Az 1944. nyár elején csillagos házzá kijelölt épület Müller Ferenc építészmérnöké volt, aki ekkor már nem élt. A két és fél szobás házat felesége, Magda egyedül lakta. A sárga csillaggal megjelölt épületbe Magdához költözött sógora, Müller Zsigmond, annak felesége Júlia és leányuk Márta a Gömb utca 59-ből. Velük jött még Müller Zsigmondné nővére, Jusztusz Aladárné Janka, férje és én, leányuk Éva. Mi a Huba utca 5/c-ből költöztünk át. Oda költöztették továbbá özv. Versics …-t két tizenéves lányával és 10 éves kisfiával. Így 11-en laktunk együtt.
Tovább...
A ház alapzata egy szuterén helyiség volt, amit óvóhelynek nyilvánítottak. Riadó esetén a szomszédból oda menekült két család, összesen hat fő.
Egy vasárnap már az őszi ünnepekre készültünk, a megsült kalács a konyhaasztalon hűlt. Délelőtt meglátogatott egy volt iskolatársam, Domonkos Anna. Egyszer csak megszólaltak a szirénák: légiriadó! Mindenki az óvóhelyre! A kis helyiségben 17-en szorongtunk, amikor a házat bombatalálat érte, s az épület a földdel vált egyenlővé. A szuterén mennyezete lefelé meghajlott, de nem szakadt be. Szerencsénkre csak néhány tégla esett be, a bombázás végén valamennyien épségben ki tudtunk jönni az óvóhelyről. Csak apám karján lett néhány horzsolás, ő az ajtóban állt a bombázás alatt.
Az ingóságok, a kalács odalett. Semmilyen ingóságot nem tudtunk megmenteni. Apámnak és Müller Zsigmondnak már a kezében volt a behívója, másnap egy szál ruhában vonultak be Alsónémedibe munkaszolgálatra. A többiek mentek, ahová tudtak.
Jusztusz Aladárt és Müller Zsigmondot nem láttuk többé, nem jöttek vissza. A háború után a házat Magda újjáépíttette. Végrendeletének megfelelően halálát követően a ház a zsidó hitközség tulajdonába került.
Elmesélte: Kuti Sándorné Jusztusz Éva 2014. április 25-én. Lejegyezte lánya: Kuti Anna
Reflexiók
Az 1944. nyár elején csillagos házzá kijelölt épület Müller Ferenc építészmérnöké volt, aki ekkor már nem élt. A két és fél szobás házat felesége, Magda egyedül lakta. A sárga csillaggal megjelölt épületbe Magdához költözött sógora, Müller Zsigmond, annak felesége Júlia és leányuk Márta a Gömb utca 59-ből. Velük jött még Müller Zsigmondné nővére, Jusztusz Aladárné Janka, férje és én, leányuk Éva. Mi a Huba utca 5/c-ből költöztünk át. Oda költöztették továbbá özv. Versics …-t két tizenéves lányával és 10 éves kisfiával. Így 11-en laktunk együtt.
A ház alapzata egy szuterén helyiség volt, amit óvóhelynek nyilvánítottak. Riadó esetén a szomszédból oda menekült két család, összesen hat fő.
Egy vasárnap már az őszi ünnepekre készültünk, a megsült kalács a konyhaasztalon hűlt. Délelőtt meglátogatott egy volt iskolatársam, Domonkos Anna. Egyszer csak megszólaltak a szirénák: légiriadó! Mindenki az óvóhelyre! A kis helyiségben 17-en szorongtunk, amikor a házat bombatalálat érte, s az épület a földdel vált egyenlővé. A szuterén mennyezete lefelé meghajlott, de nem szakadt be. Szerencsénkre csak néhány tégla esett be, a bombázás végén valamennyien épségben ki tudtunk jönni az óvóhelyről. Csak apám karján lett néhány horzsolás, ő az ajtóban állt a bombázás alatt.
Az ingóságok, a kalács odalett. Semmilyen ingóságot nem tudtunk megmenteni. Apámnak és Müller Zsigmondnak már a kezében volt a behívója, másnap egy szál ruhában vonultak be Alsónémedibe munkaszolgálatra. A többiek mentek, ahová tudtak.
Jusztusz Aladárt és Müller Zsigmondot nem láttuk többé, nem jöttek vissza. A háború után a házat Magda újjáépíttette. Végrendeletének megfelelően halálát követően a ház a zsidó hitközség tulajdonába került.
Elmesélte: Kuti Sándorné Jusztusz Éva 2014. április 25-én.
Lejegyezte lánya: Kuti Anna