Kronológia 1944. május 8-14.
1944. május 8-9.
Tisztázódtak a deportálási program részletei. A Munkácson tartott értekezleten, amelyen Ferenczy László csendőr alezredes elnökölt, a vármegyék és megyeszékhelyek legmagasabb rangú közigazgatási, rendőri és csendőri vezetői vettek részt. Megvitatták a deportálás technikai és szervezeti részleteit, amelyeket Endre László dolgozott ki, és május elején emlékeztetőt adott ki róla közvetlen beosztottainak. Részletes eligazítás történt a bevagonírozáskor alkalmazandó eljárásokról és a transzportoknak az Adolf Eichmann Sonderkommandója által kidolgozott RSHA utasításoknak megfelelő végleges menetrendjéről. E szerint elsőként a kárpátaljai, északkelet-magyarországi és észak-erdélyi zsidókat deportálják május 15. és június 11. között. Megállapodtak, hogy a gettók és bevagonírozási központok polgármestereinek a vonatkozó eljárásokról és technikai részletkérdésekről utasításokat adnak ki.
Idézet: „… a zsidók elszállítása május 14-én veszi kezdetét … 110 szerelvény szállítja a zsidókat Kassa állomásra, ahol is a német rendőrség veszi át a szállítmányokat. Jelzés: német munkásköltöztetés. A szerelvény 3000 főt szállít.”
1944. május 8., hétfő
Az Endre László által aláírt 176.774/1944. VII. b. sz. belügyminisztériumi rendelet alapján kinevezték a Magyar Zsidók Szövetségének Ideiglenes Intézőbizottságát, mely kilenc tagból állt, feladata pedig az alapszabályzat elkészítése és a tanács feladatainak ideiglenes ellátása volt. A kilenc tag a következő volt: dr. Stern Samu, dr. Pető Ernő, dr. Wilhelm Károly, dr. Berend Béla főrabbi, Kahan-Frankl Samu, Freudiger Fülöp, dr. Török Sándor, dr. Nagy József és dr. Gábor János.
A máramarosszigeti gettóban már 56 személy vált tífuszgyanússá.
Az e napon kiadott rendelkezés a gettó helyét Miskolcon a személypályaudvar melletti MÁV-telepen jelölte ki. Amellett, hogy egységes, zárt tömböt alkotott, szempont volt a helyi vasutas családoknak a légi bombázásnak kevésbé kitett városrészekbe való költöztetése.
1944. május 9., kedd
A Budapesti Közlönyben megjelent a 231.300/1944. BM. sz. rendelet a „távollevő zsidó egyének számára gondnok rendelése tárgyában”.
Szálasi Ferenc Csia Sándor és egy Bodolay nevű párttag kíséretében 18:30-kor felkereste Raffaello Casertano olasz követet. Először az olasz követség más tisztviselőinek jelenlétben folytattak megbeszéléseket, majd az egyórás tárgyalás második felében Szálasi, Csia és Casertano maradt. A találkozó során Szálasi kifejtette, hogy jövendő Európát német és olasz vezetés alatt képzeli el, érdeklődött egy Mussolinivel való találkozó lehetősége iránt, továbbá ideológiai ismertetéseket kért a fasizmusról.
Egy e napon kelt irat szerint Kisvárdán 7.013, Nyíregyházán 15.220 volt az összegyűjtöttek létszáma. A gettók lakói központi ellátásra szorultak.
Az e napon kiadott polgármesteri utasítás, eltérve az előző napi tervtől, a miskolci gettó területét a Margit és a Zrínyi, illetve a Szirma, a Petőfi és a Gillányi utcák határolta területen – az egykori Arany János, Csizmadia, Jósika, Kőműves, Rákosi Jenő, Vörösmarty, Asztalos, Esztergályos, Kalapos, Lakatos, Rostás, Vilma, Bádogos, Kárpitos, Mészáros, Szatócs, Ács, Bors vezér, Gubacs, Kovács, Hadirokkantak, Molnár, Zöldfa, Bognár, Cukrász, Kölcsey utcákban – jelölte ki. Itt körülbelül 1.200 izraelita család lakott, az általuk lakott hatszáz lakásába mintegy tízezer embert koncentráltak. A különböző kedvezményekkel, engedményekkel kapcsolatos kérvényeket a hatóságok elutasították.
1944. május 9-10
A belügyminisztériumban kidolgozták a budapesti zsidók összeköltöztetésének és a gettó(k) kialakításának első tervezetét.
1944. május 10., szerda
A koronatanács jóváhagyta a magyar vezérkari testület létszámának lecsökkentését, melyet német részről sürgettek. Ez az intézkedés lehetőséget nyújtott arra, hogy tovább erősítsék a németbarát tisztek pozícióit a magyar katonai vezetésben. A változások során lemondott Bajnóczy József altábornagy és Vörös János vezérezredes, a vezérkari főnök helyettese. Lakatos Géza vezérezredes helyét Beregfy Károly vezérezredes vette át az 1. hadsereg élén, és Lakatost rendelkezési állományba készültek helyezni. Az 1. hadsereg vezérkarának élén Makray Sándor ezredest Bán Mihály vezérkari ezredessel váltották fel. Az ötödik hadtest parancsnokát, Platthy Pál tábornokot szabadságolták. Németh József altábornagyot, gyalogsági főfelügyelőt visszahívták. A Honvédelmi Minisztérium személyzeti osztályának éléről Istóka Dezső vezérőrnagyot visszahívták, helyét Szávay Sándor ezredes vette át.
A kormány Borbély Kálmánt, Imrédy Béla pártjának tagját nevezte ki Beszterce-Naszód vármegye főispánjává. Az előző főispán gróf Bethlen Béla volt, aki Szolnok-Doboka vármegyében is hasonló tisztséget töltött be. A német megszállás után mindkettőről lemondott, azonban csak Beszterce-Naszód vármegyében mentették fel. Ugyanezen a napon adta ki a IX. magyar honvédhadtest Kolozsváron lévő parancsnoksága a 10.597/RLN.III.nyt.1944. számú parancsot a vármegye főispáni hivatala, illetve Beszterce polgármestere részére a vármegye zsidó közösségének deportálására.
Borbély-Maczky Emil, Borsod vármegye főispánja, a VII. hadtestkerület kormánybiztosa, Miskolc frissen kinevezett főispánja programbeszédében az egységes keresztény Magyarország megteremtését és a faji kérdésként értelmezett „zsidókérdés megoldását” tartotta legfontosabb feladatának. A kormánypárt egyik ismert vezetőjeként közvetlenül a Sztójay-kormány kinevezése után tárgyalt a miniszterelnökkel, Rátz Jenő miniszterelnök-helyettessel és Jaross Andor belügyminiszterrel, így valószínűleg kezdettől tisztában volt a német szándékokkal.
Érmihályfalva és az Érmihályfalvi járás zsidó lakosságát a helyi zsinagógába gyűjtötték. Három napot töltöttek itt rettenetes zsúfoltságban, vallatásoknak és kínzásoknak kitéve, majd Nagyváradra, a „vidéki” zsidóknak létrehozott gettóba kerültek és onnan deportálták őket Auschwitz-Birkenauba. Érmihályfalván mindössze két kivételezett maradt, illetve néhányan elrejtőztek a környező erdőkben. Utóbbiakat azonban elfogták, és őket is deportálták.
Hosszúpályi községben Feisler Bertalan bejelentette, hogy a zsidó hitközség, mint testület, megszűnt.
A kolozsvári gettó lakóinak számát a helyi sajtó 12 ezer főre becsülte.
Marosvásárhelyen a vízhiány és a zsúfoltság enyhítése céljából a Koronkai úti gettóból mintegy 1.300 személyt – főképpen gyermekes családokat – a Marosszentgyörgyi (Szentgyörgyi) úti egykori téglagyárban lévő második gettóba helyeztek át.
Nagyváradon vitéz-nemes kibédi Péterffy Jenő csendőr alezredes vette át a „zsidó ügyek” irányítását, helyettese „szakértői” minőségben Petry (Petri) Gyula tartalékos csendőr százados lett. A gettó parancsnoki tisztét Garay István csendőr százados látta el. A csendőrség 14 szakaszból álló, nyolcvan büntetést felsoroló táborrendet tett közzé.
A sepsiszentgyörgyi gettó lakóit marhavagonokban a szászrégeni gettóba szállították.
Ferenczy László csendőr alezredes a szászrégeni gettóba összegyűjtöttek létszámát 4.000 főre tette.
Szilágy vármegye alispánja, dr. Sámi Béla rendeletben írta elő, hogy a könyvtárakat meg kell tisztítani a zsidó szerzők műveitől.
Az Észak-Erdélyben összegyűjtött zsidók száma 98.000 főre emelkedett.
1944. május 11., csütörtök
A Magyarországi Zsidók Lapja közölte a Zsidó Tanács hitéleti hivatalán belül működő szertartási ügyosztály és anyakönyvi hivatal statisztikáit. Ezek szerint 1944. január 1. és március 17. között csak 176-an keresztelkedtek ki, míg március 20. és május 5. között 1072-en – ez a szám a nyár folyamán tovább nőtt. Az anyakönyvi hivatal bejegyzései alapján a német megszállás első heteiben Budapesten 420 haláleset történt, és csak 39 gyermek született. Szintén ebben a számban írtak a Nyíregyházára és Simapusztára elvitteknek való csomagküldés lehetőségéről, s beszámoltak arról is, hogy egyesek megrongálták a lakásukat, mikor el kellett hagyniuk, illetve írtak az összeköltöztettek teherviselésének problémájáról.
Szálasi Ferenc egyórás beszélgetést folytatott Sztójay Döme miniszterelnökkel. Tájékoztatta a Horthy Miklósnál történt kihallgatásról, beszélt belpolitikai elképzeléseiről, többek között választások kiírásának vagy szakértői kormány létrehozásának szükségességéről, illetve külpolitikai elképzeléseiről. A miniszterelnök a szakértői kormány kérdését figyelmen kívül hagyta, választások kiírását egyértelműen elutasította, és továbbra is a pártok együttműködésének szükségességét hangsúlyozta.
Megkezdődött Miskolc zsidó lakosságának gettósítása, rendőri felügyelet mellett. A szidók kettes sorokban indultak kijelölt lakhelyükre, öltözetükön kívül személyenként egy rend ruhát, egy pár cipőt, két rend fehérneműt, a legszükségesebb ágyneműt és háromnapi élelmet vihettek magukkal.
Szabolcs vármegye alispánja jelentette a közigazgatási bizottságnak, hogy a vármegyében található összes zsidó Nyíregyházán és Kisvárdán van a gettókban, előbbi helyen létszámuk 16.606 fő, az utóbbi helyen 6.932 fő. Egy június 22-i petícióban 12.000 főről esik szó, ami azonban nyilvánvalóan túlzás volt.
A vásárosnaményi jegyzőnek a beregszászi gettóba küldött névre szóló behívójával tizenegy férfit tudták kiemelni a deportálás elől munkaszolgálatra.
Részlet Edmund Veesenmayer Joachim von Ribbentropnak küldött táviratából: „A Kárpát-térségből és Erdélyből f. hó 25-én megkezdődik kereken 325 ezer zsidó elszállítása. Terv szerint napi négy vonatot indítunk célállomásra, egyenként háromezer zsidóval; így az említett zónák kiürítési műveletei előreláthatólag f. év június közepéig befejeződnek.
1944. május 12., péntek
Felavatták a Zsidókérdéskutató Magyar Intézetet, és megjelent az általa kiadott Harc című lap első száma. Az intézet létrehozása Heinz Ballensiefen SS-Hauptsturmführer, a zsidóellenes náci propaganda szakértőjének útmutatásai alapján történt, vezetője pedig a belügyminisztérium zsidó ügyekkel foglalkozó osztályán dolgozó Bosnyák Zoltán lett. Az alapító tagok Bosnyák mellett Endre László, Kolosváry-Borcsa Mihály, Zimmermann Lajos, Lator Géza, Doroghi Farkas Ákos és Réthy-Haszlinger Ferenc voltak. Az intézet a Vörösmarty utca 4. alatt, a volt zsidó tulajdonú Unio Club helységeiben kapott elhelyezést. Anyaga a budapesti Zsidó Múzeumból, zsidó könyvtárakból és intézményekből elkobzott kegyszerekből, könyvekből állt. Az avatóülésen beszédet tartott Endre László, Bosnyák Zoltán és Heinz Ballensiefen.
Nagyváradon Gyapay László polgármester-helyettes rendeletet bocsátott ki, amelyben úgy rendelkezett, hogy a gettósítás költségeit a zsidó lakosoktól elkobzott javakból kellett fedezni.
Szálasi Ferenc a japán követségen találkozott a távollevő követet helyettesítő Teraoka ügyvivővel. Az egyórás, érdemi eredményeket nem hozó megbeszélésen rajtuk kívül Csia Sándor illetve egy japán német-japán tolmács volt jelen.
1944. május 13., szombat
A belügyminiszter 3410/1944. sz. rendeletével létrehoztak a belügyminisztérium XXI/b (menekültügyi) osztályán belül egy „külön szolgálatot”. Az egység élére először Endre László barátja, Székely-Molnár Zsigmond, az elnöki osztály korábbi miniszteri titkára került.
Megjelent a Budapesti Közlönyben és életbe lépett a 176.774/1944. VII. b. sz. belügyminisztériumi rendelet a Magyar Zsidók Szövetsége Ideiglenes Intézőbizottságának kinevezéséről.
Jaross Andor kibocsátotta 38.223/1944. III. sz. rendeletet, amelynek értelmében a zsidóellenes intézkedéseket a zsidók vagyonából kell finanszírozni.
Sztójay Döme 12 órára magához kérette Szálasi Ferencet és Vajna Gábort, végül 12:30-tól negyedórán át folytatott velük megbeszélést. Erről megmaradt Szálasi és Vajna feljegyzése is. A beszámolók szerint a miniszterelnök ismertette a kialakult helyzet súlyosságát, mely az országot jelentős erőkifejtésre kényszeríti, ezért is tartotta fontosnak a pártok régóta szorgalmazott egyesítését. Ezzel kapcsolatban tárgyalásokat folytatott a pártvezetőkkel, illetve 13 órára egy gyűlés hívott össze, amire meghívta Szálasi Ferencet is. Utóbbi elutasította a részvételt, és Vajna Gábort küldte „felszólalási és hozzászólási jog nélkül”. A miniszterelnök mindezt tudomásul vette, de május 15-ére választ kért a Nyilaskeresztes Párt állásfoglalásával kapcsolatban. Szálasi ígéretet tett, hogy Vajna révén eljuttatja a választ, bár az valószínűleg elutasító lesz. Kérte továbbá Sztójayt, hogy vonatkozó javaslatát május 16-án „írásban is előterjeszthesse”. A pártok említett megbeszélésén Sztójay és Vajna mellett részt vett báró Vay László és Huszovszky Lajos a kormánypárt, Imrédy Béla és Rátz Jenő a Magyar Megújulás Pártja, Pálffy Fidél a Magyar Nemzeti Szocialista Párt, és Albrecht Dezső az Erdélyi Párt képviseletében. A miniszterelnök itt is hangsúlyozta az összefogás és a pártérdekek félretételének szükségességét. A megbeszélésen azonban lényegi döntés nem született.
Ugyanezen a napon Szálasi Ferenc este 7-től 9-ig Edmund Veesenmayerrel folytatott eszmecserét. Ennek során utóbbi határozottan elutasította egy országos választás kiírását, kifejezésre juttatta, hogy az ország teljesítőképességének a biztosítása a legfontosabb, belpolitikai kérdésekkel nem kíván foglalkozni. Szóba került Szálasi állítólagos befolyása szakemberek egy csoportja felett, akik az ő utasítására nem vállaltak vezető szerepet. A Nyilaskeresztes Párt vezetője érdeklődött a magyarországi német célokat illetően, illetve javasolta egy kongresszus megtartását Európa nemzetiszocialista mozgalmainak vezetői között, amit Veesenmayer szintén elutasított.
Kisvárdán Kundler József bankigazgatót reggel a lakásáról vitte el Zöldi Márton és egy csoport SS-katona 40.000 pengő készpénzzel, ékszerekkel és iratokkal együtt. A nap folyamán további hét zsidót vitetett el Zöldi teherautóval ismeretlen helyre.
Részlet Shvoy Kálmán emlékiratából: „Május 13-án felállítják a gettót a zsidó templom körül, a fővámház épületében és a Bánomkert soron, a keresztény zsidók részére a Kelemen u. 11. (Holtzer) házat jelölték ki... A zsidók gettóba költözése folyik, VI. 15-re be kell fejezni.”
Edmund Veesenmayer Joachim von Ribbentropnak küldött jelentésében elégedetten számolt be a május 10-i koronatanács döntéséről a magyar hadsereg tisztikarának átalakítását illetően. A tervezett változtatásokon kívül Veesenmayer Ruszkay Jenő vagy Rátz Jenő altábornagyok egyikének honvédelmi miniszterré való kinevezését szorgalmazta, miniszterhelyettesi pozícióra pedig Heszlényi József vezérőrnagyot tartotta volna alkalmasnak. A letartóztatott Kádár Gyula ezredes, illetve Újszászy István vezérőrnagy helyére Vasváry József altábornagyot nevezte volna ki – a távirat szerint Vörös János vezérkari főnökkel egyetértésben. Ugyanezen a napon kelt Ribbentropnak szóló másik táviratában a jobboldali erőkből létrehozandó egységpárt ügyének állásáról írt. Eszerint Bárdossy László, aki addig ezt sürgette, feladta tervét, s Sztójay karolta fel. Beszámolt Horthy Miklósnak Szálasi Ferenccel szembeni álláspontjának változásáról, valamint Imrédy Béla gazdasági csúcsminiszterré történő kinevezésének valószínűségéről is. Ugyanakkor az esetleges egységtől nem sokat várt. Beszámolt arról, hogy eddig tartózkodott az eme kérdésbe való közvetlen beavatkozástól, illetve arról, hogy a különböző pártok mind az ő álláspontját igyekeznek kifürkészni és támogatását elnyerni, amit ő a saját céljaira tud kihasználni. Tájékoztatott arról is, hogy Szálasival készült találkozni, aki „sürgős tárgyalásra kért alkalmat”.
1944. május 14., vasárnap
A dragomérfalvai gettó lakóit a csendőrök különválasztották, a férfiakat az iskolában, a nőket, gyerekeket, időseket a zsinagógában értékek után kutatva végigmotozták.
Beregszászon különválasztották a fiatal, munkaképes zsidókat az öregektől, asszonyoktól és gyermekektől.
Az e napon keltezett határozatában Szatmárnémeti polgármestere, Csóka László szakértői véleményére hivatkozva megtagadta a gettó bővítésére vonatkozó kérelmet, mondván, hogy a terület az összegyűjtöttek számának megfelel. A „vidéki” zsidók behozatala után itt közel 18 ezer ember zsúfolódott össze. A gettó területének növelésére vonatkozó kérelmeket sorra elutasították.