Válogatás a Deportáltakat Gondozó Bizottság jegyzőkönyveiből

A szövegrészletek helyesírásán nem változtattunk.
Forrás: degob.hu

 

Jegyzőkönyv: 25

Név: R. J.
Neme: nő
Születési hely: ###
Születési idő: 1902
Utolsó lakóhely: Budapest
Foglalkozás: tisztviselőnő
Gettó: Budapest
Táborok: Bergen – Belsen

Évek óta Budapesten, V., Vörösmarty u. 58/b. sz. házban laktam. Májusban, mikor a németek bejöttek, csillagviselésre kötelezték a zsidókat. Akkor már, mint a Wiener Verein 15 éven át alkalmazott tisztviselője, a zsidó törvények miatt állásomat elvesztettem. 1944.#. júniusban kiadták a rendelkezést, hogy a zsidóknak a részükre kijelölt csillagos házakba kell költözniük, így a Vörösmarty utcai lakásomból az Izabella u. 45. Sz. házba költöztem. Egy 2 szobás lakásban 3 család lakott. A kijelölt házakból 11-5 óráig lehetett az utcán közlekedni. Abban a házban értük meg az október 15-ét, amikor is a kormányzó fegyverszünetet rendelt el. Örömünk határtalan volt, azonban ezen örömünket hamarosan keserű csalódás váltotta fel. A nyilasok egymás után vitték el a csillagos ház lakóit. Egy teljes hétig nem mehettünk ki az utcára. Ekkor kezdődött a zsidók meghurcoltatása. Dolgozó nők és férfiak kerültek sorra munkaszolgálat ürügye alatt. Ekkor már az itthon maradottak naponta csak 2 órát, 12-2 óra között járhattak ki. 1944 novemberében elrendelték a zsidónak a gettóba való költözködését, kivételt képeztek a semleges követségek védelme alatt állók. A követségek célja volt a zsidók minél nagyobb számban való megmentése. Éppen ezért a védleveleket könnyű volt megszerezni. Én kettőnek a birtokába jutottam, s így megkezdődött a hajsza a védett házba való beköltözködés után. Így jutottam a VII., Dohány u. 90. sz. alatti védett házba, ahova összes értékemet és ruhaneműimet elvittem. Egyik nap meglepetésemre a ház lakói azzal fogadtak, hogy egy órán belül el kell hagynunk a házat, miután megszűnt ennek védettsége. Innen a rövid határidő miatt nem tudtam holmijaimat és a lakást összes holmijaimmal együtt a nyilasok 2 nap után kifosztották. Onnan elköltözködtem az V., Sziget u. 25. sz. védett házba, ahova néhány nap múlva szintén megjelentek a nyilasok és a rendőrök, elvittek bennünket a Teleki térre, ahonnan 15-50 éves korig a nőket a Józsefvárosi Pályaudvarra vittek, és ott percek alatt bevagoníroztak, az ajtót pedig ránk zárták. 


Jegyzőkönyv: 128

Név: Z. V.
Neme: nő
Születési hely: Marosvásárhely
Születési idő: 1920
Utolsó lakóhely: Budapest
Foglalkozás: varrónő
Koncentració: Budapest
Táborok: Bergen - Belsen, Wenesberg, Mauthausen

Én Budapesten a Hollán utcában laktam csillagos házban. Júniusban tilalom ellenére Marosvásárhelyre utaztam és ott laktam 6 hétig. Ott Rigmann János és Jársi detektív feljelentettek és átadtak a rendőrségnek. A rendőrségen 2 napig voltam étlenül, mert nem lehetett megenni az ottani kosztot. 6 nap után Kolozsvárra vittek a kapitányságra. Ott 2 és 1/2 napig voltam. Onnan Pestre hoztak a Mosonyi utcai toloncházba. Később Kistarcsára vittek ki, ott voltam internálva kb. 2 és 1/2 hónapig. Kiszabadultam június 15-e körül. 3 hét múlva a Kisok pályára vonultam be a nyilas plakátok rendelkezése folytán. Innen Megyerre, Fótra, utána Csomádra, majd Imrepusztára vittek. Itt voltam 2 hétig aztán megszöktem. Innen hoztam magammal Blanka nevű testvéremet, akivel azután végig sikerült együtt maradni. Budapesten megtámadtak a nyilasok és azt mondák, hogy azonnal csomagoljunk és induljunk velük. Erre felöltöztünk és nagy nehezen sikerült ismét megszöknünk. A testvéremet ekkor elhelyeztem, én viszont visszamentem a névsorolvasáshoz. A nyilasok ekkor nagyon lövöldöztek, amit nem láttam csak hallottam, és nagy sírást és sikoltozást is hallottam. Éjjel 1/2 4-kor elindult a csoport a nyilasokkal. Én később a Colombus utcai táborba kerültem, ott voltam kb. 4 hétig. December 3-án vittek el onnan a nyilasok a Teleki térre. Itt mindenkit levetkőztettek és összevertek és mindent elszedtek. Kb. 100 pengőt hagytak mindenkinél. December 8-án vagoníroztak be és csak harmadik nap kaptunk ennivalót, 10 deka kenyeret. 


Jegyzőkönyv: 136

Név: K. K.
Neme: nő
Születési idő: 1917
Utolsó lakóhely: Budapest
Foglalkozás: aranyműves
Táborok: Bergen - Belsen, Ragu, Theresienstadt

1944. november havában már a Szálasi-kormány garázdálkodott az országban, és különösen Budapesten. Sárga csillagos házban laktam szüleimmel és testvéreimmel. Ekkor már mindennaposak voltak a házkutatások. Éjjelenként rendőrök, katonák és nyilasok jöttek külön-külön vagy együtt és azzal az ürüggyel, hogy fegyvert és titkos rádióleadót keresnek, elloptak, amit találtak és ami megtetszett nekik. A zsákmányon kívül tetszésük szerint egy-egy zsidót is magukkal vittek. Minden este rettegve hajtottuk le fejünket, mert nem tudtuk, hogy mit hoz az éjszaka, és féltünk a másnaptól, mert az is csak rosszat hozott a számunkra. Félve néztünk ki az ablakokon, mert mindennap új plakát jelent meg, ami reánk vonatkozott, ami emberi jogainktól fosztott meg és megalázott bennünket. Előfordult, hogy napokig nem mehettünk ki a házból. Máskor a megengedett időben ha valaki kiment, soha többé nem tért vissza. Tudtuk, hogy sokáig nem maradhatunk így, de nem tudtuk, hogy milyen módon fognak a gazemberek lesújtani reánk. Egyik hajnalon megjelentek nyilasok a házban és összeszedték az összes férfiakat 60 éves korig. Ezeket elvitték Németországba a mai napig csak nagyon kis százalék tért közülük haza. November 6-án reggel 6 órakor újból megjelentek nyilasok és rendőrök a házban, és összeszedték az összes nőket 18-tól 60 éves korig. Köztük voltam én is. Elvittek bennünket egy téglagyárba. Ez a téglagyár Budapest környékén, a város közepétől kb. 3 óra járásnyira van. Bennünket azonban, hogy jobban kínozzanak, a zuhogó őszi esőben oly lassan tereltek, olykor órákig állni kellett, úgy, hogy este 10 órakor értünk ki a téglagyárba. Borzasztó félelmet álltunk ki útközben. A téglagyárban a nyilasok verték-püfölték az embereket. Összeszedték a jegygyűrűket, órákat, ékszereket és pénzt. 24 óráig voltunk itt a téglagyárban, ehettünk volna, amit magunkkal hoztunk, azonban nem bírtunk enni az izgalomtól. Végül megjelentek a téglagyárban a svájci követség küldöttei és akinek védlevele volt, azt kiszabadították a téglagyárból és elhelyeztek bennünket egy svájci védett házban Budapesten, az ún. "Nemzetközi Gettó"-ban. Néhány nap múlva a nyilasok a „védett ház”-ba is bejöttek és ötletszerűen összeszedtek onnan is embereket: köztük engem is. A Teleki tér 3. számú házba vittek bennünket, majd egy hét múlva bevagoníroztak bennünket.


Jegyzőkönyv: 281

Név: U. F.
Neme: nő
Születési hely: Debrecen
Születési idő: 1905
Utolsó lakóhely: Budapest
Foglalkozás: üzletvezető
Koncentració: védett házban volt
Táborok: Bergen - Belsen, Tröbicz

Az Aréna úton védett házban laktam, sveiczi sutzpassom volt. Júniusban az összeköltöztetéskor csillagos ház lett, aztán a ház megszerezte a védettséget, ekkor lekerült a csillag. A nyilasok állandóan piszkálták a védett házakat, állandóan „ellenőrizték” a sutzpasszokat. Ez alatt az ellenőrzések alatt, ami kezük ügyébe akadt mindent elloptak. 1944. 12. 04-én ismét megjelentek a nyilasok és 20 percnyi időt adtak a csomagolásra, amit hirtelen meg is tettünk és egy hátizsákba összecsomagoltunk. Elvittek a Teleki tér 5. szám alá, ahol megmotoztak és teljesen kiraboltak minket. Ruhaneműinket és az élelmet elvették. Bevagonírozásunk a Józsefvárosi pályaudvaron történt, ahol egy kocsiba 40 embert tettek fel.


Jegyzőkönyv: 467

Név: H. H.
Neme: nő
Születési hely: Jánosháza
Születési idő: 1923
Utolsó lakóhely: Budapest
Foglalkozás: szabónő
Koncentráció: védett házban volt
Táborok: Bergen - Belsen, Tröbicz

1938-ban kezdődtek a zsidóellenes dolgok, minket nem érintettek, mert mint iparosok dolgozhattunk egészen addig, amíg csillagos házba nem kellett menni. Ezek a rendelkezések bennünk nagy elkeseredést váltottak ki. Nem tudunk csinálni ez ellen semmit. /H.H./ Én bent a Zsidó Tanácsnál dolgoztam, így elkerültem a munkaszolgálatot és a romeltakarítást. Mikor be kellett vonulni a Kisok pályára, létszámfeletti voltam. Később megkaptam a svájci védettséget és november első napjaiban mentem a Pozsonyi út 54-es védett házba, ahol 4 hétig éltünk és onnan a nyilasok egy reggel bejöttek és csináltak egy svájci passrevíziót, de ennek dacára mindenkit elvittek a Teleki tér 5. számba. Ott 2 napot töltöttünk, enni nem adtak semmit. 2 nap után este vagoníroztak, ez december 4-én volt. 


Jegyzőkönyv: 546

Név: W. L.
Neme: nő
Születési hely: Budapest
Születési idő: 1915
Utolsó lakóhely: Budapest
Foglalkozás: háztartásbeli
Táborok: Bergen – Belsen

A Sziget utca 25. számú úgynevezett védett házba költöztem a sárgacsillagos házból. Eleinte valóban azt hittük, hogy itt megvéd bennünket a svájci védlevél, azonban rövidesen látnunk kellett, hogy egyáltalán nem respektálják azt a nyilasok és napirenden voltak a házkutatások, razziák a házunkban. Egy ilyen razzia alkalmával, 1944. 12. 04-dikén engem is elvittek a házból. Reggel 9 órakor volt a razzia. Azután a rengeteg embernek, akiket így a védett házakból szedtek össze, és akiknek nagy része sok csomagot, ágyneműt cipelt magával, egész nap állni kellett a Szt. István parkban. Délután nagy kerülővel elvittek a Teleki tér 10. számú házba. Itt töltöttük az éjszakát teljes bizonytalanságban. Másnap reggel kivittek a Józsefvárosi pályaudvarra és vagonokba raktak.


Jegyzőkönyv: 712

Név: L. S.
Neme: nő
Születési hely: Székelyhíd
Születési idő: 1910
Utolsó lakóhely: Budapest
Foglalkozás: varrónő
Koncentráció: csillagos ház
Táborok: Ravensbrück, Pennig, Theresienstadt

A zsidó törvény nem érintett, dolgoztam végig, még a csillagos házban is vállaltam munkát. Férjem állandóan munkaszolgálatot teljesített, most is oda van, még nem jött vissza.1945. november 29-én a szent István parkba védett házba kerültem. Ide a nyilasok kijöttek azzal, hogy revidiálják a sutzpasszt, elszedték tőlünk, majd jött egy bizottság, hogy akinek nincs sutzpassza azokat elviszik. Így elvittek a Vörösvári úti téglagyárba, ahol december 2-ig voltunk. December 2-án 60-ad magammal egy vagonba raktak és elindítottak. 1 hét alatt érkeztünk Hegyeshalomra. 


Jegyzőkönyv: 787

Név: S. E.
Neme: nő
Születési hely: Ipolyság
Születési idő: 1897
Utolsó lakóhely: Budapest
Foglalkozás: háztartásbeli
Koncentráció: védett házban volt
Táborok: Bergen - Belsen, Tröbitz

1938-ban a zsidótörvény folytán férjem iparengedélyét bevonták, aki gabonabizományos volt. Megtakarított pénzünket éltük ezután fel. Férjem több ízben volt munkatáboros, az is megnehezítette az én életemet. 1944-ben jöttek a németek, sárga csillagot hordtam, sárgacsillagos házban laktam. Férjem ismét bevonult és 15 éves gyermekemmel itt maradtam. 1944. szeptemberében megszereztem a Nemzetközi Vöröskereszt védelmét és a ház, ahol laktam, szintén védett lett. December 4-én bejöttek a nyilasok a házba és 50 éves korig elvitték a nőket. Egyenesen a Józsefvárosi pályaudvarra mentünk, ott vagonokba raktak, mi 44-en kerültünk egy kocsiba.


Jegyzőkönyv: 835

Név: #. J.
Neme: nő
Születési hely: Kunszentmárton
Születési idő: 1914
Utolsó lakóhely: Budapest
Foglalkozás: kiszolgálónő
Gettó: Budapest-Rákóczi ut csillagos ház,
Táborok: Rawensbrück, Penning, Karlsbad

Budapesten laktam és rendelet folytán a Rákoczi -út 47. sz. csillagos házba költöztem. Egyik nap megjelentek a házban a nyilasok egy nemzetőr kíséretében, összeszedték 16 -4# éves korig a zsidókat és elvitték az Óbudai Téglagyárba. Ez 19#4.nov.#7.-én történt. Ott voltunk a legszörnyűbb helyzetben dec.2.-ig. Enni nem adtak, a puszta földön feküdtünk, a nyilasok egész éjjel lövöldöztek. Halálfélelem fogott el minket, azt hittük, hogy minket is kivégeznek.Dec.2.-án kivittek minket a Józsefvárosi pályaudvarra és bewaggoniroztak.


Jegyzőkönyv: 985

Név: T. A.
Neme: nő
Születési hely: Eger
Születési idő: 1910
Utolsó lakóhely: Budapest
Foglalkozás: varrónő
Koncentráció: csillagos ház
Táborok: Mauthausen, Gunskircen

Férjem, aki őskereszténynek született és az én kedvemért lett zsidó - a zsidótörvények következtében öngyilkos lett. Én, mint varrónő dolgoztam egészen a végéig. Amikor jöttek a németek, csillagot hordtam, csillagos házba költöztem, és innen a csillagos házból 1944. november 10.-én a nyilasok elvittek. Hajnalban jöttek értünk, 10 percet adtak a pakolásra, úgy, hogy a kisfiamat kénytelen voltam otthon hagyni. Őt azután bevitték fiúárvaházba, onnan mint keresztényt átvitték a Munkácsi Mihály védett házba. A nyilasok megtudták, hogy ezek a gyerekek zsidók, egy alkalommal értük mentek, kivitték őket a Duna-partra mezítláb, és kezdték őket lelőni. Négy gyereket lelőttek, mire a többiek nagyon sírtak és kiabáltak, erre elengedték őket. Ekkor a kisfiam lába megfagyott és mind az 5 ujját levágták. Engem a nyilasok elvittek az óbudai téglagyárba, majd jött Pilisvörösvár és a többi állomás egészem Hegyeshalomig.


Jegyzőkönyv: 1143

Név: H. S.
Neme: férfi
Születési hely: Paks
Születési idő: 1897
Utolsó lakóhely: Budapest
Foglalkozás: magántisztviselő
Táborok: Fertőrákos, Mauthausen, Günskirchen

A világháborúban szerzett kitüntetéseim révén kivételezett tiszt voltam. 1944. június 4-én be kellett vonulnom munkaszolgálatra és a Kárpátokba kerültem. November elején elindultunk Budapest felé, de útközben kaptunk egy másik rendelkezést, és nem Pestre, hanem Győrbe irányították a századot. Amikor ezt megtudtam, egyszerűen leléptem a vonatról és hazajöttem Budapestre. Itt megszereztem úgy a pápai, mint a svájci védlevelet és a 701/0 védett századhoz osztottak be. Majdnem három hétig Budapesten teljesítettem szolgálatot. Sajnos, a családom már akkor idegen, sárgacsillagos házban lakott és a házmester nem akart oda beengedni, mivel a zsidóknak nem volt szabad látogatókat fogadni. Itt a védett században meglehetősen zsaroltak bennünket, de nem bántak velünk rosszul. A szabadság ára 3-4000 pengő volt, ami abban az időben igen nagy összeg volt. A századparancsnok dr. Remport Géza gimn.tanár és a századparancsnokhelyettes Farkasdi Zoltán tanár állandóan a leggúnyosabb szitkokkal szidalmazott bennünket és különösen a feleségeinket, amit nagyon nehezemre esett szó nélkül lenyelni. Egy napon csendőrök, civilruhás detektivek és egy katona bejöttek és az egész századtól a világon minden pénzt, órát és használati tárgyat elvettek; kb. 50.000 pengő értéket szedtek össze. November 27-én meglepetésszerűen elvitték a századot a Józsefvárosi pályaudvarra, de még útközben is azt mondták, hogy nem megyünk ki a városból, csak új körzetbe megyünk. Ha tudtam volna az igazságot, akkor megszöktem volna. A Józsefvárosi pályaudvaron SS-százados vette át a századunkat és a kíséret, a mi csendőreink látták és tudták, hogy sem enni, sem innivalónk nincs, mégis lepecsételték a vagont és nem hoztak nekünk semmit, pedig még nagyon sokáig álltunk ott.


Jegyzőkönyv: 1360

Név: S. L.
Neme: férfi
Születési hely: Budapest
Születési idő: 1911
Utolsó lakóhely: Budapest
Foglalkozás: keresk.ügynök
Táborok: Mauthausen, Günskirchen

1944. X. 20-án a Lónyai utcából csillagos házból vittek el a nyilasok. Lakásomat kifosztották, mindenemet elvették, ütöttek vertek, ezután pedig a Teleki utca 10 sz. alá vittek. Másnap bevagoníroztak, lehettünk kb. 3000-en, egy vagonba 75 embert tettek.


Jegyzőkönyv: 1691

Név: B. I.
Neme: férfi
Születési hely: Mátészalka
Születési idő: 1924
Utolsó lakóhely: Budapest
Foglalkozás: tisztviselő
Táborok: Bergen – Belsen

Jászberénybe kellett volna bevonulnom munkaszolgálatra, de útközben megszöktem, és visszajöttem Pestre. 10 napig bujkáltam, azonban 1944. júliusában már nagyon veszélyes volt az ilyesmi az állandó nyilas razziák miatt. Régi lakásomba nem mehettem vissza, mert onnan családomnak ki kellett költözni sárgacsillagos házba, és oda a házmester nem engedett be. Bevonultam tehát a Columbus utcai Vörös Kereszt védelme alatt álló táborba. A védelem csak december 3.-áig tartott, amikor nyilasok és rendőrök körülfogták a tábort, és elvittek mindenkit onnan a Teleki térre. Itt kifosztották az egész társaságot, s másnap bevagoníroztak a Józsefvárosi pályaudvaron.


Név: K. K.
Neme: nő
Születési hely: Budapest
Születési idő: 1928
Utolsó lakóhely: Budapest
Foglalkozás: diák
Táborok: Ravensbrück, Bergen – Belsen

1944. 11. 11-én Édesanyámmal együtt az Aréna út 122. számú csillagos házból hurcoltak el a nyilasok. Gyalog Gönyübe vittek. Onnan tovább kellett volna menni, de én, mint 16 éven aluli, Anyámmal kiálltam a sorból. Anyám, aki már amúgy is gyengélkedő volt, megbetegedett és így elvittek minket a komáromi II. helyőrségi kórházba.


Jegyzőkönyv: 2451

Név: M. J.
Neme: férfi
Születési hely: Budapest
Születési idő: 1894
Utolsó lakóhely: Budapest
Foglalkozás: műszerészsegéd
Táborok: Fertőrákos, Balf, Mauthausen, Günskirchen        

Előre kell bocsájtanom, hogy egyes dátumokra nem pontosan emlékszem, mert flekktifuszom volt. A Weiss Manfréd gyárban dolgoztam, ahol a csillagos ház rendelet után 1944, junius 7.-én bent tartottak. Julius hóban kb13.-án a fizetésünket is megvonták, de azért októberig tovább dolgoztattak. Csepelen a Király majorban laktunk őrizet nélkül. Október 15.-étől honvédkeret vigyázott ránk, később pedig nyilasok. Ruhakoptatási dijat csak egyszer kaptunk. Később a századot védetté nyilvánitották és a Hollán utca 28. volt a körletünk. November 27.-én kivit#ek a Józsefvárosi pályaudvarra, ott bevagoniroztak. 


Jegyzőkönyv: 2516

Név: B. S.
Neme: nő
Születési hely: Budapest
Születési idő: 1908
Utolsó lakóhely: Budapest
Foglalkozás: tisztviselőnő
Gettó: svájci védett ház
Táborok: Landsberg

Budapesten 1944. májusban, mikor a németek bejöttek, csillagviselésre kötelezték a zsidókat. Júniusban jött egy újabb rendelet, hogy a zsidóknak a részükre kijelölt csillagos házba kell költözniük, akkor már csak 11 óráig lehetett az utcán közlekedni. A csillagos házban ért minket okt. 15.-e, amikor is egy vasárnapi napon délben elhangzott rádión a Horthy proklamáció. Nagy volt az örömünk, azonban ezt az örömet hamarosan szomorúság váltotta fel. A nyilasok elkezdték működésüket, megkezdődött a zsidók meghurcoltatása. Egymás után vitték el a nyilasok a csillagos ház lakóit. Augusztusban munkaszolgálat ürügye alatt kerültek sorra a férfiak 16-60, a nők 16-40/50 éves korig. Ekkor már az itt maradottak csak 2 órát, délben 12-2 óra között járhattak ki. Novemberben elrendelték a zsidóknak a gettóba vonulását. Kivételt képeztek azok, akik a semleges követségek védelme alatt állottak. Így szerezve egy svájci védlevelet, beköltözködtem a Szent István rakpart 22. számú házba. November 9.-én a házat megszállták a nyilasok, és elhurcoltak minket az Óbudai téglagyárba. Ott voltunk 2 napig. Ez a 2 nap borzalmas volt, a zsidók egész tömegét hurcolták oda, akik éjjel-nappal nyilasok őrizete alatt voltak. Az egész nap azzal telt el, hogy jobbra, balra állították az embereket, hol szakma, hol kor szerint.2 nap után a téglagyárból gyalog elhurcoltak Zurndorfig.


Jegyzőkönyv: 2594

Név: G. G.
Neme: nő
Születési hely: Gamás
Születési idő: 1898
Utolsó lakóhely: Budapest
Foglalkozás: háztartásbeli
Táborok: Bergen – Belsen

Novemberben csillagos házból elvittek a nyilasok. 15 perc alatt kellett elkészülni. 3 napi élelemmel. A Jókai téren zuhogó esőben sorakoztunk, és innen kivittek az Óbudai téglagyárba. Itt különböző ijesztgetésekkel és lövöldözéssel szórakoztak a nyilasok. Csuromvizesen, dideregve gubbasztottunk a szárítóban és egy véget nem érő éjszakát töltöttünk itt. Védettségem volt. Ezzel kikerültem az udvarra, ahol délután 5-ig álltunk, ekkor értünk jött a svájci bizottság és elvittek minket. Este 10 óra volt, mire átértünk Pestre. Az éjszakát a Bethlen téri Omzsánál akartuk tölteni, de ide már nem engedtek be, tele volt a létszám. Ekkor elvittek az Abonyi utcába, ahol 2 üres ház volt. Innen előző nap vittek el az összes zsidót. A nyilasok a szép bútorokat és mindent, ami hordható volt, két lakásban gyűjtötték össze. Másnap hajnalban eljöttek a holminkért, és megláttak minket. Levittek az óvóhelyre, ahová egy fiatal nyilas kölyök jött utánunk puskával és azt mondta, aki nem adja, le az ékszert és pénzét, azt lelövi. Mindenki odaadta utolsó pénzét és ezután behajtottak egy Thököly úti nyilas házba, és itt az udvaron mindenkit teljesen levetkőztettek, csak egy alsónadrágot vagy kombinét meg hagyva. Még egy zsebkendő, egy szemüveg sem maradhatott senkinél. Így álltunk ott az udvaron, rettenetes várakozásban, hogy mi fog történni velünk. Egyszerre megjelent a balkonon egy férfi és lekiabált, hogy a fogdában két hely megürült, levihetnek két újabb zsidót. Két embert kiválasztottak és teljesen meztelenül levitték őket. Mi kaptunk egy-egy rongyos, koszos ruhát, rongyos férficipőt, amelyből kiesett a lábunk és így elindultunk, szörnyű rongyos menet, a vágó szélben, ki a téglagyár felé. Útközben rengeteg nőt agyonlőttek, akik szökni próbáltak, vagy a nagy cipőkben nem tudtak tovább menni. Egy éjszakát töltöttünk megint a téglagyárban, ekkor védettségem alapján kiemeltek. Megint visszakísértek minket Pestre. Mire a Parlament elé értünk, körülfogott egy nyilas csoport és elindítottak újra a téglagyár felé. Ezt már nem bírtam volna ki. Az utcán megszöktem és bementem egy vörös kereszt által védett házba. Itt voltam másfél hétig. Ez idő alatt nagyon éheztünk, mert kimenni nem volt szabad az utcára, amit pedig a keresztények behoztak, annak olyan ára volt, hogy nem tudtuk megfizetni. Egy nap eljöttek a nyilasok és elvittek minket a Teleki térre, és innen egyenesen a Józsefvárosi pályaudvarra.


Jegyzőkönyv: 2736

Név: L. J.
Neme: férfi
Születési hely: Nagykálló
Születési idő: 1889
Utolsó lakóhely: Budapest
Foglalkozás: banktisztviselő
Táborok: Bergen – Belsen

A németek bejövetele után kénytelen voltam lakásomat elhagyni és csillagos házba költözni. Budának oly részén éltem, ahol mindenki ismerte a szomszédokat és bizony nagyon rossz szemmel nézték, hogy én és családom még nyugodtan Budapest egyik legszebb vidékén lakunk. A németek állandó zaklatásainak, akik nap mint nap látogatták a zsidó villákat, hogy tulajdonosaikat vagy a Svábhegyre vigyék, vagy csak egyszerűen kikergessék, hogy ők költözhessenek a helyükre és a hivatalos rendelkezéseknek engedelmeskedve Pestre egy csillagos házba költöztem. Már március 19-én az volt a meggyőződésem, hogy mi is a vidéki zsidóság sorsára jutunk, ennek végrehajtása azonban csak az időtől függ. A csillagos házban az állandó javuló hadihelyzetre való tekintettel optimista lettem és kezdtem bízni abban, hogy talán megkímél majd bennünket a sors a meghurcoltatástól. Sajnos tévedtem. Október 15-én megkaptam a kivételezettségemet, rendeletileg hozta ki a Lakatos kormány. Egy pár óra múlva hangzott el a proklamáció és én a csatát már megnyertnek gondoltam. A nagy öröm után azonban rettenetes csalódást okozott házparancsnokunknak, Nádori Gyulának megjelenése, aki nyilas karszalaggal és hasonló jelvényekkel felszerelve a ház férfi lakóinak este nagy beszédet mondott, amit éljen Szálasi kormányzó felkiáltással fejezett be. Nem volt más hátra, mint várni, hogy mit hoznak a következő napok. A házból kimozdulni nem lehetett, hogy mi történik a városban nem tudtuk, csak állandó puskalövéseket és gépfegyverkattogást hallottunk. Ezekben a napokban beteg lettem, régi háborús sérüléseim mellett trombosis-szerű jelenségek mutatkoztak. Az orvos teljes pihenést rendelt el és figyelmeztetett, hogy a legkisebb mozgás is életveszéllyel jár. Ennek ellenére október 20-án, mikor Nádori Gyula házparancsnok egy rendőr kíséretében végigjárta a lakásokat, hogy összegyűjtse a munkaképes embereket, engem is kizavart az ágyamból. Csak ha haldoklom van jogom ágyban feküdni, különben ott a helyem a többi zsidó között - mondta. Az udvaron gyűjtöttek össze bennünket és 16 éves fegyveres, halálfejes karszalaggal ellátott nyilasok kísértek az Ügető pályára. Botomra támaszkodva elég nehezen mentem és avval biztattak az úton, hogy a pályán majd orvos elé kerülünk. Természetesen orvosnak nyoma sem volt és elindultunk gyalog Csomád felé. Itt teljesítettünk munkaszolgálatot. 4 hét után, mint kivételezett katonatisztet leszereltek és egy svájci védlevéllel beköltöztem, egy ugynevezett védett házba. December 4-én úgy déltájt megjelentek a nyilasok és rendőrök, ha jól emlékszem Tarpataky rendőrfelügyelővel az élükön. Nem vettek tekintetbe semmilyen védlevelet, az öregek, betegek és gyermekek kiválogatása után, lekergettek mindenkit az udvarra. Szakadó esőben álltunk az udvar közepén és vártuk az indulást. Negyedóra is eltelhetett már, mikor befutott egy svájci autó és listával a kezében két fiatalember lépett a rendőrfelügyelő elé. Akik ezen rajta vannak, azokat legalább mentse meg ! - szóltak. Hagytam fenn eleget ! és vállat vont. De ehhez ragaszkodunk ! hangzott a válasz. A rendőrfelügyelő úr erre tanácskozást rendelt el, minek az volt az eredménye, hogy a listán szereplő legalább 200 név közül 8-at felolvasott. Elsők között volt a kislányom neve és hogy ő megmeneküljön, ezért hajlandó is lettem volna magam feláldozni. A mi csoportunk pedig lassan elindult a Teleki térre. A búcsú szörnyű volt. A lépcsőház üres, nem engedték ki a fentmaradt lakókat. Kislányom a lépcsőházból zokogva nézte végig a csoport kivonulását. Még az én hangom is elcsuklott, nagy erőfeszítésembe került csak annyit is mondanom, - ne sírj anyukám hamarosan visszajövünk. Ezt akkor talán még magam sem hittem el. Sötétben vonultunk keresztül a városon, alkalom lett volna a szökésre, de én mint katonaember elhatároztam, hogy jöjjön aminek jönnie kell én kitartok. A Teleki téren elválasztottak a feleségemtől és a többi férfivel együtt azonnal a Józsefvárosi pályaudvarra vittek és rögtön bevagoníroztak. Egy vagonban 70-75-en voltunk.


Jegyzőkönyv: 3038

Név: K. J.
Neme: férfi
Születési hely: Tiszabercel
Születési idő: 1918
Utolsó lakóhely: Budapest
Foglalkozás: vasesztergályos
Táborok: Kőszeg, Rohono, Mauthausen, Günskirchen

1943 jan. 15-én behívót kaptam és a 101/40 sz. századhoz lettem beosztva, mely 200 főből állt. Budapesten 3 hónapig havat hánytunk, utána különböző repülőtereken dolgoztunk, Sárospatakon, Jádon, Felsőbányán és Zomborban. Egy nagyon rossz zászlósunk volt, kibírhatatlan ember, a nevét elfelejtettem, de nem is fontos, mert időközben öngyilkos lett. Zomborból okt. 16-án a bácskai kiürítés alkalmával Budapestre menekültünk, Kunszentmártonig gyalogoltunk, onnan vonattal, Ez 1944-ben történt, a Horthy proklamáció utáni napon. A századunk széjjelszaladt, én egy barátomnál Pesten kerestem menedéket. Másnap reggel az utcán egynyilas igazoltatott és egy SS katonával együtt megbilincselve, végig a körúton és a Wesselényi utcán elvittek a Nagyatádi Szabó utca 27. sz. elé, ahol egy kínzó udvar volt, ott 2 órán keresztül felemelt kézzel végig kellett menni és mindenféle formában ütöttek és kínoztak. Csurgott mindenhonnan a vér belőlem. Mikor már félholtra voltam verve, akkor kiemelték a munkaszolgálatosokat azzal, hogy megtizedelik és én ekkor az udvarban megpillantottam egy pincelejárót, ott leereszkedtem és így menekültem meg. Hogy a többiekkel mi történt nem tudom, mert én estig ott húzódtam meg egy sarokban, mozdulatlanul és este mikor átkutatták újra az egész házat, engem ott találtak, átvittek a másik oldalra a légvédelmi pincébe, ahova különböző csillagos házakból összeszedett zsidó férfiakat, asszonyokat és gyerekeket hurcoltak oda és mikor mér körülbelül 2500-an voltunk, akkor az utcán ötös sorba állítottak és elvitték az egész transzportot a Rombach - utcai templomba, 4 napig voltunk ott, mindenki véresre volt verve és agyonkínozva. A templomban 3 x adtak 6 dkg. kenyeret és ugyanannyiszor 3-4 deci levest. Csendőrök és nyilasok őriztek. 4 embert, aki a WC-re ment este, agyonlőttek, köztük egy jó barátomat is, azzal, hogy meg akartak szökni. Okt. 20-án egyik este bejött a templomba egy rendőrtiszt azzal, hogy mindenki álljon ki az utcára 5-ös sorban és hazavisznek. Aznap este haza is kerültem Király utca 70. alá, ahol egy barátomnál laktam. Okt. 21-én hajnalban gongütésre lettem figyelmes, kiugrottam az ágyból azt hittem, hogy légiriadó van, erre hallom amint kiadják a parancsot, hogy minden férfi 16-60 éves, korig jöjjön le az udvarra. Rendőrök és nyilasok jöttek értünk. Én azzal mentettem magam, hogy én munkaszolgálatos vagyok és a századomhoz visszamegyek, A rendőrök nem engedtek, azt mondták, hogy Kisok pályára megyünk és ott majd a munkaszolgálatosokat különválasztják. A Kisok pályán nem válogattak, úgy ahogy voltunk öregek és fiatalok elindultunk még aznap gyalogmenetben Újpest felé. Aznap az éjszakét Újpesten túl egy lóversenypályán a szabadban töltöttük és másnap Csomád felé irányítottak. 


Jegyzőkönyv: 3064

Név: M. M.
Neme: nő
Születési hely: Sárrétudvar
Születési idő: 1916
Utolsó lakóhely: Budapest
Foglalkozás: varrónő
Gettó: Csillagos ház
Táborok: Landsberg, Allsch

Budapesten a Népszínház u. 25 sz. alatti csillagos házban laktunk. Egyik nap megszállták a házat a nyilasok és mind a kettőnket elhurcoltak. 17 hónapos gyermekünket egyedül hagytuk a lakásban és a szomszédok gondjaira bíztuk. Ez november 9- én történt. Elvittek előbb az Óbudai téglagyárba és onnan egy több-százas csoporttal együtt Pilisvörösváron keresztül végig gyalogmenetben Hegyeshalmon keresztül Zurndorfba vittek. […]Szeptember 10 -ig feleségemmel Feldafingbe voltunk és tegnap érkeztünk haza, ahol a házban egy szomorúságot közöltek velünk, hogy kisgyermekünk, akit a ház lakóira bíztunk, az ostromidő alatt a Fehérkereszt kórházban éhen halt. A lakásom teljesen kifosztva és egyenlőre még a mesterségemet sem tudom folytatni, először a kezem miatt, másodszor mert minden szerszámomat elvették.


Jegyzőkönyv: 3067

Név: O. P.
Neme: férfi
Születési hely: Budapest
Születési idő: 1928
Utolsó lakóhely: Budapest
Foglalkozás: tanuló
Táborok: Landsberg

Nov. 9 -én vittek el Személynök u. 16 sz. alatti csillagos házból. Először az Óbudai téglagyárba vittek és azután 10 napon keresztül gyalogoltunk Hegyeshalomig. Az óbudai téglagyárig nyilasok és onnan magyar katonák kísértek bennünket.  […]Szept. 11-én indultunk el Müchenből és onnan indultunk azután haza. Szeptember 18 -án érkeztünk meg Budapestre.


Jegyzőkönyv: 3084

Név: B. E.
Neme: nő
Születési hely: Budapest
Születési idő: 1904
Utolsó lakóhely: Budapest
Foglalkozás: telefon- kezelő
Táborok: Landsberg, Dachau

Az Akadémia utca 11. szám alatti csillagos házból a nyilasok november 16 -án elvittek az óbudai téglagyárba. Egy napig voltunk itt, ezután Piliscsabán, majd Szőnyben, Dorogon, Sütőn, mindenütt egy- egy éjszakát töltve el piactereken, futballpályákon, Gönyüben pl. uszályon töltöttük az éjszakát. Mindig gyalog mentünk, az árkokban mindenütt sok halottat láttunk. 


Jegyzőkönyv: 3143

Név: F. I.
Neme: nő
Születési hely: Budapest
Születési idő: 1912
Utolsó lakóhely: Budapest
Foglalkozás: háztartásbeli
Gettó: -
Táborok: Landsberg, Türkheim, Landsberg, Türkheim

1944. november 10.-én a Király u. 36. sz. csillagos házból a többi lakóval együtt engem is elvittek a nyilasok, előbb az óbudai téglagyárba, onnan egy nagyobb csoporttal, gyalog, végig a bécsi országúton a határig. […] Hazajöttem és most minden vágyam kijutni Palesztinába.


Jegyzőkönyv: 3329

Név: Z. G.
Neme: nő
Születési hely: Kisszeben
Születési idő: 1908
Utolsó lakóhely: Budapest
Foglalkozás: háztartásbeli
Gettó: Budapest csillagos ház
Táborok: Nagycenk, Bergen – Belsen

Budapesten az Ernő u. 22.sz. csillagos házban laktunk. 1944. Nov.15-én megjelentek kora hajnalban nyilasok a házban és összeszedték a 16-55 éves korig a nőket munkaszolgálat ürügye alatt. Még aznap kivittek minket az Óbudai Téglagyárba, ahol 1 éjszakát töltöttünk és másnap nov.16-án elindítottak körülbelül egy 2500-3000-es menettel gyalog Hegyeshalom felé. […]Prágában jelentkeztünk a vöröskeresztnél, ahol újra elláttak élelemmel, Pozsonyban úgyszintén, majd Érsekújváron keresztül október 14-én Budapestre értünk.Sajnos otthonunkat teljesen kifosztva találtuk, még a bútorunkat is elszedték és most itt állunk minden nélkül 1 szál ruhában tanácstalanul és nem tudjuk, hogy mihez kezdjünk.


Jegyzőkönyv: 3580

Név: G. I.
Neme: férfi
Születési hely: Balassagyarmat
Születési idő: 1928
Foglalkozás: kereskedelmi iskolai tanuló

1944. október 20.-án csillagos házból sáncmunkára rendeltek ki. November 17.-én, mint 17 éven alulit leszereltettek. Néhány napra rá védett házba kerültem, majd a Zoltán utca 6. sz. alatti Vöröskereszt gyermekotthonba. December 14.-én a házparancsnok jóindulatúan figyelmeztetett a közelgő razziára, tanácsolta, hogy hagyjam el az otthont, mivel az csak 14 éven aluli gyermekek részére alakult. Ekkor ugyanis a Baross utcai és Munkácsy Mihály utcai hasonló menhelyek átestek a razzián, mely alkalommal mindazokat, akik gyanúsak voltak a tekintetben, hogy 14 éven felüliek, elvitték a nyilasok. Ezek után nem mertem bent maradni az otthonban, így kerültem a Váci utca 17. sz. alatti házba. Egy nemzetőr tiszt szerzett részemre nemzetőr iratokat. Másnap, 13.-án délután 5 órakor megjelent a házban két karszalagos, pártegyenruhás nyilas. Barátomat, aki ugyancsak itt bujkált a házban és levente őrmesternek adta ki magát - ugyanis feljelentették és mivel szerencsétlenségemre éppen én is jelen voltam, amikor elvitték, engem is gyanúsnak találtak és vele együtt bevittek a Sas utca 1. sz. alatti "Dolgozó Nemzet Hivatásrendje" házba. Ugyanaz a két nyilas, aki elvitt bennünket, azonnal kihallgatott és nagy verések közepette biológiai vizsgálatnak vetettek alá. Még aznap este átkísértettek az Andrássy út 60. sz. alatti "Hűség Házá"-ba. Itt Trucka főtestvér fogadott. Trucka már 1938. óta bent lakott a házban, eleinte, mint portás, később Málnási és Omelka személyes testőre volt, majd pedig az Andrássy út 60. sz. parancsnoka lett. A kihallgatást Trucka végezte, egy másik pribék jegyzőkönyvezett (Trucka ugyanis nem tud írni). Ismét megvertek, majd utána levittek a pincébe. Másnap estig voltam a pincében barátommal együtt. Ezen idő alatt egyáltalában nem kaptunk enni. Este ismét felhoztak, Trucka elé vezettek. Trucka odaszólt a szobában lévő nyilasokhoz, hogy "még utoljára megverhetitek őket"- erre Trucka parancsára rám ugrott az egyik nyilas-pribék és annyira összevert, hogy elvesztettem eszméletemet, csak akkor tértem újból magamhoz, amikor kivittek a házból. Beültettek bennünket egy autóba. A Dózsa György úton áthaladva a Révész utcai Duna parti részre vittek, itt megálltunk. Ránk szóltak, hogy szálljunk ki és menjünk előre, majd pedig 2-3 méter távolságra utánunk lőttek. Ennek megtörténte után beugrottak az autóba és elrobogtak. Késő este volt már, a város teljesen el volt sötétítve. Barátom rögtön elvesztette eszméletét, nem is tért magához már többé. Amennyire egyre fogyó erőmből tellett kiáltozni kezdtem, míg végre hosszas segélykiáltozások után egy arra menő rendőrtiszt észrevett bennünket. Azonnal elszaladt a mentőknek telefonálni, majd a mentők bevittek a Weiss Alice kórházba. December 14.-től, beszállításom napjától kezdve két héten át eszméletlenül feküdtem. Birtokomban van a mentők következő igazolványa:"A Budapesti Önkéntes Mentőegyesület. Igazolom, hogy Egyesületünk 1944. évi december 14.-iki balest naplójában 24. szám alatt a következő feljegyzés található: A balesetjelentés ideje 22 óra 40 perc, XIII. ker. Révész utca. Lövés. A sérült Glasner István, 16 éves kereskedelmi iskolai tanuló, szül. Budapesten, lakása Károly körút 20. Állítólag ismeretlen tettesek elhurcolták és rálőttek. Eszméletlenül. Sápadtság, elesettség. Bemeneti nyílás kb. 6. Hátcsigolya környékén. Th: jódkötés. Kivonuló orvos: Dr. Fonódi Lajos. Jelenlévő rendőr. Dr. Balla Andor fogalmazó. A sérültet a Weis Alice kórházba szállítottuk. Budapest, 1945. május 21. Olvashatatlan aláírás s.k. igazgató főorvos."Kórházi tartózkodásommal kapcsolatosan el kell mondanom még a következőket:Január 2.-án este 11 óra felé, miután jövetelük állandó izgalomban tartotta a kórházat, csakugyan megjelentek nyilas karszalagos pártszolgálatosok, hogy - mint mondották - igazoltassák az oda bemenekült embereket. Cca. 300-an voltunk itt betegek. A különböző mendemondák szerint Dr. Bíró tábornokorvost feljelentették, akit öngyilkossági kísérlete után szállítottak be a kórházba, - erre a feljelentésre jelentek meg a nyilasok. Lehívatták a kórház minden lakóját, orvosait, ápolónőit az alagsorba. Hosszas magyarázgatás után a nyilasok kijelentették, hogy nem visznek el mindenkit, mint ahogyan eredetileg szándékuk volt, hanem csak azokat, akikről nyilvánvaló, hogy nem súlyos, fekvő betegek. A végén azonban mégis teljesen ötletszerűen válogatták ki az embereket, férfiakat és nőket, szám szerint 34-et, köztük négy ápolónőt is. Másnap, vagy harmadnap, most már nem tudok pontosan visszaemlékezni, az elhurcoltak közül visszajött egy nő, aki elmesélte, hogy a Duna partra vitték a csoportot, csak egyedül neki sikerült valahogyan megmenekülni. Január 13.-án szabadult fel a főváros ezen része, 15.-én hagytam el a kórházat. Azóta ötször estem át súlyos operáción. Az egyik golyót már eltávolították, a másik operáció alkalmával két bordámat vették ki, majd ezt ismét operáció követte, ekkor ugyancsak két bordámat operálták ki. Barátom, Réti Tibor azonban egy pillanatra sem nyerte vissza eszméletét és beszállítása után másnap délelőtt súlyos sérüléseibe (kétoldali agylövés, szemideg szétzúzódás) a kórházban meghalt.


Jegyzőkönyv: 3607

Név: W. L.
Neme: nő
Születési hely: Pécs
Születési idő: 1918
Utolsó lakóhely: Budapest
Foglalkozás: tisztviselőnő

Édesapám az első világháborúból kifolyólag 75%-os rokkant volt és így a zsidótörvények rendelkezései értelmében kivételezett, melynek révén én is kivételezett voltam. Így lakásomban is bent maradhattam és állásomat is megtarthattam.1944. október 17. Szomszédom egy őrmester két szuronyos járőr kíséretében megjelent lakásomon, igazoltattak, majd azonnal magukkal vittek. Még annyi időt sem engedtek, hogy rendesen felöltözködhettem volna, úgy kellett velük mennem, ahogyan otthon voltam, harisnya nélkül. Feltűzött szuronnyal kísértek végig a kelenföldi Dunához. Itt már kb. 60-70 főből álló csoportot találtunk, férfiakat és nőket. Az emberek halálosan ijedtek voltak, egymás után ájultak el még a férfiak is. Ez életem egyik legszörnyűbb emléke. Engem egy nyilas karszalagos zászlós elé vezettek, aki megkérdezte az engem kísérő őrmestertől, hogy a mi a bűnöm, mire ő nemes egyszerűséggel ezt felelte: "Zsidó!" A zászlós utasítására az őrmester és a két járőr elment, én pedig az előbb említett csoporthoz kerültem. A társaság azzal volt elfoglalva, hogy találgatták, mikor fognak bennünket a Dunába dobni. Mindez kora délelőtt történt és egészen délutánig ácsorogtunk ott, amikor azután egy magyar katona azzal a parancssal érkezett oda, hogy az egész társaságot vigyék fel a Svábhegyre a Gestapohoz. Elindultunk nyilasok és katonák kíséretében, ránkszegezett fegyverek sorfala között. A Pasaréti útra értünk, amikor egy nagy légitámadás ért el bennünket. Az egész támadást kint a szabad mezőn éltük át. Elérkeztünk azután a Pasaréti út 10.sz. alatti nyilasházához. Már késő délután volt, amikor ide megérkeztünk. Kísérőink megkérdezték, folytassuk-e utunkat tovább, vagy mit csináljanak velünk. Azt a választ kapták,hogy elintézhetnek bennünket a Pasaréti úton is. Erre leültettek a ház elé, elszedték a pénzünket. Ezt úgy csinálták, hogy név szerinti listába foglalták, kitől mennyi pénzt szedtek el, megfigyelésem szerint azonban csak a tizedrészét írták be az elrablott összegnek. Előzőleg útközben még jegygyűrűinket is elszedték. A menetben sok öreg is volt, akik szegények nem bírtak gyalogolni. Az utánunk jövő kocsira rakták fel ezeknek csomagjait, ezeket a csomagokat azonban sohasem látták már viszont. Késő estig ültünk a nyilasház előtt, újabb telefonértesítést vártunk. Időközben egyszerre csak a sötétben valaki elkiáltotta magát: "A golyószórós megvan?" Erre természetesen az emberek újból ájuldozni kezdtek ijedtükben. Utána újból elindítottak és a Margit híd felé a Dunapartra irányítottak bennünket. Borzalmas volt ez a késő esti gyaloglás a sötét, sáros városon át. Így érkeztünk el a Bulcsu utca és Lehel utca sarkára egy csillagos házhoz. Fél éjszakán át a ház előtt üldögéltünk és mint ahogyan társaim mesélték, ők akkor már két napja nem kaptak enni. A ház I. és II. Emeletét három perc alatt felköltöztették a III-ik emeletre, bennünket raktak be azután az üres lakásokba. Mint utóbb megtudtuk, ez a költöztetés már nem a kísérő nyilasok és katonák érdeme volt, hanem egy velünk jövő őrmesteré, akit mi a sötétben nem láthattunk. Az őrmester megnyugtatott bennünket és felszólított, hogy ahogyan tudunk, helyezkedjünk el. Néhány perc múlva egymás után kezdték kivinni az embereket a katonák, különösen a fiatal leányokat. Ismét kitört a pánik, azonban az őrmester újból megjelent, ránkzárta az ajtókat és megnyugtatott, hogy most már onnan senki ki nem mehet, ő sem hagy el bennünket addig, amíg le nem feküdtünk. Reggelig csend volt, akkor azonban újabb izgalom, hogy tulajdonképpen mi lesz velünk. Azt tudtuk, hogy ott nem maradhatunk. Jótevő őrmesterünk ismét megjelent, megígérte, hogy elintézi, hogy még a nap folyamán mindenki hazamehet. Sajnos az előzmények után ennek már nem mertünk hinni, de ő újból és újból megnyugtatott. El is ment a Mária Terézia laktanyába és őrizetünket a katonákra bízta. Érthető izgalommal vártuk őt vissza; kora délelőtt meg is érkezett. Úgy látszott, hogy a dolog nem sikerült, de ő ismét megnyugtatott, hogyha későn is, de mindenki haza fog mehetni. Pár órán belül meg is szerezte számunka az engedélyt,mely szerint mindenki sértetlenül térhetett haza. Ő maga kísért mindenkit haza házcsoportonként. Ezek után természetesen nem mertem lakásomra menni, de meg időközben különben is kifosztották már lakásomat. A közös veszélyben összebarátkoztam két társnőmmel és hozzájuk költöztem.


Jegyzőkönyv: 3610

Név: M. R.
Neme: férfi
Születési hely: Devecser
Születési idő: 1894
Utolsó lakóhely: Budapest
Foglalkozás: bankár

1944. év elején még a munkaszolgálatosok részére országos szervezésben lévő pénzgyűjtési munkálatok folytak, melynek vezetője voltam. Ezen országos pénzgyűjtésből akkori összegben számított 3 millió pengőnél több jött össze, mely összegből a Honvédelmi Minisztérium engedélyével takarókat, bakancsokat, alsó fehérneműt és felső ruhaneműt vásároltunk és küldöttük szerte-széjjel az országban lévő munkaszolgálatosok részére. Ezenkívül a családvédelem és apátlan árváknak létesített jótékonysági intézmények vezetője voltam és cca. 2-300 önkéntes női és férfi unkaerő segítségével segélyeztük a hadbavonult munkaszolgálatosok családtagjait úgy pénzbelileg, mint ruhaneművel, nemkülönben orvosi- és kórházi kezelésben is részesítettük. A Síp utcai 12. szám alatti központban orvosi ambulanciát tartottunk fenn. 1944. március 19-től - a németek bevonulásától - még mindaddig, amíg lehetséges volt, folytattuk ezt a tevékenységet. Kevéssel rá a németek megalakíttatták az un. Zsidó Tanácsot, melynek tagjai közismertek voltak. A Tanácsot utasította a polgármesteri hivatal, hogy a kibombázott más felekezetűek részére a zsidó lakásokból összeköltöztetések útján bocsásson a Tanács 500 egyszobás lakást, bútorozva rendelkezésre. Ezen kiadott rendelkezés folytán kellett a Tanácsnak egy lakáshivtalt felállítania, melynek adminisztratív vezetésével engem bíztak meg. A hatóságokkal érintkezők voltak: dr. Kurzweil és Bánó Dezső, valamint ezeknek segéd munkaerői. Magának a lakáshivatalnak vezetésével és irányításával megbízott Trebits Miksa, később pedig dr. Kun Ármin, továbbá mintegy 100 ügyvéd és természetesen a megfelelő segédszemélyzet. A polgármesteri hivatal újabb rendelkezése értelmében további 1000 lakást kellett rendelkezésre bocsátani, ezek azonban már egy- és kétszobás lakások voltak. Ily módon keletkezett az összeköltöztetés. Ezt követően a németeknek, majd a magyar Gestaponak voltak különböző lakásigényei. Ez az igénylés oly módon történt, hogy a Tanácsnak volt egy külön un. "hatóságokkal érintkező csoportja", dr.Mandel, Dr. Pető, Dr. Gábor János és Dr.Gergely személyében. Nevezettek a hozzájuk érkezett rendelkezéseket írásban parancsok formájában adták át a lakáshivatalnak végrehajtás céljából. Ezeket a parancsokat a lehetőséghez képest húzva-halasztva teljesítette a hivatal. Ezután következett az un. "csillagos házak" kijelölése. Mielőtt még a rendelet megjelent volna, tudomást szereztünk a rendeletről. Már előzőleg igen nagy mértékben történtek összeköltözések olyan házakban, amelyeknek lakói több mint 50%-a volt zsidó, úgyhogy ilyen módon előzetesen már az összeköltöztetés előrehaladt stádiumba jutott a rendelet megjelenésekor. A rendelet először 24 órát szabott meg, azután igen sok utánjárásra meghosszabbították három napra, majd további intervenciónkra nyolc napra. A további meghosszabbítás már teljesen lehetetlen volt, annál is inkább, mert a nyolcadik napon, mely éppen szombati napra esett, már külön rendelet jelent meg arra vonatkozóan, hogy a zsidóknak lakásaikat elhagyni nem is szabad. Ily módon tehát még a lehetőségét is elzártuk a további összeköltöztetésnek. Az összeköltöztetés a jelzett időn belül megtörtént, de csak azért történhetett meg, mert előzetesen kb. két hétig a rendelet megjelenése előtt - mint fentebb említettem - már folytak az összeköltöztetések. A Tanács úgy határozott, hogy megnyittatja az összes budapesti templomokat a hatodik napon, abból a célból,hogy akinek nincs lakása, még az utolsó két napban költözzék be a templomba, amíg azután elhelyezésükről gondoskodni tudunk majd. A templomokba való beköltözés azonban már csak egész jelentéktelen számban történt, mert több mint 95% összeköltözés folytán hajlékhoz jutott. A templomokba való beköltözésnél a polgármesteri hivatal tolerált egy kétnapos hallgatólagos hosszabbítást, mely idő alatt még a templomban elhelyezettek is elhelyezést nyertek lakásokban. Ezek után még a németek elrendelték a Pasarét, Vár és Buda egyes részeinek 500, majd 1000 méteres légtávolságban való kiürítését attól függően, hogy hol, milyen nyilas és bandita lakott, aki még a közelében sem tűrt meg zsidót. Ezen rendelkezéseket tőlünk telhetően szabotálni igyekeztünk. Úgy oldották meg a kérdést, hogy saját maguk rakták ki a lakókat, sőt a legtöbb esetben maguk szabták meg ahtáridőt a kitelepülésre, úgy, hogy sok-sok esetben jöttek a lakáshivatalhoz olyanok, akik lakást igényeltek azért, mert a német és nyilas brigantik egyszerűen kirakták lakásaikból. A nyilasok több ízben jöttek hozzám, hogy részükre ürítsek ki házakat párthelyiségeknek, ezen kérelmeket természetesen megtagadtam. Ezért állandóan fenyegettek, hogy majd megtanítanak. Panasszal is éltem a minisztériumban, de ott meghallgatásra természetesen nem találtam. Mindez még szeptember havában történt. 1654 csillagos házat jelöltek ki, amelyből azonban a kijelölés utáni napokban 681-et elvettek - egész Budát, Zuglót, stb. úgy, hogy összesen 973 sárgacsillagos kijelölt ház maradt meg. Röviden kivonatolva ez a lakáshivatal működésének története.