Történetemet egy korrekcióval kezdem. A VII. Szövetség utca 10-12.szám alatti, volt csillagos házat nem bontották le, ma is ott áll a Szövetség utca és a Barát utca sarkán. (Utcai szinten egy ismert, régi cukrászda található.) Ez egy 30-as években épült, zárt lépcsőházas, Új-Lipótváros-i típusú ház. Én 1943. októberében születtem, szüleim a II. emelet 2. számú szerény, egy szobás garzon lakásban éltek. Apám 1944. tavaszán innen vonult be munkaszolgálatra, ahonnan már soha nem térhetett vissza, 1945. januárjában Sopron-ágfalván meggyilkolták. Hál' Isten, én ezt az egész történetet csak édesanyám elbeszéléséből ismerem, hiszen egy éves sem voltam.
Tovább...
Az emeleten mellettünk lakott a Berkovits-család, köztük a későbbi neves író, Barabás Tibor. (Híres műve a ''Rákóczi hadnagya'') A csillagos ház vegyes lakosságú volt, keresztény családok is ott maradtak. Édesanyámat október 15-én egy jó szándékú keresztény szomszéd figyelmeztette és még az éjjel, a kerten át átszöktünk a szomszédos Barát utcai házba, ahonnan egy tisztességes házmester kiengedett bennünket. Először a Népszínház utca és az Aggteleki utca (ma: Kiss József utca) sarkán lévő patikában bújtattak bennünket, majd hamis papírokat szereztünk és a Mester utcában találtunk egy üres lakást. Innen kibombáztak bennünket, végül 1945. január 16-án felszabadultunk. A hamis papírok szerint Karcagról, az oroszok elől menekültünk, ekkor már az eredetiséget nem lehetett ellenőrizni.
16 éves unokatestvéremet a Dunába lőtték, vidéki rokonságunk többsége (Szolnok és Gyöngyös) Auschwitz-ban pusztult el. Anyám bátorsága és néhány tisztességes ember segítsége mentett meg bennünket. A felszabadulás után lakásunkból nem könnyen, de sikerült kipaterolni az oda beköltözött, nyilas párttag házaspárt, akik természetesen mindenünktől megfosztottak. De éltünk... Nem felejtek, nem felejthetek. Fiamat kezdettől fogva ennek tudatában neveltem, ebben erősített Auschwitz-ot megjárt anyósom is.
Reflexiók
Történetemet egy korrekcióval kezdem. A VII. Szövetség utca 10-12.szám alatti, volt csillagos házat nem bontották le, ma is ott áll a Szövetség utca és a Barát utca sarkán. (Utcai szinten egy ismert, régi cukrászda található.) Ez egy 30-as években épült, zárt lépcsőházas, Új-Lipótváros-i típusú ház. Én 1943. októberében születtem, szüleim a II. emelet 2. számú szerény, egy szobás garzon lakásban éltek. Apám 1944. tavaszán innen vonult be munkaszolgálatra, ahonnan már soha nem térhetett vissza, 1945. januárjában Sopron-ágfalván meggyilkolták. Hál' Isten, én ezt az egész történetet csak édesanyám elbeszéléséből ismerem, hiszen egy éves sem voltam.
Az emeleten mellettünk lakott a Berkovits-család, köztük a későbbi neves író, Barabás Tibor. (Híres műve a ''Rákóczi hadnagya'') A csillagos ház vegyes lakosságú volt, keresztény családok is ott maradtak. Édesanyámat október 15-én egy jó szándékú keresztény szomszéd figyelmeztette és még az éjjel, a kerten át átszöktünk a szomszédos Barát utcai házba, ahonnan egy tisztességes házmester kiengedett bennünket. Először a Népszínház utca és az Aggteleki utca (ma: Kiss József utca) sarkán lévő patikában bújtattak bennünket, majd hamis papírokat szereztünk és a Mester utcában találtunk egy üres lakást. Innen kibombáztak bennünket, végül 1945. január 16-án felszabadultunk. A hamis papírok szerint Karcagról, az oroszok elől menekültünk, ekkor már az eredetiséget nem lehetett ellenőrizni.
16 éves unokatestvéremet a Dunába lőtték, vidéki rokonságunk többsége (Szolnok és Gyöngyös) Auschwitz-ban pusztult el. Anyám bátorsága és néhány tisztességes ember segítsége mentett meg bennünket. A felszabadulás után lakásunkból nem könnyen, de sikerült kipaterolni az oda beköltözött, nyilas párttag házaspárt, akik természetesen mindenünktől megfosztottak. De éltünk... Nem felejtek, nem felejthetek. Fiamat kezdettől fogva ennek tudatában neveltem, ebben erősített Auschwitz-ot megjárt anyósom is.