: „Vitéz Endre László megcáfolta azt a beállítást, mintha a magyarországi zsidókérdés a világpolitikai helyzet eredményeképpen vetődött volna újra fel. Utalt arra, hogy a zsidókérdés rendezését a magyar fajvédő társadalom egyetemessége közel 25 éve sürgeti. A magyar antiszemitizmus nem politikai divat, nem időszerű politikai irányzatok és eszmék másolása vagy utánzása.”
Heinrich Himmler Otto Winkelmann SS-Obergruppenführert nevezte ki az SS és a rendőrség parancsnokává Magyarországon, ő alá tartozott a Reichsführer-SS-nek alárendelt összes egység az országban – biztonsági rendőrség, rendfenntartó erők, több Waffen-SS-hadosztály. A megszálláskor Magyarországra érkezett Ernst Kaltenbrunner, miután beindította az SS- és Gestapo-egységek működését, három napot töltött az országban, majd visszatért Németországba.
Adolf Eichmann fogadta a Zsidó Tanács küldöttségét a Majestic Szállóban. A találkozóról dr. Boda Ernő gyorsírásos feljegyzéseket készített. A találkozón jelen volt még Hermann A. Krumey, Dieter Wisliceny, illetve Stern Samu, dr. Pető Ernő és dr. Gábor János. A megbeszélésen szóba került a sárga csillagok időben való elkészítése, a zsidók utazásának, költözésének ügye, a letartóztatottak kérdése, munkásosztagok felállítása. Csak egy zsidó lap, a Magyar Zsidók Lapja megjelenését engedélyezték, ugyanakkor annak előfizetését kötelezővé tették minden zsidó családnak. Eichmann javasolta a Zsidó Tanács átszervezését. Többször s nyugtatta a zsidó vezetőket, hogy a zsidóságnak nem esik bántódása, sőt, ígéretet tett, hogy szükség esetén megvédi őket.
Magyarországon befejeződött a tanítás az elemi és népiskolákban, a közép- és középfokú iskolákban. (Pesti Hírlap, 1944. március 31.)
A Wilhelmstrasse által kiadott nyilatkozat a történteket a birodalmi kormány és Horthy Miklós megegyezésének következményeként, illetve a kormányzó saját kezdeményezéseként állította be. A közvélemény hozzáállásáról a következőket állították:
„A Kormányzó intézkedései és az új kormány mögött ott áll az egész magyar nemzet.” (Pesti Hírlap, 1944. április 1.)
Nagyváradon Wennholz Gestapo-tiszt, több SS-orvos kíséretében kisajátította a zsidó kórházat. A városban ezt követően kezdtek lefoglalni zsidó lakásokat, kisajátítani berendezési és műtárgyakat. A sárga csillag viseléséről szóló rendelet április 5-i életbelépése után a magyar katonaság is kezdett javakat elkobozni.
Edmund Veesenmayer táviratában elragadtatással írt a magyar kormány gyorsaságáról, amellyel nekilátott a zsidókérdés megoldásának.
Az Egyesült Államok külügyminiszterének, Cordell Hullnak az aláírásával táviratot küldtek a lisszaboni, stockholmi, berni, madridi, ankarai és kairói amerikai diplomáciai kirendeltségeknek. Ebben kifejtik, hogy az addigi információk alapján a lisszaboni, stockholmi, helsinki – Szentmiklóssy Szabó György –, berni, madridi magyar követek és az isztanbuli magyar főkonzul arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem fogadják el a budapesti „bábkormány” utasításait – a vatikáni követről nem voltak hírek. Bár, később a britekkel és a szovjetekkel közös politikát terveztek kidolgozni, de addig is a március 23-i utasításokat kiegészítették. Felhatalmazták a missziók vezetőit, hogy kapcsolatot tartsanak fenn magyarokkal, akik kielégítően bizonyságát adták, hogy támogatják a szövetségesek ügyét a németek ellen. Jelezzék az amerikai szándékot, hogy minden lehetséges eszközzel támogatják Magyarországon kívül és Magyarországon belül az ellenállni akarókat. Hozzák tudomásukra, hogy a Magyarországgal szembeni álláspontot befolyásolni fogja, hogyan reagálnak erre a helyzetre. Nem támogatnak bármilyen külföldi magyar szervezetet, vagy speciális csoportosulást. A külügyminisztériumnak minden használható információra szüksége van a magyar ellenállási mozgalmakról. A külképviseletek folytassák a hasznosnak tartott üzenetek továbbítását egymás között, de jelezzék, hogy ez ideiglenes megoldás, a későbbiekben a britekkel és a szovjetekkel való egyeztetések révén változhat. Bizalmasan közölték, hogy az ankarai magyar követ nácibarát, és a stockholmi magyar követ is nácibarát hírében állt korábban, továbbá kollégái nem bíztak meg benne. Végezetül figyelmeztettek, hogy a magyar diplomaták, akik nem mondtak le, és továbbra is a „legális magyar kormányt” képviselték, azaz a német megszállás előtti kormányt, technikailag továbbra is „ellenségek”, mivel az Egyesült Államok hadban állt Magyarországgal.
Ugyanezen a napon Raymond Henry Norweb táviratában beszámolt a Wodianer Andorral a megelőző napokban folytatott kommunikációjáról. A lisszaboni magyar követ 28-án feljegyzést küldött neki és a brit követnek, továbbá egy hasonló tartalmú feljegyzést Antonio de Oliveira Salazarnak. Norweb tájékoztatta Wodianert, hogy nincsenek további utasításai, mindössze arról tudja biztosítani, hogy tájékoztatja a kormányát. Bátorította, és felajánlotta, hogy segítik a más semleges országokban lévő kollégáival való kommunikációban.
Részlet Shvoy Kálmán naplójából: „Kijött a kormány zsidókra vonatkozó rendelete, színész, mérnök kamarai tag nem lehet, V.31-vel megszűnnek. Cselédet nem tarthatnak, telefon le, rádió el, nem lehet közjegyző, tolmács stb. Sárga csillag a bal mellen. Nagy az ijedelem és az elkeseredés.”
Részlet Shvoy Kálmán emlékiratából: „3. Gyors és szakadásmentes kikapcsolását követelték a zsidóknak és bizonyos háborúellenes klikkeknek, úm. Kállay és társai. Zsidó nem tarthat zsidó alkalmazottat. Közhivatalokból, bankokból zsidókat el kell távolítani. Zsidó nem lehet a sajtó- és színművészeti kamara tagja. Zsidótól elvették a gépjárműveket, végül a sárga Dávid-kereszt viselése kötelező. Ezek a rendelkezések mutatták, hogy a németek teljesen átvették a hatalmat, s hogy mindenbe az ő céljaiknak megfelelően s az ő eszközeikkel beavatkoznak. A szomorú az egészben csak az, hogy mindezt Horthy és a vezető emberek szó nélkül végrehajtották. Igaz, hogy az országban éppen a zsidók viselkedése, meggazdagodása, felfuvalkodása miatt igen nagy volt az antiszemitizmus, s sokan voltak, akiknek tetszett a zsidók elleni fellépés, mégse lett volna szabad a németeket úgy kiszolgálni s a zsidókat úgy odadobni, kiszolgáltatni nekik. Ez Horthy és a kormány súlyos, jóvátehetetlen bűne volt.”