Amikor anyukámék odaköltöztek, Kazár utcának hívták. Több aranyművesnek is itt volt üzlete. Előtte a Szerecsen utca 3-ban laktak (ezt most Paulay Edének hívják), de mivel abban a lakásban halt meg anyukám nővére, ezért Nagymamám mindenáron el akart jönni onnan.
Tovább...
Anyuék a második emeleten a folyosó végén egy kétszobás lakásban laktak. 1939-ben Anyukám férjhez ment és nem sokkal ezután kezdődtek a borzalmak. A mellettük lévő lakásban Krammerék laktak. Az első emeleten, Anyuék alatti lakásban Gellérék. Köztük Anyukám egyik legjobb barátnője, Erzsi. Az első emeleten, két lakással arrébb Schwartzék és mellettük, a ház legelegánsabb lakásában Breitner Andor és felesége, Klári (nekem néni), aki szintén Anyu barátnője volt és akinek Anyukám és közvetve a bátyám az életüket köszönhetik. A földszinten pedig a Luger család, Luger néni volt a házmester.
Én 26 éves koromig laktam ebben a házban és elég sok történetet hallottam az ott lakó zsidó családokról és a háború alatti életükről. Amikor csillagos ház lett, valahogy elmosódott, hogy kinek milyen az anyagi helyzete. Kijelölték a pincében, hogy kinek melyik a része, de valahogy a zsidók mindig együtt voltak és igyekeztek egymást segíteni. A férfiakat munkaszolgálatra vitték, időnként 2-3 napra hazajöhettek, de lényegében a nőknek maguknak kellett mindenről gondoskodni. Anyukám 1944 szeptemberében állapotos lett a bátyámmal. Breitner Klári szökdösött ki neki ennivalóért és vízért, hogy Anyunak több ennivalója legyen. 1944 utolsó heteiben Klárit elvitték Auschwitzba.
1945 január első napjaiban egyszercsak jöttek a nyilasok, hogy a zsidókat elvigyék. Anyukáméknak még volt annyi idejük, hogy kifussanak a pincéből, mindenki szaladt amerre bírt. Anyukám föl a harmadikra. Mire felért (5 hónapos terhesen), hallotta, hogy már a házban vannak a nyilasok. Erre lefeküdt a folyosón, a hasát a fal felé szorította és várta a véget. Nem tudni miért, de az elsőn végigfutottak, a másodikra pedig már nem mentek fel. Anyu ezek után a nagymamámmal már nem ment vissza a pincébe, hanem valahogy elmentek a Pozsonyi útra egy másik csillagos házba, ahol ismerőseik laktak.
Hogy innen, illetve a nyilasok elől hogy menekült meg, ez egy másik történet. Mire a bátyám május végén megszületett, Anyu már tudta, hogy a férje felszabadult ugyan, de egy kórházban éhen halt pár nappal később. Luger néni nagyobbik lánya elment otthonról (15 éves volt) és kalandos körülmények közt eljutott az EXODUS hajóra, amivel Izraelbe ment. Egész életét ott élte le.
Apukám 52-ben feleségül vette Anyut és örökbe fogadta a bátyámat. Anyu összesen 60 évig lakott ott.
Reflexiók
Amikor anyukámék odaköltöztek, Kazár utcának hívták. Több aranyművesnek is itt volt üzlete. Előtte a Szerecsen utca 3-ban laktak (ezt most Paulay Edének hívják), de mivel abban a lakásban halt meg anyukám nővére, ezért Nagymamám mindenáron el akart jönni onnan.
Anyuék a második emeleten a folyosó végén egy kétszobás lakásban laktak. 1939-ben Anyukám férjhez ment és nem sokkal ezután kezdődtek a borzalmak. A mellettük lévő lakásban Krammerék laktak. Az első emeleten, Anyuék alatti lakásban Gellérék. Köztük Anyukám egyik legjobb barátnője, Erzsi. Az első emeleten, két lakással arrébb Schwartzék és mellettük, a ház legelegánsabb lakásában Breitner Andor és felesége, Klári (nekem néni), aki szintén Anyu barátnője volt és akinek Anyukám és közvetve a bátyám az életüket köszönhetik. A földszinten pedig a Luger család, Luger néni volt a házmester.
Én 26 éves koromig laktam ebben a házban és elég sok történetet hallottam az ott lakó zsidó családokról és a háború alatti életükről. Amikor csillagos ház lett, valahogy elmosódott, hogy kinek milyen az anyagi helyzete. Kijelölték a pincében, hogy kinek melyik a része, de valahogy a zsidók mindig együtt voltak és igyekeztek egymást segíteni. A férfiakat munkaszolgálatra vitték, időnként 2-3 napra hazajöhettek, de lényegében a nőknek maguknak kellett mindenről gondoskodni. Anyukám 1944 szeptemberében állapotos lett a bátyámmal. Breitner Klári szökdösött ki neki ennivalóért és vízért, hogy Anyunak több ennivalója legyen. 1944 utolsó heteiben Klárit elvitték Auschwitzba.
1945 január első napjaiban egyszercsak jöttek a nyilasok, hogy a zsidókat elvigyék. Anyukáméknak még volt annyi idejük, hogy kifussanak a pincéből, mindenki szaladt amerre bírt. Anyukám föl a harmadikra. Mire felért (5 hónapos terhesen), hallotta, hogy már a házban vannak a nyilasok. Erre lefeküdt a folyosón, a hasát a fal felé szorította és várta a véget. Nem tudni miért, de az elsőn végigfutottak, a másodikra pedig már nem mentek fel. Anyu ezek után a nagymamámmal már nem ment vissza a pincébe, hanem valahogy elmentek a Pozsonyi útra egy másik csillagos házba, ahol ismerőseik laktak.
Hogy innen, illetve a nyilasok elől hogy menekült meg, ez egy másik történet. Mire a bátyám május végén megszületett, Anyu már tudta, hogy a férje felszabadult ugyan, de egy kórházban éhen halt pár nappal később. Luger néni nagyobbik lánya elment otthonról (15 éves volt) és kalandos körülmények közt eljutott az EXODUS hajóra, amivel Izraelbe ment. Egész életét ott élte le.
Apukám 52-ben feleségül vette Anyut és örökbe fogadta a bátyámat. Anyu összesen 60 évig lakott ott.